38 éve, hogy egy csehszlovák állampolgárságú, huszonéves családapa megszökött a hadseregtől, hogy a határon illegálisan átjutva egy hét alatt salgótarjáni rablásoktól egészen egy budapesti óvónő megerőszakolásáig és megöléséig jusson el. Jogerős halálbüntetéséből kegyelem lett, amit védője a híresen rossz magyar-szlovák viszony szempontjából tartott ajánlatosnak. De mi köze lehetett ehhez Kádár Jánosnak?

A Kádár-korszak első halálos áldozattal járó bankrablását egy adósságokba bonyolódott honvédtiszt követte el, akit aztán menekülés közben a zebrán ütött el egy szolgálaton kívüli rendőr. Az elkövető, Várszegi Lajos volt, aki példás előélettel bírt, tette szinte sokkolta az ismerőseit. A Népszabadságban olvasta, hogy a „bűnös Nyugaton” valakik ezzel a módszerrel jutottak pénzhez. Döbbenetesen sok pénzt rabolt, aminek egy része sohasem került elő.

Bár halálbüntetést annak 1990-es eltörlése előtt sem volt kötelező kiszabni Magyarországon, volt olyan időszak, amikor egy ilyen ítélet jogosságát senki nem kérdőjelezte meg. Akadt büntetőbíró, aki nyugodtan aludt, mert egy anyagyilkosra mondta ki a halált, és olyan is, aki megkegyelmezett volna, ha a vádlott szembe tud nézni a tetteivel. A legismertebb halálbüntetés-párti bíró saját halála is döbbenetes volt.

Pradlik György hosszú évekig járta az országot a segédeivel, hogy többszörös gyilkosokon hajtsák végre a jogerős halálos ítéletet. A szocializmusban űzött mesterségét jóval a rendszerváltás után hozta nyilvánosságra. Egyik segítője szerint a vallásos Pradlik „csak” a kötelet tette az elítélt nyakába, a tényleges akasztást ők végezték – a büntetés-végrehajtásban dolgozóként, prémium nélkül, de havi fix plusz háromezer forintért. 

A halálbüntetés magyarországi eltörlése előtti évtizedekben lényegesen kevesebb nőt ítéltek halálra köztörvényes bűncselekményért, mint férfit. Akadt, aki volt szeretője gyerekeit öntötte le sósavval, és olyan is, aki a saját férjével ölette meg a fiát, majd másik fiával a férjét. Ha valaki végül mégis kegyelmet kapott, arról a sajtóban már nem számoltak be.

A Budafoki úti gyilkos úgy próbálta meg elterelni magáról a gyanút, hogy ellopott egy próbababát, és azzal rohangált a Móricz Zsigmond körtér környékén. A korábban már darabolós gyilkosságért elítélt és éppen feltételesen szabadlábon lévő Molnár József azonban éppen emiatt vált gyanússá a rendőrségnek. Sorozatunkban ezúttal a „döglött ügyes” Kovács Lajos is megszólal, akinek ez volt az első súlyosabb esete.

Bár az Új Köztemető 301-es parcellájáról az 1956-os megtorlás áldozataira gondolunk, köztörvényes bűnösök is nyugszanak ott. Mit mond el a rendszerről, hogy Nagy Imre mellett egy kétszeres rablógyilkos nyugszik? Mi van akkor, ha valaki például rokonának, a martfűi sorozatgyilkosnak a földi maradványait szeretné exhumáltatni? Történész és igazságügyi antropológus válaszol.

Bár Tocsik Mártát, Pintér Sándort és Juszt Lászlót is védte, Dr. Orosz Balázs nevéről nem csak a kilencvenes évek rizikós perei juthatnak eszünkbe. Kirendelt védőként sokszor többszörös gyilkosokat védett, és bár a leghírhedtebb emberölési ügyében a közvélemény szerint az ő számlájára írható, hogy felmentettek egy gyermekgyilkost, több védencét is kivégezték. Saját bőrén tapasztalta, hogy azt sem feltétlenül kell elhinni, ha valaki gyilkosnak vallja magát.

Akadt, akinek nem volt étvágya, de olyan is, aki egyszerre evett és cigarettázott. A mezőtúri családirtó görögdinnyét kért, a három gyerekét egy panelház tetejéről lelökdöső miskolci apa beérte májkrémmel. A kislányok megöléséért halálra ítélt Jancsó Piroska csak gyerekének kért kekszet és cukorkát, de a kisfiú sosem érkezett meg, hogy megegye. A legtöbb halálos ítéletet kiszabó bíró bizarr halála pedig egy sült csülök elfogyasztása után következett be.

„Magyarszki, sztrájk, davaj, roboti!” A problémás családból származó, fiatal bányász bűncselekményei önmagukban is igen súlyosak voltak, de mindezt tetézte azzal, hogy orosz szavakat használt, és nem sokkal az ’56-os események után rendezett szabályos ámokfutást. Ő lett Veszprém megye utolsó kivégzettje – akit nem koncepciós perben, hanem köztörvényes bűncselekményért ítéltek halálra.

Heves megye utolsó kivégzettje állítólag csak akkor volt agresszív, ha ivott. Ehhez képest józanul ölte meg Máriát, akit egy konyhakéssel hadonászva üldözött a lakásban. Ha látták, hogy baj van, miért nem tett senki semmit? Az ötven éve Gyöngyöspatán történt, hidegvérrel elkövetett gyilkosság elkövetőjét első fokon még életfogytiglanra ítélték, másodfokon azonban már bitófára küldték, hiába hivatkozott kézzel írt levelében „agybetegségére”.

Orsós Kálmán részegen bolyongott a faluban, amikor kiszúrta az udvaron ülő idős asszonyt. Észrevette a lakáskulcsot, és eldöntötte, hogy este még visszatér. Esélyt sem hagyott áldozatának, akit végül a lebukástól való félelmében ölt meg. Orsós átlagember számára szinte elképzelhetetlen, iszonyatos körülmények között nőtt föl, mindkét szülője erőszakos bűncselekmény miatt halt meg.

A férfi, a két nő és a kislány a szülőkhöz indultak, de útközben veszekedés tört ki. István ekkor már eldöntötte, hogy mindenkit meg fog ölni. Először egy tőrrel hadonászott, aztán gyalog menekülő utasai után eredt az autóval. Végül csak a hatéves Krisztina életét sikerült kioltania, a gyerek összeszurkált anyja pedig 5-6 kilométert gyalogolt segítségért. Bács-Kiskun megye utolsó kivégzettjének története.

A halál egy fehér Wartburgon indult el, majd a sár miatt gyalog érkezett meg Kovácsék szentesi tanyájához, hogy aztán egy meggyújtott cigaretta után használhatatlanná tegye a bűnügyi helyszínt. Az anyagi gondokkal küzdő Kókai Barnabás veszte az lett, hogy újra gyilkolt, és hanyag volt a nyomok eltüntetésében. Csongrád-Csanád megye utolsó kivégzettjét 1987 szeptemberében akasztották fel a hírhedt szegedi Csillagban.

Támogatták a szülők, de nőügyeibe állandóan beleszóltak. A család egyetlen gyereke képtelen volt önállósodni, ide-oda kallódott. Aztán a lehető legrosszabb megoldást választotta, amely az akkori rendszerben halálbüntetést ért. Az utolsó Békés megyében elkövetett bűncselekményért kivégzett Csőke György története.

Horváth Géza őrmester ideggyógykezelése és betegszabadsága alatt különösebb nehézségek nélkül csempészett ki fegyvereket a laktanyából, hogy aztán súlytalannak tűnő sérelmeiért álljon bosszút a Határőrségen. Útközben azonban elveszítette önuralmát, és tüzet nyitott a civilekkel teli állomáson. A Somogy megyében napra pontosan 48 éve történt incidensről a közvélemény csak mínuszos hírekből értesülhetett.

A gerincbetegség miatt fizikai munkára szinte alkalmatlan férfi pár nap alatt elmulatta azt a kevés pénzt, amivel kijött a börtönből, aztán úgy érezte, talált magának egy pénzcsapot, de alkalmi munkaadója inkább csak borral itatta. Vas megye utolsó kivégzettje már tizenhat évesen is követett el rablógyilkosságot, de mire ezt elkotyogta egy rendőrnek, a bűntény elévült.

Lopott, rabolt, bűnöző volt, de nem tűnt gyilkosnak. Aztán kilenc nap alatt két idős embert is megölt a pénzükért, miközben nem érzett semmi különöset. Zelei Béla hihetetlen szinten bírta az italt, az „éjszaka császára” volt, de többször is megpróbálta magát megölni. Ő lett Jász-Nagykun-Szolnok megye utolsó kivégzettje.

A bűnügyi tudósításokból leginkább a Seuso-kincsek miatt ismert Polgárdiban negyvenkét éve egy fiatal, dühöngő alkoholista idős szomszédjain torolta meg az átlagember számára teljesen súlytalannak látszó sérelmeit. Ladi Lászlótól saját családtagjai is rettegtek, 1981-ben nem volt számára kegyelem.

A hataloméhes, erőszakos és bosszúszomjas Kovács Sándort nem sokkal azelőtt szerelték le a rendőrségtől, hogy szabályos vérengzést rendezett a kisvárosban. Családon belüli erőszak, nyilvánvaló, baljós előjelek, egy Dolly Roll-kazetta és egy máig megoldatlan gyilkossági ügy Szabolcs-Szatmár Bereg megye utolsó kivégzettjének történetében.

Alig több mint ezer forintért vert agyon egy éjjeliőrt a hetvenes években Horváth Kálmán, akinek ügyében a magyar szocialista büntetőjog alapján nem lehetett más az ítélet, csak halál. Ő maga valószínűleg nem járt Auschwitzban, családját azonban elpusztíthatták ott – ám sem ez, sem hányatott gyerekkora adott alapot arra, hogy az ítéletet megváltoztassák.

Az 1985-ös kettős gyilkosság elkövetője csak akkor állt le a döfésekkel, amikor megakadt a nő testében a disznóvágáshoz használt konyhakés. Rumi Béla agglegény volt, alkoholista, és talán abban a hitben élt, hogy van köztük valami az asszonnyal, aki közben boldog házasságban élt. Az egyik utolsó magyarországi kivégzett és bűntettének története.