Ma is megvan a bitófa a székesfehérvári börtönben, amire az utolsó megyei kivégzettet, Ladi Lászlót felakasztották

Sorozatunkban azokat a halálos ítéletekkel végződött bűncselekményeket idézzük fel, amelyekhez az utolsó magyarországi kivégzések kötődnek. A súlyos bűneseteket megyénként mutatjuk be, a sorozat előző részei itt olvashatók.

1980 tavaszán pár nap leforgása alatt három emberölés is történt Fejér megyében. Polgárdiban a Kossuth utcában két idős embert öltek meg, Baracska-Csontospusztán pedig egy idős asszony esett gyilkosság áldozatául. Ha halálesetre gondolunk, a Balaton keleti végétől mintegy tizenkét kilométerre fekvő Polgárdival kapcsolatban a Seuso-kincset megtaláló Sümegh József neve juthat elsőként eszünkbe. Ráadásul az a bűntett is 1980-ban történt Polgárdiban, csak pár hónappal később, decemberben. A márciusi kettős emberölési ügy nem mérhető az előbbihez, pedig sok érdekes és rejtélyes szál húzódik mögötte. Bűntörténeti jelentősége pedig az, hogy a két idős ember gyilkosa volt az utolsó olyan elkövető, akit Fejér megyében elkövetett bűncselekményért halálra ítéltek és kivégeztek.

A Kossuth utcában élő 71 éves Nyári Istvánt március végén már napok óta nem látták az idősek napközi otthonában. Először arra gondoltak, hogy megbetegedett vagy elutazott, de mire az ismerősöket egyáltalán nyugtalanítani kezdte volna az eltűnés, ugyanebben az utcában, ráadásul pár házzal arrébb gyilkosság áldozata lett a 75 éves Dékány János. A járókelők segélykiáltásokat hallottak az idős férfi portájáról, majd egy ismeretlen futva távozott az udvarról a sötétben. A rendőrök még aznap este elfogták a gyanúsítottat. Ladi László Tibornak hívták, 20 éves volt, büntetett előéletű, és a szomszédban lakott. Közben a pár nappal korábban „eltűnt” Nyári István holttestét is megtalálták az áldozat lakásában. Őt is megölték.

Két gyilkosság

Az alkoholista és balhés fickó hírében álló Ladi mindkét emberölést beismerte a rendőrségen, ahol fiatal kora ellenére egyáltalán nem számított ismeretlen figurának. Többször állt már bíróság előtt vagyon elleni bűncselekmények miatt, amelyeket általában részegen követett el, vagy azért, hogy legyen pénze szórakozni. Nyári István többször adott neki kölcsön, míg aztán március 24-én néhány falubeli (Polgárdi egyébként ma már város) társaságában visszakérte száz forintját. 

Ladi úgy érezte, idős szomszédja megszégyenítette mások előtt, ezért úgy döntött, hogy megöli Istvánt, akit aztán majd ki is rabol. 

Még aznap este egy nagy késsel felfegyverkezve belopakodott az egyedül élő férfi házába, és többször megszúrta. Miután látta, hogy áldozata meghalt, a holttestet befektette az ágyba, majd a lakásban talált néhány ezer forinttal a zsebében először Székesfehérvárra, utána Budapestre utazott.

Mivel a pénzt pár nap alatt elverte Budapesten, úgy döntött, hogy visszatér Polgárdiba. Ekkor ugyan még senki sem tudta, mi történt Nyári Istvánnal, de Ladinak erről fogalma sem lehetett, vagyis rendkívül vakmerő ötlet volt visszatérni a tetthelyre. Az is elképzelhető, hogy a sajtóhírekre alapozott, és mivel nem hallotta, hogy Polgárdiban gyilkosság történt volna, úgy gondolta, nincs oka izgalomra.

A Kossuth utcai házukba a telekszomszéd Dékány János udvarán keresztül ment, de úgy, hogy közben megrongálta az idős férfi kerítését, aki ezt szóvá is tette. Az ekkor is ittas László ezután is a késhez nyúlt, és a rendreutasítás miatt érzett dühében leszúrta Jánost. Szökés közben állítólag még a saját apjától is pénzt követelt, késsel a kezében. Végül Polgárdi határában fogták el.

Testvére ott dolgozott, ahol kivégezték

A Legfelsőbb Bíróság 1981 áprilisában helyben hagyta a Székesfehérvári Megyei Bíróság első fokon hozott halálos ítéletét Ladi László Tibor bűnügyében. A legfőbb bírói fórum aljas indokból és részben nyereségvágyból több emberen elkövetett emberölés miatt szabta ki az akkor kiszabható legsúlyosabb büntetést. A Legfelsőbb Bíróság a büntetés kiszabásakor súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlott kíméletlen és brutális módon ölte meg a két idős férfit. Az elítélt és védője kegyelmet kért, de ezt az Elnöki Tanács elutasította. Ladi László Tibort egy hónappal a 21. születésnapja betöltése előtt, 1981. május 5-én felakasztották Székesfehérváron.

Az illetékes levéltár nem őrzi a Ladi-ügy büntetőiratait, azokat több mint húsz éve kiselejtezték, ezért bizonyos részletekkel kapcsolatban egyelőre csak találgatni tudok. Mindenesetre érdekes gyakorlat, hogy egy ilyen horderejű bűntény iratait bizonyos idő elteltével gyakorlatilag kihajítják a szemétbe, de a megyei levéltár tájékoztatása szerint 1963-tól kezdődően megyei bírósági büntetőperes iratok nem kerültek be hozzájuk, vagyis a kíváncsiskodó kutató nem csak a polgárdi kettős gyilkossággal kapcsolatban bámulhat maga elé szomorúan, ha régebbi bűnügyeket akarna megpiszkálni. Ez azért is lenne fontos, mert – mint ahogyan a sorozatunk előző részében ismertetett kisvárdai hármas gyilkosságnál is – információim szerint Ladi László Tibor neve egy korábbi emberölési ügyben is felmerült. László a saját rokonságából ölhetett meg valakit, de a nyomozóhatóságnak nem volt elég bizonyítéka vele szemben. Az ezzel kapcsolatos információknak előzményként lehetne nyomuk a kettős emberölési ügyben keletkezett iratokban, de azokat ugye leselejtezték.

A kettős gyilkossághoz közvetlenül ugyan nem kapcsolódik, de mindenképpen érdekes az is, hogy 

Ladi testvére, János pár évvel később annak a fehérvári börtönnek a biztonsági osztályát vezette, ahol öccsét felakasztották. 

A két Ladi információim szerint nem ápolt egymással jó kapcsolatot. Az erőszakos, züllött Lászlótól még a családtagjai is féltek, illetve volt, aki szabályosan rettegett tőle. János katonatisztből lett vezető a büntetés-végrehajtásnál, és a felvételi eljárás során nem említette, hogy a testvérét pont abban az intézményben akasztották fel kettős emberölésért.

A székesfehérvári börtön pincéjében még ma is megtalálható az akasztások során használt bitófa. A fogvatartottakat – különösen a romákat – kirázza a hideg, ha valamilyen munkavégzés során a szemük elé tárul a látvány. A kivégzéseket az országos gyakorlathoz igazodva a megyeszékhelyen is hajnalban hajtották végre. Ilyen esetekben a titkárnő sem volt kivétel, neki is korán be kellett mennie, hogy a megjelent ügyésznek, börtönparancsnoknak, ítélet-végrehajtónak, börtönorvosnak kávét főzzön. Székesfehérváron a Ladi-ügyet megelőzően három évvel korábban volt kivégzés: 1978 tavaszán egy Füller András nevű férfit ítéltek jogerősen halálra és végeztek ki, miután a 36 éves pátkai férfi baltával agyonverte feleségét, majd hároméves fiát.

A cikk megírásához a Dunántúli Naplóban, a Fejér Megyei Hírlapban és a Népszabadságban megjelent bűnügyi tudósításokat használtam fel forrásként.

Nyitókép: a Mosonyi utcai rendőrség udvara 1980-ban – Fotó: Magyar Rendőr/Fortepan