Utolsó kivégzettek: A kisvárdai exrendőr, aki vadászpuskával mészárolta le Hamza Máriát és nővéreit

Sorozatunkban azokat a halálos ítéletekkel végződött bűncselekményeket mutatjuk be, amelyekhez az utolsó magyarországi kivégzések kötődnek. A sorozat előző részei.

1985. november 12. Kisvárda. „Zsuzsikám, ide figyelj csak” – bökte oda Kovács Sándor a sógornőjének, miután az asszony kislánya beengedte a lakásba, majd rögtön ráfogta vadászfegyverét a rémült nőre. Mivel utóbbi ijedtében ösztönösen lehajolt, az első lövés még nem találta el, de a három méterről leadott újabb már halálos volt. Sándor ezután bepattant „ezerkettes Ladájába”, hogy a másik sógornője közeli lakásához hajtson. Az ajtó nyitva volt. Bement a konyhába, ahol a nő, a férje és tizenkét éves fiuk tartózkodtak. „Igen Ica, igen” – mondta, majd két és fél méterről lőtt. Sógorának ugyan sikerült beletenni karját a lövés útjába, de felesége így is halálos sebet kapott. 

A kisvárdai kapitányságra ekkor már több bejelentés is érkezett a lövöldözésről, amely körülbelül tizenöt perccel korábban kezdődött. A 36 éves Kovács a feleségével, Hamza Máriával kezdte, mielőtt az asszony két testvére következett volna. Dél körül a városközpontban felvette a nőt, de hazafelé összevesztek. Amikor Kovács este hazatért, nem találta otthon a feleségét, ezért a keresésére indult. Az apósánál bukkant rá, de hiába hívta haza. Újabb veszekedés következett, mire a férfi az autójába ült, hogy erőt gyűjtsön a végső bosszúhoz. Felkapta a sörétes puskát, ami azért volt nála, mert este vadászni tervezett. Visszament apósa lakásához, betörte a bezárt ajtó üvegét, és kétszer belőtt. Felesége az ablakon kiugorva próbált meg menekülni, de Kovács észrevette, és két lövéssel agyonlőtte. 

Ezután döntött úgy, hogy a két nővérrel is végez, hiszen szerinte ők voltak az igazi bűnösök, akik ellene hangolták a feleségét. 

A három, villámgyorsan és kíméletlenül elkövetett gyilkosság után hazament, hogy magát is megölje. Késsel felvágta a nyakát és a csuklóját, de a rendőrök még időben rátaláltak, így sikerült megmenteni az életét.

Kocsiból vadászni, azt szeretett

„Minek menjek oda, már haverok a rendőrök, oda jár telefonálni az anyjának." Ezt állítólag a meggyilkolt Mária mondta korábban sírva a munkatársának arról, hogy miért nem a rendőrségtől kér segítséget agresszív, fenyegetőző férjével kapcsolatban. Egy másik tanúvallomás szerint voltak a kisvárdai kapitányságon bejelentést tenni, de nem vehették őket túlságosan komolyan, ha még jegyzőkönyv sem készült.

Kovács Sándornak nem ez volt az első házassága. Az első állítólag még szépen indult, gyerekük is született. Egy tanú szerint a férfi azután lett agresszív, hogy 1973-ban Trabanttal karambolozott, kiesett a szélvédőn, és koponyasérülést szenvedett. Verte a feleségét, néha azért is, mert nem volt otthon meleg étel. A nő végül elvált tőle. Második házasságában úgy érezte, hogy Mária családja, szűkebben a két sógornője kikészítik őt. Rejtélyes esetekről is beszámolt: valaki elvágta a kocsija fékvezetékét, és többször előfordult, hogy a kerék is kiesett. Máskor az italába raktak valamit, ápolónőként dolgozó felesége meg azzal zsarolta, hogy írassa rá az olaszliszkai szőlő felét.

Mária családja szerint azonban Kovács egy időzített bomba volt, aki ütötte-verte az asszonyt, és a nő előző kapcsolatából született gyerekét. A házasság nem sokáig tartott, pedig már saját lakásuk is volt. Mária pár héttel a lövöldözés előtt látleletet vetetett magáról, majd benyújtotta a válókeresetet. Sándor erre hazament, írt egy búcsúlevelet az anyjának, bekapkodta az otthon talált gyógyszereket, alkohollal leöblítette, aztán a szomszéddal üzent a feleségének, hogy öngyilkos lett. A belgyógyászaton balhézott, nem bírtak vele, ezért áthelyezték az idegosztályra. A pszichológiai vizsgálatra azonban nem került sor, mert Kovács Sándor azt kérte, hogy hazamehessen. 

Miután aláírta, hogy inkább mégsem lesz öngyilkos, kevesebb mint két héttel a lövöldözés előtt haza is engedték. 

November 12-én délután kilépőt kért a munkahelyéről, hogy egy ismerősének segítsen autót szerelni. Fizetség gyanánt azt kérte, hogy a kocsi tulajdonosa vigye majd el őt és a feleségét kirándulni. Ezután hazament, de Máriát nem találta otthon. Pár órával később, este fél hétkor dörrentek az első lövések a Lenin úti (ma Tompos utcai) lakásnál.

A kisvárdai hármasgyilkosságnak tehát voltak előzményei, de ennél érdemesebb sokkal korábbra is visszamenni az időben. Kovács Sándor 1949-ben született, majd egy Sárospatakhoz közeli tanyán töltötte gyerekkorát. A katonaság után rendőrnek szerelt fel, de már nem sokkal a szolgálatba lépése után problémái akadtak a megkaparintott hatalom kezelésével. Inkább féltek tőle, mint tisztelték. Szigorú feddést kapott a parancsnokától, megsértette a KRESZ-t, jogtalan bántalmazásért és fogva tartásért pedig fogdabüntetést kapott. 

A gumibotot előszeretettel és sokszor önkényesen használta. 

Béla-nap ünneplése közben szolgálat közben egy kocsmában „intézkedett", aminek katonai bíróság és egy több mint fél éves szabadságvesztés lett a vége. A nyolcvanas évek elején körzeti megbízottként teljesített szolgálatot Tolcsván, de vagyon elleni bűncselekmény gyanúja miatt leszerelték a rendőrségtől. A hatalomtól és a fegyvertől azonban ezután sem kellett teljesen elbúcsúznia. A kisvárdai műanyaggyárban lett gépjármű-előadó, ahol voltak beosztottjai. Közben belépett egy vadásztársaságba, így volt egy golyós és egy sörétes puskája is. (Információim szerint a vadászpuskát egy helyi vadásztól foglalta le, aztán valahogyan nála maradt.) Gyenge lövőnek tartották, aki előszeretettel lövöldözött a kocsiból. Ezért fel is jelentették, miközben a munkahelyén fegyelmit kapott, mert sokszor túllépte hatáskörét, és a munkatársaival ordítozott. „…túlfűtött, saját elképzeléseit mindenképpen véghez akarja vinni, rendkívül nehéz meggyőzni elképzeléseinek esetleges helytelenségéről (…), máskor segítőkész, de rugalmatlan, nem alkalmazkodik, indulatos” – jellemezték a kollégák.

Kolibri panzió

A kisvárdai hármasgyilkosságot nem csak a tizenöt perc alatt, több helyszínen lezajló, kivégzésszerű elkövetési mód teszi megkerülhetetlen bűnüggyé. Akadt egy teljesen véletlenül előkerült, egészen páratlan bizonyíték is: 

egy Philips magnókazetta, amelyre Kovács Sándor gyakorlatilag felmondta a vallomását.

„Annyit, hogy a feleségem eljött hazulról. Apósomnak a lakásánál vagyok most, be nem engednek. Hát mindent egy lapra tettem fel. Lehet, hogy megölöm magam az éjszaka, hát így, aztán elbúcsúzok. (...) Így pontot teszek a végére, saját vadászfegyveremmel az egész Hamza családot kinyírom” – mondta a felvételen, amelyen arról is beszélt, hogy saját elhatározásából teszi, amit tesz és jól meggondolta. 

A bűnügyben számos egyéb bizonyíték is teljesen egyértelművé tette, hogy Kovács az elkövető (például több szemtanú is látta, amikor az utcán kivégezte menekülni próbáló feleségét), de ez a felvétel egyebek mellett abban segített, hogy büntetőjogilag biztos lábakon álljon az aljas indok mint minősítő körülmény. Kovács később ugyan valahogyan már nem akarta felismerni saját hangját, de még szakértő sem kellett annak megállapítására, hogy az ő monológja hallható a kazettán, amelyre eredetileg a Dolly Roll 1984-ben megjelent Eldoradoll című lemeze volt rávéve. 

Kovács bűnjelként lefoglalt, majd többször is átvizsgált autóját egy ismerős vitte haza, miután a háromszoros gyilkos anyja nem tudott vezetni. A kocsit ugyanis nem foglalták le, hanem mindössze kilenc nappal a gyilkosság után kiadták a családnak. Az ismerős betette otthon a lejátszóba a kazettát, hogy zenét hallgasson. Képzeljük el, mennyire megdöbbenhetett, amikor meghallotta Sándor hangját. Mint kiderült, „Kovács kartárs" kocsijában egy beépített és egy hordozható rádiósmagnetofon volt. Erre mondta fel három részletben a cselekményt és az indítékokat, majd az öngyilkossági szándékát.  A kattanás után a Dolly Roll Kolibri panzió című száma hallható. (A megdöbbentő monológot teljes egészében rekonstruálta a Szürke Zóna Podcast.) 

Szakmai körökben sem rejtették véka alá, hogy ezt a felvételt nem feltétlenül a család ismerősének, hanem a rendőrségnek kellett volna felfedezni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kazetta megtalálása önmagában, meghallgatás nélkül nem sokat ért volna. De ugyan ki gondolná, hogy egy háromszoros gyilkos, aki később szinte teljes emlékezetkiesésre hivatkozik, saját autójában, az Eldoradoll lemezre tesz részletes beismerő vallomást?

Nyilvánvaló volt, hogy ha Kovács Sándort beszámíthatónak találják az orvos szakértők, akkor a bíróság halálra fogja ítélni. A legvégső szakvélemény szerint a vádlott létező személyiségzavara nem korlátozta a felelősségét megalapozó beszámítási képességét. 

A Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság a vádlottat több emberen, részben aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt halálbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta; a kegyelmi kérelmet pedig elutasította az Elnöki Tanács. Az elítéltet 1987. november 10-én, szinte napra pontosan két évvel a Hamza testvérek megölése után kivégezték Budapesten. Ő volt az utolsó olyan kivégzett, akit Szabolcs-Szatmár Bereg megyében elkövetett bűncselekmény elkövetéséért akasztottak fel. 

Magyarországon ezután már csak ketten jutottak erre a sorsra a halálbüntetés eltörlése előtt.

Egy rejtélyes postásgyilkosság

A történtekkel kapcsolatban évek óta kutatok sikertelenül olyanok után, akik valamilyen formában érintettek voltak az ügyben, és így lehetnek személyes emlékeik. Eredménytelenségem érthető, hiszen Kisvárda nem nagy város, kis túlzással mindenki ismer mindenkit, a gyilkosság pedig érthetően megdöbbenést keltett a maga idejében. Ki akarna erről beszélni? Magának a rendszernek is több szempontból kellemetlen volt, ami a Felszabadulás lakótelepen (ma Tompos lakótelep) és környékén történt. A nyolcvanas években több hasonló családirtás is volt Magyarországon, itt ráadásul egy exrendőr volt a tettes.

Némiképpen furcsa az is, hogy a bűnügy nyomozati, ügyészségi és bírósági iratait az illetékes levéltár nem őrzi. Az egyetlen hivatalos irat, amelyhez hozzáfértem, Kovács Sándor büntetés-végrehajtási dossziéja volt. Ebből olyan, nem éppen releváns információk derülnek ki, hogy például új körömreszelőt szeretett volna kérni a cellájába, mert az előzőt egy esetleges öngyilkossági kísérlettől való félelem miatt elvették tőle. Benne van viszont az is, amit egyetlen kapcsolódó híradásban sem lehetett olvasni, mert önmagában kellemetlen lehetett a rendszernek: Kovács egyik testvére főhadnagy volt a honvédségnél.

Egy forrásom szerint Kovács Sándor neve ráadásul egy korábbi gyilkossági ügyben is felmerült. Eszerint az 1970-es évek végén megöltek egy Simon Veronika nevű postást Zalkodon egy keresztnél. Mivel az emberölési ügyet nem sikerült felderíteni, több pletyka is keringett a környéken. Az egyik ilyen szerint a rablógyilkosságnak álcázott bűncselekményt Kovács Sándor követte el, aki akkoriban körzeti megbízottként tevékenykedett a környéken. Erről a mai napig megoldatlan és már réges-régen elévült gyilkosságról azonban semmi információt sem találtam. Annyi bizonyos, hogy ha Kovács volt az elkövető, akkor a kisvárdai hármasgyilkosság idején börtönben kellett volna ülnie. Meg sem ismerte volna Hamza Máriát és családját.

A cikk megírásához a Belügyi Szemlében 1987-ben megjelent Minősített emberölés, különleges bizonyíték című tanulmányt, a Képes7-ben ugyancsak ebben az évben megjelent Három sírhant a kisvárdai temetőben című cikket, valamint a Budapest főváros Levéltárában őrzött vonatkozó büntetés-végrehajtási dossziét használtam fel.

Nyitókép: A kisvárdai Lenin út a nyolcvanas években (a kisvárdai Várday István Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményéből)