Megölte az anyját, megfejte a tehenet, és fejszével várta, hogy hazaérjen az apja – szülőgyilkosság Kétegyházán

Sorozatunkban azokat a halálos ítéletekkel végződött bűncselekményeket idézzük fel, amelyekhez az utolsó magyarországi kivégzések kötődnek. A súlyos bűneseteket megyénként mutatjuk be, a sorozat előző részei itt olvashatók.

„Kétegyháza! Ez a kis község Békés megyében az elmúlt hetekben szomorú szenzáció, gyilkosság színhelye volt. A községben gyilkosság történt. Szörnyű gyilkosság! A Csőke-ház volt a tett színhelye. Kit öltek meg? Miért? Ki a tettes? Ez a kérdés járta a községben, sőt az egész megyében, amikor szétfutott a hír" – indított szinte bulváros felvezetéssel a Magyar Rendőr című rendőrségi lap újságírója Békés megye utolsó kivégzettjének bűnügyéről szóló cikkében. Ekkor ugyan még csak sejteni lehetett, hogy a tettest a bíróságon halálra ítélik, és később felakasztják, de a szüleivel évekig szabályos harcot vívó ifj. Csőke György vérontása önmagában is érdekes bűntény, amellyel a korabeli sajtó nem sokat foglalkozott. 1966. október. 26., Kétegyháza, Csabai utca 1.

Mindig „rossz” nőt választott magának

Este volt már, amikor egy Zetor éppen Csőke Györgyék háza irányába robogott az úton, és a traktoron ülők kiabálásra lettek figyelmesek. A ház felől a családfő szaladt feléjük. Egyik kezével a bal halántékához szorított egy véres ruhát, a másikban pedig egy véres fejszét szorongatott. Sokkos állapotban, sírva hebegte, hogy a fia elől menekül, aki közölte vele, hogy agyonverte az anyját, aztán ő lett volna a soron következő, de el tudott menekülni. A munkások kórházba vitték a sérült férfit, aztán értesítették a rendőrséget. Csőkéék házához egy önkéntes rendőr ment ki, és a fiút otthon találta. Ifjabb Csőke azt mondta, hogy az apja lefekvés után elkezdett sírni, és közölte, hogy délután agyonütötte a feleségét. Ő a szörnyű hír hallatán hirtelen nem is tudta, hogy mit csinál, csak felkapta a közelben lévő fejszét, és az ágyban fekvő apjára sújtott, de a fejsze megakadt az alacsony mennyezetben, ezért „csak” sérüléseket tudott okozni. Apja végül az ablakon keresztül menekült. Ez volt ifj. Csőke György első verziója, amelyben ugyan voltak valós elemek, de csak attól a perctől kezdve, hogy a 30 éves férfi rátámadott az apjára.

Ahhoz, hogy a hatvanas évek vidéki Magyarországán, Kétegyházán történt szülőgyilkosságról teljesebb képet kapjunk, jó pár évet érdemes visszaugrani az időben. Ifj. Csőke György szülei egyetlen gyermeke volt. Nyolc általánost végzett, húszas évei közepéig otthon segített az állatok gondozásában, és néha eljárt az apjával a helyi téeszbe. Később bevonult katonai szolgálatra, hogy aztán egy-két kitérővel újra a téeszben dolgozzon. A balhés, lopási ügyek miatt többször is elítélt fiút sokszor az apja húzta ki a csávából, aki anyagilag is segített talpra állni a fiának. 

György motort, ruhát, zsebpénzt kapott, a későbbi ítélet szerint a szülei nagyon szerették. Ő azonban ezt egészen máshogyan élte meg. 

Szerinte az összes nőügyébe beleszóltak, állandóan kritizálták, és olyan párja is akadt, aki azért küldte neki vissza a jegygyűrűt, mert megtudta, hogy György anyja nyilvános helyen kurvának nevezte. „Megromlott a viszony köztem és a szüleim között, mert azt tapasztaltam, hogy szüleim boldogságom útjában állnak, s minden eszközzel igyekeznek megakadályozni, hogy boldoguljak és családot alapítsak” – vallotta erről később az akkor már a gyilkossággal vádolt férfi.

A fiatal férfi tehát egyre jobban gyűlölte a szüleit. Aztán jött 1965 szeptembere, amikor a búcsúban megismert Júliát. Udvarolni kezdett a nála pár évvel fiatalabb nőnek, amit hamarosan a szülei is megtudtak. Nem tetszett nekik a kapcsolat, mert a nőnek volt már egy házasságon kívül született gyereke, ráadásul állítólag nem vetette meg az alkoholt és dohányzott is. Meg is mondták Györgynek, hogy nem ilyen nőt képzeltek el feleségnek, de ez csak olaj volt a tűzre. Fiuk egy napon összecsomagolt, és szó nélkül elhagyta a szülői házat, hogy új párjához költözzön a közeli Lőkösházára. 

Úgy tűnt, hogy Csőkéék beletörődtek abba, hogy gyerekük ismét „nem megfelelő” nőt választott magának, de közben villámgyorsan elérték, hogy a fiatal pár költözzön hozzájuk Kétegyházára. Ez azonban nem bizonyult jó ötletnek, mert Júlia és jövőbeni anyósa képtelenek voltak megmaradni egymás mellett. Csőkénét rettenetesen bosszantotta, hogy a nő dohányzik, és képtelen beilleszkedni az ő családi életükbe. A konfliktusnak az lett a vége, hogy először a nő költözött vissza Lőkösházára a szüleihez, majd követte őt György is. A szülők így újra kettesben maradtak. 

György és Júlia 1966 februárjában aztán házasságot kötöttek. Úgy tűnt, sikerül új, önállóbb életet kezdeni, miután György eladta a tehenét, és az apjától kapott pénzzel együtt tudtak venni egy házat Bakonszegen. Vagyis a szülők hiába ellenezték a kapcsolatot, anyagilag azért segítették az ifjú párt. Mivel György nem különösebben szeretett dolgozni, problémái akadtak új munkahelyén, az Új Világ téeszben. Lopni próbált, lógott, aztán arra hivatkozott, hogy apja temetésére kell hazamennie. A munkából végül kitették, mire ők válaszul eladták a 9 ezer forintért vásárolt házat, és feleségével, valamint annak gyerekével visszaköltöztek Júlia szüleihez. A nő a házért kapott pénzt azonban rövidesen szinte teljesen elherdálta – akkor, amikor a havi bruttó átlagkereset nem érte el a kétezer forintot.

A házasság tönkrement, György pedig ismét a kétegyházi szülői házban találta magát. Nem volt rendszeres munkája, az állatok ellátásában segített otthon, de összességében csak ide-oda kallódott. A szülők azon a véleményen voltak, hogy ha már így alakult, akkor hivatalosan is váljanak el, György pedig írt is a feleségének egy levelet ezzel kapcsolatban. Megemlítette azt is, hogy úgy tudja, Júlia megcsalta. Biztos, ami biztos, a mindig a történések sűrűjében mozgó Csőkéné is üzent a nőnek, hogy mennyire helyesli a válást. Fiának kettős érzései voltak: egyfelől úgy gondolta, hogy valóban el kell válniuk, miközben anyját hibáztatta az egész kapcsolat megromlásáért.

Két-két csapás ugyanazzal a fejszével

Azon az októberi napon anya és fia voltak otthon. Délelőtt ismét felmerült a válástéma, veszekedtek. Délután az anya a ház mögötti szín oldalát meszelte. Fia kiment az utcára, szétnézett, majd miután senkit sem látott, visszament. 

Felvette az udvaron levő fejszét, és kétszer a munka közben előrehajoló anyjára sújtott. A fejsze éle szétroncsolta az asszony fejét, nyakát és gerincvégződését. Pár percen belül meghalt. 

György bevonszolta halott anyját a húsfüstölőbe, a vért lapáttal eltakarította, megetette-megitatta a jószágokat, megfejte a tehenet, és várta, hogy hazaérjen az apja. Amikor a családfő megérkezett, azt hazudta neki, hogy anyja a szomszédban van csigatésztát csinálni. Vacsoráztak, kártyáztak, majd lefeküdtek. A lámpa pontosan az apa fejére világított, György a nyitott ajtón keresztül figyelte. Amikor sejtette, hogy a férfi már alszik, odament az ágyához, és azzal a fejszével, amellyel megölte az anyját, lesújtott. Apjára is két csapást mért, de az ütések nem voltak olyan erősek, mint az anyja esetében. A fejsze foka ugyanis valóban megakadt.

Az apa életét így először az alacsony mennyezet mentette meg. Küzdött, mire fia kezéből kiesett a balta, és maga a gyilkos fogta menekülőre. Kívülről bezárta az ajtót, ezért az apának az ablakon keresztül kellett megpróbálni kijutni a házból. Sérülései életveszélyesek voltak, de a szívós férfi nem veszítette el az eszméletét. Rövid időn belül ez a körülmény menthette meg másodszor a haláltól. Az eseményeknek azonban itt még nem volt vége, mert kint, az ablak alatt a még mindig elszánt fia várta. A sérült apa emiatt először nem mert kimászni, de érezte, hogy a vérveszteség miatt egyszerűen muszáj megpróbálnia kijutni, és minél előbb segítséget kérni. Az ablak nyitása után aztán harmadszor is megmenekült a haláltól, mert a túloldalon lesben álló György csak az ablakkeretet találta telibe a fejszével. Az apa ezután tudott segítséget kérni az éppen arrafelé tartó traktoros társaságtól. Ha idősebb Csőke György nem kerül időben kórházba, meghalt volna. Az 56 éves férfi a sérülések következtében bal szemére teljesen megvakult.

Ha nem akasztanák fel, jól kijönnének az apjával

A Békés Megyei Népújságban pár nappal később „kénytelen voltak” még két másik emberölési ügyről is beszámolni, ugyanis nem sokkal korábban két anya is megölte újszülöttjét a megyében. Egy Gyulán történt kocsmai késelés is majdnem halálesettel végződött, vagyis az elkövetett kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmények szempontjából nem ez volt a legjobb év Békés megyében. Erre később a bíróság is kitért a Csőke-féle ítélet indoklásában.

A gyanúsított később beismerte, hogy ő ölte meg az anyját, és az apjával is megpróbált végezni. Azt is hozzátette, hogy valójában a felesége erősködött azzal, hogy a szülőket el kéne tenni láb alól, neki magától eszébe sem jutott volna a gyilkosság. A nyomozás során Júliát ezért felbujtással gyanúsították, de a nő végül tisztázta magát. Az ügyészség gyilkossággal és emberölési kísérlettel vádolta Györgyöt. A bűnper tárgyalása 1967. február 1-jén kezdődött Gyulán, a Békés Megyei Bíróságon. 

Nincs annyi hajszálam, ahányszor megbántam…

– jelentette ki a vádlott a tárgyalóteremben. Az elsőfokú tárgyalás három napig tartott, a negyediken pedig megszületett az ítélet, és miután a vádlott beszámítható volt, senki sem lepődhetett meg a döntésen. Ifj. Csőke Györgyöt bűnösnek mondták ki több emberen elkövetett emberölés kísérletében, ezért halálra ítélték. Súlyosító körülmény volt, hogy a vádlott a szülei életére tört, és hogy korábban többször ítélték már szabadságvesztésre. A bíróság a gyilkos fegyvert éppen az apának, annak a Csőke Györgynek rendelte kiadni, akit azzal a felesége után meg akartak ölni. Morbid, de logikus, hiszen a fejsze az ő tulajdona volt.

Vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Az érvelés szerint tulajdonképpen családi tragédia történt, miután a szülők állandóan beleszóltak fiúk magánéletébe. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy egy 30 éves embernek lett volna más választása is, mint hogy fejszével támad anyjára és apjára, de a családja egyébként is szerette, támogatta, és még a házassága helyrehozásában is megpróbáltak segíteni. A bíróság az ítéletet 1967. április 17-én helyben hagyta, így az jogerőssé vált. Csőke Györgynek egy esélye maradt még, így az Elnöki Tanácshoz fordult kegyelemért. 

A halálraítélt azzal próbált meg érvelni, hogy az apja megbocsátott neki, hiszen a bíróságon sírva borultak egymás nyakába. Hozzátette azt is, hogy apja a történtek után újra nősült, dolgozik, és ha őt nem akasztanák fel, akkor szabadulása után „jól megértenék egymást”. 

Júliát is említette, aki állítása szerint gyereket vár tőle, és ha őt kivégeznék, az örök megbélyegzést jelentene a gyerek életében. Kegyelmi kérvényét elutasították.

Ifj. Csőke Györgyöt 1967. május 25-én a gyulai megyei börtön udvarán felakasztották.

Az 54 évesen a fia által agyonvert Csőke Györgyné szülei levélben próbáltak meg tájékoztatást kérni a bíróságtól, hogy áll az ügy, amelyben unokájuk megölte a lányukat: „Nagyon meg kérném önöket lenének szivesek mint két idős szülőket tudatni mivan mán ifj Csőke Györggyel meg kapta e a kegyelmet vagy fel akasztoták e mert sem az ujság ír rula semit nem tudunk..."

(A cikk megírásához a Békés Vármegyei Levéltárban őrzött büntetőiratokat, a Magyar Rendőrben 1966 februárjában megjelent Fejszével a szülők ellen című cikket, illetve a Békés Megyei Népújság korabeli lapszámait használtam fel forrásként.)

Nyitókép: illusztráció – a Kétegyházához közeli Békéscsaba 1964-ben. Fotó: Album038/Fortepan