Mária húsz évig tűrte a bántalmazó kapcsolatot, és amikor el akart válni, a férje elvágta a torkát

Sorozatunkban azokat a halálos ítéletekkel végződött bűncselekményeket idézzük fel, amelyekhez az utolsó magyarországi kivégzések kötődnek. A súlyos bűneseteket megyénként mutatjuk be, a sorozat előző részei itt olvashatók.

Tibor már a nyakába tette a kötelet, amikor eszébe jutott, hogy maradt egy kevés a konyhában talált borból. Kibújt a hurokból, leült, megitta a maradékot, és rágyújtott. Az alkohol és az elvonókúrájáról maradt gyógyszer hatására aztán delíriumos állapotba került, és elaludt. Mária ekkor már jó ideje halott volt, átvágott torokkal feküdt lent az egyik szobában. 1973. június 26., kedd éjszaka, Gyöngyöspata, Deák Ferenc utca 12.

Mária és munkatársa, Kósné aznap délutáni műszakosok voltak Gyöngyösön, aztán együtt utaztak haza Gyöngyöspatára. Nem sokkal este tizenegy után értek Máriáék háza elé, de miközben elbúcsúztak egymástól, Kósné meghallotta az udvarról Tibor hangját. Rossz érzése támadt, mert tudta, hogy a férfi erőszakos, és korábban is többször megverte Máriát. Ráadásul nem sokkal korábban nem jogerősen elváltak, és Tibornak ekkor már nem volt sok keresnivalója abban a házban. Kósné öt percig várakozott a ház előtt, de miután úgy tűnt, bent nyugalom van, ment tovább hazafelé. 

Körülbelül hatvan lépést tett meg, amikor sikoltozásra lett figyelmes. Nem volt kétsége afelől, hogy Mária hangját hallja. 

Hazarohant, hogy férjével együtt szóljanak a velük szemben lakónak, Mária testvérének, hogy baj van, sietni kell. A Deák Ferenc utca 12. felé loholva összetalálkoztak egy asszonnyal, aki azt mondta, hogy az imént, amikor elhaladt Tátraiék (ez volt Tibor vezetékneve) háza előtt, Mária hörgésére lett figyelmes. A társaság ezután együtt ment vissza Tátraiék házához, ahol ekkor ismét csönd volt. Egyikük közben rendőrért ment, miközben a többiek látták, hogy a konyhában elalvó, majd újra felgyulladt villany fényénél bent egy alak járkál. A villany aztán végleg elaludt, a társaság pedig hazament. A gyöngyösi kapitányság ügyeletes tisztje és a gyöngyöspatai körzeti megbízott hajnali egy órakor, vagyis több mint másfél órával a hörgések és sikoltozás után érkezett meg a házhoz.

Miután az előszoba ajtaja zárva volt, és azt a zörgetésre sem nyitotta ki senki, betörték az ablakot, és bemásztak a lakásba. Hatalmas felfordulással, összetört ággyal, darabokra tört virágcserepekkel találták magukat szembe. Mindenhol vérnyomok voltak. Az egyik szoba közepén lévő széken egy véres kés hevert. Az egyik szobában egy átvágott torkú nő holtteste feküdt. Vérben úszott, ebben az esetben ez nem bulváros túlzás. Tibort a padláson találták meg. Ekkor már a gerendáról lelógó, saját maga által hurkolt kötél árnyékában úgy tűnt, mint aki nagyon részeg. Az öntudatlan állapotban lévő férfit végül a mentő vitte kórházba, ahol hamarosan magához tért. Tátrai Tibort még aznap őrizetbe vette a rendőrség.

Egy percig sem tagadta, hogy ő ölte volna meg a feleségét. A tagadásnak értelme sem lett volna, hiszen beismerő vallomás nélkül is volt annyi szemtanú és tárgyi bizonyíték, amelyek teljesen egyértelművé tették, hogy ő volt a tettes. Amellett azonban kitartott, hogy magára a gyilkosságra egyáltalán nem emlékszik, csak arra, hogy reszketett idegességében.

Ki volt Tátrai Tibor?

A gyilkosság idején 43 éves Tátrai Tibor az ötvenes évek elején vette feleségül Máriát, majd rövidesen kislányuk született, aztán bevonult katonának. 

Azzal vádolták, hogy az 1956-os események idején gyújtogatott, „meg akarta dönteni a rendszert", de bizonyíték hiányában aztán végül felmentették.

1959-ben szándékos emberölés kísérlete, valamint a demokratikus államrend elleni mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt három év börtönre ítélte az Egri Megyei Bíróság. Bűnözői karrierje lopással, ittas járművezetéssel folytatódott – ezekért az ő előéletével börtön járt. Aztán szabálysértések, majd újabb, ezúttal már a felesége sérelmére elkövetett bűncselekmények következtek. 

Hogy már családfőként miért kezdett el inni, rejtély, de ha ivott, időzített bomba volt. Feleségét és lányát is bántotta, akik gyakran a rokonoknál próbálták meghúzni magukat.

Tibor az ilyen esetek után fűt-fát megígért, aztán minden folytatódott elölről. Egyre súlyosbodó alkoholizmusa miatt többször is volt elvonón. Lányuk aztán férjhez ment, de a bántalmazások nem szűntek meg. A fiatal nőt általában akkor verte meg, amikor az anyja védelmére kelt. Tátrai azzal vádolta őket, hogy Mária mindig csak parancsolgat, és a lányukkal, valamint a vejével összefogtak ellene. A lány kétszer is kórházba került, de úgy látszik, eljárás nem indult az apa ellen. Tibor állítólag már akkoriban többször tett olyan kijelentéseket, hogy a feleségét meg fogja ölni. 

Máriának 1972 végére lett elege. Szakítottak, de közben mindketten maradtak a négy évvel korábban épült Deák Ferenc utcai házban. A továbbra is részeges Tibor ezután is többször bántalmazta feleségét, aki 1973 elején végül feljelentést is tett. Az agresszort ekkor el is ítélték, de valószínűleg csak felfüggesztett büntetést kaphatott, mert amikor felesége pár héttel később beadta a válópert, Tibor dühétől tartva inkább a rokonságnál húzódott meg. Amikor a férfi júniusban a fővárosba ment, hogy egy építkezésen vállaljon munkát, Mária visszamerészkedett a házba. Májusban a bíróság nem jogerősen kimondta a válást, Tibor tulajdoni részét pedig a feleség rendelkezésére bocsátotta, ráadásul kimondta, hogy a közös lakás kizárólagos használata is az asszonyt illeti.

Tibor június közepén szerzett tudomást a nem jogerős ítéletről, de nem akart belenyugodni, hogy a nő elhagyta. Szeretőt sejtett a háttérben, de ezzel kapcsolatban nem jutott előbbre. Az pedig különösen érzékenyen érintette, hogy a lakásból is mennie kell. Amikor a válóperes ítélet megfellebbezése és ügyvéd fogadása miatt Gyöngyösre utazott Budapestről, még ajándékot is vitt a feleségének, aki viszont ekkor már nem hatódott meg. Tibornak adminisztratív ügyek végett június 26-án, a gyilkosság napján újra haza kellett utaznia. Este kilenc környékén ért a Deák Ferenc utcai házhoz, ahol a kapukulccsal könnyedén bejutott, hogy aztán meglepődve tapasztalja, hogy felesége lecseréltette a zárat a bejárati ajtón. 

Ezen a napon azonban úgy tűnt, mindent elkövet, hogy elvarázsolja Máriát. Egész nap nem ivott egy kortyot sem, mindössze egy sör volt nála, amit a nőnek hozott ajándékba. 

Tudta, hogy felesége esti műszakos, ezért leült az udvarban a fűbe, és a sötétben cigarettázgatva várakozott. 

Mi történt aznap éjjel?

Az ezután történteket, a feleség és munkatársa megérkezését már tudjuk. Hogy aztán a lakásban mi és hogyan zajlott le, azt Tibor „emlékezetkiesése” miatt a helyszínen rögzített nyomok alapján lehetett rekonstruálni. Bement a lakásba felesége után, aki azt az óriási hibát követte el, hogy amint beértek, belülről kulcsra zárta a bejárati ajtót. Bent rövid párbeszéd zajlott le kettejük között, aminek a vége az lett, hogy Mária egyértelműen kijelentette, köztük már soha nem lesz semmi. Az ismerősei szerint egyébként szókimondó asszony közölte azt is, hogy Tibor menjen el a házból.

A férfi kirántotta a konyhaszekrényből azt a fekete műanyagnyelű kést, amellyel az asszony korábban mindig a tésztát vágta, és rátámadt Máriára. A nő sikoltozott és menekülni próbált, de már ekkor több szúrás érte. Tudta, hogy a bejárati ajtó zárva van, mivel ő maga fordította rá a kulcsot. Megpróbált a szobák felé menekülni, de nyilván azzal is tisztában volt, hogy nincs esélye kijutni. 

Puszta kézzel és a keze ügyébe kerülő tárgyakkal próbált meg védekezni, de helyzete reménytelen volt a késsel gépiesen vagdalkozó támadójával szemben. Amikor elesett, Tibor átvágta a torkát.

A nő néhány perc alatt elvérzett. A hörgéssel járó haláltusát hallotta ekkor a már említett nő, aki ekkor éppen a ház előtt sétált el. Az áldozatot összesen tizenöt késszúrás érhette, halálát a nyakát ért vágás okozta. Ezután már akkor sem lehetett volna megmenteni az életét, ha azonnal megérkezik az orvosi segítség. 

Első fokon még nem ítélték halálra

Hogy aztán mi történt a padláson, már ismert. Ezzel kapcsolatban aztán a bíróságon kiemelték, hogy az a bizonyos öngyilkosság nem véletlenül nem sikerült, Tátrai Tibor egyszerűen meggondolta magát, és nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy megtegye.  

A bűnügyet az Egri Megyei Bíróság tárgyalta, és két tárgyalási nap után 1973. december 5-én meghozta az ítéletet. A bíróság nem fogadta el, hogy a vádlott nem emlékszik semmire a gyilkosságból. Dührohama (a megyei lap beszámolója szerint a tárgyaláson is többször dühbe gurult), nem volt olyan magas fokú, hogy ne ismerte volna fel tettének társadalmi veszélyességét. Az ügyész különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolta, és a halálbüntetés kiszabását kérte. 

A büntető tanács első fokon az ügyészi váddal megegyezően állapította meg Tátrai Tibor bűnösségét, de a vádlottat nem halálra, hanem életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte.

Úgy állapították meg, hogy a legsúlyosabb büntetés kiszabása nem feltétlenül indokolt, és határozatlan ideig tartó szabadságvesztéssel is elérhető az „egyéni átnevelés”. Az ítélet indoklásában a bíróság kiemelte, hogy a bizonyítási eljárás során enyhítő körülmény nem mutatkozott – még a vádlott apja is kénytelen volt a fia terhére nyilatkozni, miután korábban őt is késsel fenyegette. Súlyosbító körülményként értékelték Tátrai büntetett előéletét, iszákos, garázda életvitelét, és azt is, hogy egy közmegbecsülésnek örvendő asszonyt ölt meg, aki tisztességesen felnevelte lányát, és aki több mint két évtizeden át tűrte az üldöztetést és a bántalmazást. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, míg vádlott és védője enyhítésért fellebbezett.

A per így a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott, ahol a büntetőtanács 1974. szeptember 5-én halálbüntetésre változtatta az elsőfokú ítéletet. Dr. Gaál József tanácsa a nem jogerős ítélettel kapcsolatban lényegében csak magát a büntetés mértékét vitatta. Vádlott és védője kegyelmet kért. Miután az első fokon született életfogytiglant is sokallták, a halálbüntetés kiszabása után érthetően egy esetleges életfogytiglanra enyhítés is az életet jelentette volna Tátrai Tibornak, aki kézzel írt levelében „agybetegségére" hivatkozott.

Az egri börtönben kegyelemre váró elítélttel október 4-én délután közölték, hogy kérvényét elutasították. Tátrai Tibor a jegyzőkönyv tanúsága szerint megértette, hogy nincs tovább, és nem kívánt megjegyzést tenni. Mint ahogyan másnap hajnalban, 1974. október 5-én a börtön udvarán sem akart már mondani semmit. Pár perccel később felakasztották.

(A cikk megírásához a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltára vonatkozó iratait, valamint a Heves Megyei Népújságban megjelent korabeli tudósításokat használtam fel forrásként.)

Nyitókép: A gyöngyösi Kossuth Lajos utca 1970-ben – Fotó: Tóth Károly dr/Fortepan