A sormási kis házban megerőszakolt és megfojtott egy 82 éves asszonyt az analfabéta bűnöző – bitófára került

Sorozatunkban azokat a halálos ítéletekkel végződött bűncselekményeket idézzük fel, amelyekhez az utolsó magyarországi kivégzések kötődnek. A súlyos bűneseteket megyénként mutatjuk be, a sorozat előző részei itt olvashatók.

„Elmondom, hogy nekem özvegy Németh Györgyné a nagymamám volt, haláláról 1982. július 16-án pénteken 10:30 tájban értesültem. A mama szomszédja, Molnár István értesített bennünket, és a férjemmel együtt motorral mentünk a mama lakásához. A bejárati ajtón nem tudtunk bemenni, mivel az ajtó kulcsra volt zárva. Az udvarban már többen is voltak... (...) A Törökné elment, hozott egy csavarhúzót és egy kalapácsot is. A férjem a bejárati ajtón lévő egyik kis ablakot betörte, és kereste a zárban belülről a kulcsot. A kulcs nem volt benne belülről sem, ezért a férjem a bejárati ajtót befeszítette. Én előzőleg a kis ablakon benéztem, majd amikor a férjem kifeszítette az ajtót, akkor a konyhába is bementem, de nem mentem közel a mamához, borzalmas látvány volt” – emlékezett vissza tanúkihallgatásán a Zala megyei Rendőr-főkapitányságon Mária, 

akinek a nagymamáját tizenhárom nappal korábban egy Orsós Kálmán nevű férfi megerőszakolta és megfojtotta a Zala megyei Sormás községben.

Mária férje 1982. július 16-án pénteken nem sokkal dél előtt kereste fel a körzeti orvost azzal, hogy jöjjön, mert a mama meghalt. Az alul lemeztelenített holttest hanyatt feküdt az ágyon. A vértócsa és a nemi erőszakra utaló jelek ellenére az orvos közölte a hozzátartozókkal, hogy magatehetetlen beteg és idős embernél előfordulhat ilyesmi, aztán kiállította a temetési engedélyt. A jelenlévők azonban úgy gondolták, hogy a 82 éves asszony nem természetes halált halt, hanem megerőszakolták és meggyilkolták, ezért értesítették a rendőrséget. A megyei főkapitányság vizsgálati osztálya aznap késő délután már aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt indított nyomozást.

A 32 éves Orsós Kálmán ekkor már otthon volt a szomszédos községben, a pár kilométerre fekvő Szepetneken. Az erőszakoskodás következtében összevérezett alsónadrágját kimosta, becsomagolta egy újságpapírba és rátette a kályhára. Éjszaka aludt, másnap pedig gombászni ment, hogy ne legyen a környéken, amikor esetleg megjelennek a rendőrök, akiket egyébként is került, mert nem volt munkakönyve. A rendőrök végül szombaton jöttek érte, bevitték a nagykanizsai rendőrkapitányságra, és kihallgatták.

Délután még pénzt, éjjel már nőt akart?

Elmondta, hogy július 15-én korán kelt. Sormáson sertésszállításon vett részt, a vágóhídra gyűjtötték össze a disznókat. Kálmán – becenevén Gazsi – ekkoriban már évek óta napi három liter bort ivott meg, és az ital mellé elszívott napi három-négy doboz Munkás cigit is. Aznap, miután végeztek a disznókkal, egy sört, három pohár fröccsöt, négy feles pálinkát ebédelt, de ivott még aznap többet is. 

Sormáson kenyeret és szalonnát vett, aztán a Kossuth utcában kóválygott. Több helyre is megpróbált bejutni, de sikertelenül. Állítása szerint csak a megfelelő helyet kereste arra, hogy megebédelhessen. A 112. számú ház elé érve kiszúrta az udvaron ülő idős asszonyt, özvegy Németh Györgynét. Ekkor úgy döntött, hogy bemegy, és mivel elfogyott a pénze, az özvegyasszonytól próbál meg kérni. Elmondta, hogy nem sokkal korábban szabadult a börtönből, és szüksége lenne 150 forintra, de Némethné azzal próbálta meg leszerelni, hogy csak ötszázasa van. Kálmán közben megette a magával hozott kenyeret és szalonnát, aztán elment inni a vizesvödörhöz, miközben kiszúrta az ott heverő lakáskulcsot. Hirtelen és észrevétlenül eltette, mert az az ötlete támadt, hogy majd késő este visszatér a lakásba az 500 forintosokért. 

Sokáig időzött az özvegyasszonynál, akinél közben megjelent egyik szomszédja is. Jóban voltak, akkor éppen uborkát hozott a mamának. Az ő tanúvallomása fontos bizonyíték volt, hiszen a felismerésre bemutatáson egyértelműen azonosította Orsóst, a férfit, akit aznap Németh Györgynénél látott. Ez az ugyancsak idős asszony elmondta, hogy a jól láthatóan ittas ismeretlen és Németh néni kint beszélgettek, de utóbbinak nagyon nem volt ínyére ez a társalgás. Testbeszéde arról árulkodott, hogy nem szeretné, ha szomszédja kettesben hagyná őket. Kálmán közben mindenfélével megpróbálkozott, azt állította, hogy Némethné a keresztanyja. Azt is megígérte, hogy nyulakat meg kacsát hoz, de az özvegyasszony inkább azt szerette volna, hogy hagyja őt békén és távozzon.

Kálmán végül el is ment, hogy aztán egy ismerősével tovább igyon a környéken. Késő este, a korábban zsebre tett lakáskulccsal a kezében indult vissza Németh Györgynéhez. Úgy gondolta, a 82 éves asszony már biztosan alszik. Ennél a pontnál érdemes „belenézni” Orsós Kálmán első gyanúsítotti kihallgatásába. Akkor még ugyanis azt mondta, hogy azért tért vissza a lakásba, mert nőt akart magának. Részletesen elmesélte, hogyan semmisítette meg fizikálisan pillanatok alatt a védekezésre képtelen idős asszonyt, aki a rajta esett erőszak után magából kikelve fenyegetőzött, hogy fel fogja jelenteni Kálmánt. E szerint a verzió szerint a nő tulajdonképpen ezzel a fenyegetődzéssel írta alá saját halálos ítéletét, mert támadója a lebukástól való félelmében addig szorította a torkát, amíg volt benne élet. Bár vallomása szerint Kálmán ezután kutatott pénz után, de végül mindössze egy zacskónyi szöget zsákmányolt. 

Mennyire hihető verzió ez? Itt érdemes talán részletesebben ismertetnem Orsós Kálmán addigi életútját.

A gyilkos mindkét szülője erőszakos halált halt

Születése óta Szepetneken élt, iskolába nem járt, és csak a saját nevét volt képes leírni. Tízen voltak testvérek, iszákos apja sokat bántotta őket, míg a hetvenes években egy verekedés közben halálra nem késelték (vagy ahogyan Kálmán mondta, „megbicskázták”). Kálmán anyját József nevű öccse ölte meg nem sokkal azelőtt, hogy Kálmán maga is ölt. 

Gyerekkorától kezdve társadalmon kívüli volt, átlagember számára szinte elképzelhetetlen körülmények között nőtt fel. 

13 éves korában már dohányzott és ivott, megjárta az aszódi javítóintézetet is. Aztán apja mellett teheneket őrzött, a pénzt is a családfő vette fel, ő maga azt sem tudta, mennyi a fizetése. Szüzességét 15 évesen egyik unokatestvérével veszítette el. Katonai szolgálatot nem teljesített. 18 évesen lopás és erőszakos nemi közösülés bűntettét követte el, ami miatt három és fél évnyi szigorított börtönbüntetést kapott. Szabadulása után nem dolgozott, és rövidesen újra visszakerült. Ekkor szemérem elleni erőszak miatt ítélték el.

Az apja abban az évben, 1978-ban halt meg, amikor Kálmánt kiengedték. Mindenféle szakképzettség nélkül, börtönviselt emberként próbált meg elhelyezkedni, de nem sok esélye volt. Garázdaság és hivatalos személy elleni erőszak miatt újra börtönbe került. Szabadulása után egyik testvéréhez költözött Szepetnekre, közben megismerkedett egy férjes asszonnyal, akivel hamarosan elváltak útjaik. 

Az idősebb nők nem érdekelték, Németh Györgynéről egyszerűen úgy gondolta, hogy úgysem tud védekezni, fiatalabb nő után meg „hiába menne”. Ha ivott, mindig erősödött benne a vágy, hogy partnert szerezzen magának. Márpedig rengeteget ivott, bár orvosi értelemben nem volt alkoholista. 

A pszichológus szakértő kérdésére részletesen, életszerűen és nyugodtan mesélt a gyilkosságról. Az előzetesben jól aludt, jó étvágya volt, a pszichológusnak szívesen rajzolt, bár ezek a rajzok gyakorlatilag értékelhetetlen ákombákomok voltak. Annak ellenére, hogy nem tudta, mi a különbség tó és folyó között, Kálmán nem volt értelmi fogyatékos, sem elmebeteg. „Alacsony intellektusnívójú, primitív személyiségű egyén, mely azonban jelen cselekménye szempontjából korlátozó tényezőként nem vehető figyelembe”, olvasható a kiegészítő igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményben. Ez azt jelentette, hogy büntethető. 

Vissza akart kerülni a börtönbe, hogy megölje az öccsét

Az ügyészi kihallgatás fordulatot ugyan nem hozott, de az addigiakkal ellentétben legfőbb indítékként az anyagi haszonszerzés került előtérbe. Szó sem volt már arról, hogy Orsós Kálmánnak mindenképpen nő kellett. Ezen a kihallgatásán valamiért ő is folyamatosan a pénzt emlegette mint fő motivációt. Pedig neki várható büntetés szempontjából ez létkérdés volt, hiszen ezzel tulajdonképpen még egy minősítő körülményt, az aljas indok mellett a nyereségvágyból elkövetett emberölést erősítette. 

Ezekről a büntetőjogi szakkifejezésekről Orsós Kálmánnak persze fogalma sem volt, már korábban is úgy tűnt, a lehető legnagyobb nyugalommal és együgyűséggel vallott a saját maga által elkövetett gyilkosságról. De lehetett vajon olyan agyafúrt egy írni-olvasni nem tudó, a számokat a mezőn legelésző tehenek miatt ismerő személy, hogy korábban tett vallomásában módszeresen elhallgassa, hogy valójában az egészet a pénzért csinálta? Nem tűnik életszerűnek. Mindenesetre az ügyészi kihallgatásán már olyanokat mondott, hogy: 

...bementem és mondtam a sértettnek, hogy adjon pénzt. Azt válaszolta, hogy nincs pénze, nem ad. (...) Ezért arra gondoltam, hogy megerőszakolom, hátha utána ad pénzt. 

Eszerint csak az egyik ok lehetett a lebukástól való félelem, de az „eredeti terv” a pénzszerzés volt. Az elsőfokú bíróság ezt a vallomást fogadta el, mert a vádlott meggyőzően, részletesen adta elő a történteket. A megyei bíróság szerint Orsós Kálmán korábban arról is hazudott, hogy hova rejtette el a lakáskulcsot a gyilkosság után, aztán később elmondta az igazat. Miért ne tehette meg ugyanezt azzal kapcsolatban is, hogy mi volt legfőbb célja az özvegyasszony lakásán?

Orsós Kálmánnak volt egy másik indítéka is, amelyet a nyomozás során említett. Utolsó börtönbüntetése alatt, öt nappal a szabadulása előtt tudta meg, hogy József nevű öccse megölte az anyjukat. Bosszút akart állni öccsén az anyjuk megöléséért, de mire ő szabadult, testvére már bekerült a gyilkosságért. Kálmán állítása szerint ekkor döntött úgy, hogy valami nagyobb bűncselekményt fog elkövetni azért, hogy visszakerüljön a börtönbe, találkozzon Józseffel, és megölje.

Alig volt enyhítő körülmény

Az ügyészség tehát már kettős minősítéssel nyújtotta be a vádiratot a megyei bíróságra, amelyben természetesen az erőszakos nemi közösülés bűntette is szerepelt az emberölés mellett. A Zalaegerszegi Megyei Bíróság dr. Fazekas János vezette tanácsa 1983. február 2-án tárgyalta Orsós Kálmán ügyét, akit a váddal egyezően aljas indokból és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, valamint erőszakos közösülés bűntettében mondott ki bűnösnek. A bíróság a vádlottat halmazati büntetésül, többszörös visszaesőként halálbüntetésre ítélte.

A nyereségvágyra külön kitért a bíróság. Az indoklás szerint „igaz ugyan, hogy a halál bekövetkezése után a vádlottnak nem sikerült a pénzt megtalálnia, ettől függetlenül azonban ezen minősítő körülmény megvalósult, mert a minősítés meglétének nem feltétele, hogy az elkövető az anyagi előnyt vagy a vagyoni hasznot ténylegesen meg is szerezze”. A megyei bíróság egyetlen enyhítő körülményt értékelt Orsós Kálmán javára, mégpedig azt, hogy beismerte a gyilkosságot.

A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, míg az ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság dr. Pék Sándor vezette tanácsa helybenhagyta, így az 1983. május 9-én jogerőssé vált. Az elítélt kegyelmet kért, de azt az Elnöki Tanács elutasította. Orsós Kálmánt 1983. július 15-én hajnali 5 óra 4 perckor felakasztották a Zalaegerszegi Büntetés-végrehajtási Intézetben.

(A cikk megírásához a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára vonatkozó iratait használtam fel forrásként.)

Nyitókép: börtön, illusztráció – Fotó: Urbán Tamás/Fortepan