Több kenyérre futotta – meglepő adatokat közölt az MNB, kiderült, jobb volt-e a Kádár-rendszerben

Régen minden jobb volt, az árak nem emelkedtek, ki lehetett számítani, mennyiért vásárolhat be az ember a boltban – a 25 százalék fölé emelkedő infláció láttán sokan sóhajtanak fel így. De valójában mekkora a vagyona a magyaroknak az 50 vagy 70 évvel ezelőttihez képest, mire volt elég a fizetés akkor és most? 

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) folyamatosan közölt és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) napokban kiadott adatai megadják erre a választ. Az MNB egy olyan különleges adatsort tett közzé, amely a magyar háztartások pénzügyi számláit mutatja be 1950 és 1989 között. Kiderül belőle, mennyi megtakarításuk volt a családoknak az egyes években, és az, hogy mennyi adósságot halmoztak fel.

Azt a jegybanki adatok is igazolják, hogy az 1950-es években még hatalmas volt a szegénység a mai viszonyokhoz képest. 1950-ben a nettó pénzügyi vagyon 6,9 milliárd forintot tett ki, vagyis egy átlagos magyarnak csecsemőtől aggastyánig mintegy 690 forintnyi megtakarítása volt az adósságain felül. Ez alig haladta meg az akkori havi átlagbért, ami csupán 683 forint volt.

A vagyon harmada békekölcsönben volt

A havi átlagkereset először 1954-ben érte el az 1000 forintos határt, ekkor már 17,5 milliárd forint volt a háztartások nettó pénzügyi vagyona, egy átlagos állampolgár – ebben benne vannak a csecsemők is – 1,6 havi jövedelemnek megfelelő félretett pénzzel rendelkezett.

A helyzet azonban mégsem volt ennyire rózsás. Az ötvenes években a lakosság készpénzben tartott vagyona is nőtt ugyan, de ennél jóval gyorsabban emelkedett az úgynevezett hosszú lejáratú hitelek összege, ami 1956-1959 között 7,9 milliárd forinton tetőzött. Ez nem a lakosság által felvett, hanem az általa nyújtott hiteleket mutatja. 

Na de kinek hiteleztek ennyit az emberek, amikor ők sem dúskáltak a pénzben? A megoldás vélhetően a legendás békekölcsön. Az állam lényegében elvárta, hogy a lakosság évente egy havi fizetéséért kölcsönt adjon neki. 

Az elején ugyan még kamatot is kínáltak a jegyzésért, de aztán már csak nyereményeket adtak, és a befizetett összeget is csak sokára kapták vissza a kényszerhitelezők. Az utolsó Békekölcsönt 1955-ben bocsátotta ki a magyar állam.

Kenyérből kevesebbre, tejből, csirkéből és krumpliból többre elég az átlagfizetés

Az 1956-tól 1988-ig tartó korszakban az MNB által most közölt statisztikai adatok szerint folyamatosan javult a magyarok pénzügyi helyzete, ha nem is a nyugat-európai színvonalhoz mérten, de a saját korábbi anyagi állapotukhoz képest mindenképpen. Az emberek egyre több pénzt tudtak megtakarítani, a háztartások nettó pénzügyi vagyona 1961-ben már átlépte a ötvenmilliárd forintot. Egy átlagos család pénzügyi vagyona pedig az átlagfizetéshez viszonyítva 1957 és 1961 között megduplázódott.

Az átlagfizetésből egyre több mindent lehetett vásárolni, miután az árak alig emelkedtek, azokat az Országos Anyag- és Árhivatal határozta meg, minden termék minden boltban pontosan ugyanannyiba került, és a Magyar Közlönyben hozták le a változásokat. A legendás 3,60 forintos kenyér ára például 1960 és 1979 között nem változott. 

1960-ban egy átlagfizetésből 437,5 kilogramm kenyeret lehetett vásárolni, 1979-ben már több mint egy tonnányit. Kenyérben számolva a helyzet azóta sokat romlott. 

2022 végén 900 forintba került egy kilogramm fehér kenyér a KSH adatai szerint, az októberi átlagos nettó keresetből pedig csak 391 kilóra futotta volna.

Sok más alapélelmiszer viszont olcsóbb lett ugyanilyen mércével mérve. Egy liter tej az 1970-es években 4 forintba került, jelenleg a hatósági áras literje 294 forint körül van, de a nem hatósági áras 2,8 százalékos már 532 forintba került decemberben. 1971-ben 581 liter tejet lehetett venni egy havi fizetésből, most a hatósági árasból már 1200 literre futja, a piaci árasból pedig 660 litert adnának a boltban. Ugyanabban az időben 58 kiló bontott csirke jött ki egy fizetésből, most ennél sokkal több, 262 kilónyi. Ötven éve 470 kiló krumplit lehetett venni egy havi átlagbérből, ma már 900 kilónyit.

Új autót könnyebb venni az átlagfizetésből, de nem sokkal

Voltak persze olyan áruk is, amelyeknek az árát az árhivatal sem tudta bebetonozni. Ilyenek voltak bizonyos exportcikkek, például a nyugati autók. A Merkur 1971-es árlistájában például van egy javítás, amelyben közlik, hogy a „tőkés szállító vállalatok által végrehajtott áremelések” miatt felmentést kaptak a hatósági árazás alól, és megemelték a Renault, Fiat és Volkswagen gépkocsik árát. A Fiat 850 Sport Coupé ára akkor 106 ezer forint volt, ez majdnem négyéves átlagkeresetből jött ki. A Renault 4 kisautóért majdnem három éven át kellett dolgozni, míg a Renault 16 TL-ért öt éven át. 

Az átlagemberek számára elérhető, szocialista országokból származó modellek közül a S 100-as Skodát már 72 ezer forintért meg lehetett vásárolni, ami alig több mint két és fél éves fizetésnek felelt meg.

A helyzet javult ugyan 50 év alatt, de korántsem annyit, mint gondolnánk. Az akkori S 100-as modellhez hasonló kategóriájú gépkocsi, egy új Skoda Scala ára 8 millió forint alatt kezdődik, vagyis nagyjából kétéves nettó átlagfizetésért vihető haza. A Fiat mostanában nem forgalmaz Magyarországon sportkupékat, de a többi márka új sportautói 15-20 millió forint körüli áron kaphatók a szalonokban, vagyis 4-5 éves átlagkeresetből vásárolhatnak a magyarok egy ilyet gépjárművet. A Renault kisautója, a Clio akciós listaára 6,34 millió forint, a Megane kombi változata csaknem 10 millió forint. Előbbiért másfél évig, utóbbiért két és fél évig kell dolgoznia egy átlagosan kereső magyarnak.

Az autót üzemeltetni viszont sokkal olcsóbb volt akkoriban. Az 1970-es években mindössze 3 forintba került egy liter benzin, a nemzetközi olajválságot azonban Kádár János sem tudta megállítani a határon, így 1978-ban 5 forintra emelkedett a normál benzin ára. 

2022 végén egy liter 95-ös benzin átlagára már 595 forint volt, vagyis bő 590 liternyit lehetett belőle tankolni egy átlagos fizetésért, ötven éve még több mint 800 litert adtak a kutakon egy átlagos havi keresetért. 

További kedvezményt jelentett, hogy Magyarországon ebben az időben kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások díját is beépítették az üzemanyagárakba, így mentesültek az autósok a ma már a Bank360.hu cikke szerint évente átlagosan 46 700 forint körüli tehertől.  

Hitelből finanszírozott jólét az 1980-as években

Az MNB adatai szerint nagyjából az 1980-as évek elejéig javult tovább a családok anyagi helyzete, a nettó pénzügyi vagyonhoz mérten ekkor voltak a megtakarítások a csúcson. 1983-ban egy átlagos magyar állampolgárnak – csecsemőtől aggastyánig – 40 ezer forint fölötti nettó megtakarítása volt, ami 8,4 havi átlagfizetésnek felelt meg.

Ez a mutató azonban nem javult tovább, gyakorlatilag 1996-ig kellett várni ahhoz, hogy a jövedelmekhez mérten ismét az 1982-es szinten álljon a háztartások nettó pénzügyi vagyona. Az emberek bíztak a jövőben, talán túlságosan is, ennek az lett az eredménye, hogy 1980-as években egyre több hitelt vettek fel. 

A lakáshitel olcsó volt, nagyon sokan az 1980-as évek elején kölcsönből vágtak bele építkezésekbe, az akkor felhúzott, nem egyszer több generációsra tervezett házak megtöltötték a kertvárosokat.

A helyzet odáig fajult, hogy 1989-ben a háztartások kötelezettségei már meghaladták a 415 milliárd forintot, miközben a pénzügyi eszközök, a vagyon összege 985,1 milliárd forint volt, vagyis a pénzügyi vagyonhoz mérten 42,2 százalékon állt a kötelezettségek mértéke. A nagy eladósodásnak a rendszerváltás után meglett a böjtje. Az addig 3 százalékos kamatok hirtelen 15 százalékosra ugrottak, sokan úgy menekültek ki a rájuk szakadó hatalmas törlesztőrészletekből, hogy éltek a kedvezményes végtörlesztés és adósságelengedés lehetőségével.

Hasonló mértékű eladósodás legközelebb húsz évvel később, a devizahiteles válság idején fordult elő. 2009 elején a pénzügyi eszközeik 43,7 százalékának megfelelő kötelezettségük volt a háztartásoknak, ez azonban gyorsan javult, miután a tőzsdék és az állampapírpiac helyreállt, és a megtakarítások értéke emelkedni kezdett.

Jelenleg így állnak a magyar háztartások

A rendszerváltás óta a magyar háztartások anyagi helyzete a statisztikák alapján sokat javulhatott. A pénzügyi eszközök összege 2022 szeptember végére megközelítette a 82 ezer milliárd forintot, amit azt jelenti elviekben, hogy egy átlagos háztartásnál már 20 millió forint körüli megtakarítás halmozódott fel. (Ez persze csak egy számtani átlag, ezért ne lepődjön meg senki, ha átlagosnak tartja az anyagi helyzetét, de még sincs 20 milliója félretéve.) A megtakarításokat csökkentik a kötelezettségek, amelyek állománya elérte a 14 ezer milliárd forintot. A nettó pénzügyi vagyon így 67 850 milliárd forint körül volt.

A legtöbb család azonban ennél jóval kevésbé gazdagnak érezheti magát, a vagyoni különbségek ugyanis egyre nagyobbak. 

Az MNB legutolsó felmérése szerint a pénzügyi vagyon 62 százaléka a leggazdagabb 10 százaléknál halmozódott fel. A középső két decilis, vagyis a legátlagosabb 20 százalék a pénzügyi eszközök kevesebb mint 6 százalékát birtokolja.

Egy átlagos háztartásnak így körülbelül 5 millió forint körüli megtakarítása lehet, de ez az érték is csalóka, hiszen benne van például a 2011-ben államosított magánnyugdíjpénztári vagyon. Ezt még mindig több mint 2715 milliárd forint olyan követelésként tartja nyilván az állam, amivel a régi pénztártagoknak tartozik, ez pedig visszalépőnként átlagosan mintegy 900 ezer forint. Maga a pénztári vagyon viszont már régen nincs meg, a visszavett értékpapírokat kezelő alapot is évekkel ezelőtt felszámolták, vagyis a statisztika szerint járó pénz ugyanúgy csak papíron gyarapítja a háztartások megtakarítását, mint az 1950-es évek békekölcsönei.

Nyitókép: Fotó: Szövetkezeti Áruház a gödöllői Szabadság téren. Bauer Sándor/Fortepan