Van különbség halott és halott között? – Gyerekgyilkosokkal együtt nyugszanak az 1956-os hősök a 301-es parcellában

Az Új Köztemető Magyarország második világháború utáni történelmének egyik legfontosabb szimbolikus tere, a nemzeti emlékezet és gyász színhelye, az 1956-os forradalom és szabadságharc mementója. A köznyelvben Rákoskeresztúri temetőként is ismert, de valójában Kőbányán található sírkertet 1886-ban nyitották meg, ez az ország legnagyobb területű temetője, amelyben 301 parcella található. Az utolsó a leghíresebb, amely a mellette fekvő 298-assal és 300-assal, valamint a közeli Kisfogházzal a kivégzések egykori helyszínével együtt alkotja a nemzeti emlékhelyet. Aki már volt itt, biztosan megmaradt benne a távolság, hiszen ezek a parcellák a főbejárattól mintegy három kilométerre, gyakorlatilag a temető végében találhatók. Ez pedig nem véletlen.

A 301-es és a 298-as parcella története szorosan egybeforrt, hiszen miután 1951-ben a 298-as megtelt, többnyire a 301-esbe temették a Budapesten kivégzett személyeket és a fővárosi büntetés-végrehajtási intézetekben, a rabkórházban és internálótáborokban elhunytakat is. A nagyrészt politikai elítéltek között köztörvényes vádak alapján elmarasztaltak is vannak. Sok politikai elítéltet is – főként 1956 után – köztörvényes bűncselekmény elkövetésének vádjával fogtak perbe, és a fennmaradt dokumentumok alapján sokszor nehéz megállapítani, hogy az illető politikai per áldozata lett, vagy valóban köztörvényes bűncselekményt követett el.

A 301-es parcella kétségtelenül az 1956-os megtorlás áldozatai – többek között Nagy Imre miniszterelnök, Mansfeld Péter vagy éppen Maléter Pál honvédelmi miniszter – miatt ismert. A kivégzett, meggyilkolt, rabságban elpusztult hősök és ártatlan áldozatok mellett azonban háborús és köztörvényes bűnösök is nyugszanak az egykor, sőt a legtöbb esetben még ma is névtelen sírokban. A fennmaradó levéltári források alapján ezek az emberek nagy többsége gyilkos volt, legtöbbjük minősített emberölést követett el.

Eltávolított Kossuth-címerek

„Miután a halálra ítéltet felakasztották a temetővel szomszédos Kozma utcai Budapesti Fegyház és Börtönben, a holttestet jelenlegi ismereteink szerint nem a temető főbejáratán, hanem a hátsó bejáraton hozták be. 

A hátsó fal mentén jöttek ide a 301-es vagy a 298-as parcellához. Ezek a temetések a nyilvánosság teljes kizárásával zajlottak, ezért is az eldugott helyszín és a korai vagy kései időpont

– magyarázza Szabó Viktor, a Nemzeti Örökség Intézetének történész sétavezetője, majd gyorsan hozzáteszi, hogy a temetést ebben az esetben inkább „elföldelésként” képzeljük el. Azokat a temetői előírásokat sem tartották be, amelyeket más parcelláknál igen, hiszen nem ástak elég mély gödröt, és a két holttest közti távolságok sem voltak megfelelőek. „Bár a sírlapok most nagyon rendezetten néznek itt ki, a sírok össze-vissza vannak. Ezért is nagyon nehéz a holttestek azonosítása” – mutat körbe a történész. 

Mivel a temetés után a nehezebb azonosítás érdekében teljesen elsimították a földet, sírhantok sem voltak. Olyan történetet is hallani, hogy amikor egy-egy rokon sírhantot akart emelni ezen a területen, a lovasrendőrök széttapostatták. „A hozzátartozóról gyakorlatilag annyit lehetett tudni, hogy valószínűleg itt van valahol, és ez nagyrészt a mai napig így van. A 301-es, valamint a 298-as parcellában is körülbelül ezer sírhely van és közel száz személy esetében történt sikeres exhumálás. Még az itt nyugvó ’56-osok közül sincs mindenki beazonosítva” – fogalmaz Szabó Viktor.

Köztörvényesek esetében pedig nem is nagyon van erre igény. Mindössze egy olyan személyről tudni, akit exhumáltak, de tulajdonképpen őt is Nagy Imrének köszönhetően.

„Amikor a miniszterelnök földi maradványait 1989-ben exhumálták, a lánya nem fogadta el, hogy az apja földi maradványait találták meg, ezért a szomszédos sírokat is kiásták, és így bukkantak rá Forró Szele László nyughelyére. Azt rögtön látták, hogy egy fiatal férfi földi maradványait, vagyis biztosan nem Nagy Imréét találták meg” – mutat az 1961-ben egy idős házaspár megöléséért halálra ítélt és 25 éves korában kivégzett Forró 301-es parcellában fekvő sírtáblájára Szabó. 

Közben párat lépünk tovább, és máris egy Vass Gyula nevezetű, 1962-ben kivégzett férfi nyughelyénél találjuk magunkat. A szegedi Paprika utcai gyilkos pár óra leforgása alatt egy ötfős családot, köztük egy másfél éves kisfiút ölt meg brutális kegyetlenséggel. 

Jól látható, hogy Forró sírtáblájáról hiányzik a Kossuth-címer. De vajon miért? „A címer eltávolítása a 298-as parcellában már évekkel ezelőtt megtörtént olyan személyek esetében, akiknek bizonyíthatóan nem volt közük az 1956-os forradalomhoz, vagy nem politikai okok, hanem köztörvényes bűncselekmény miatt végezték őket. Ez folytatódik majd a 301-es parcellában is, ahol Forró volt az első ilyen” – mondja Szabó Viktor.  Miközben ezen a soron sétálunk végig, feltűnik Szöllősi György neve, akiről Fejes Endre író a Jó estét nyár, jó estét szerelem című regényének főhősét, a sötétkék ruhás fiút mintázta, és akit 1962-ben végeztek ki a szomszédos Kozma utcában.

Gyerekgyilkosok a 301-es parcellában

Azonosítatlan helyen, de a 301-es parcellában van eltemetve többek között a Kádár-korszak több hírhedt gyerekgyilkosa is. A Halászbástyánál egy kislánnyal a lebukás miatti félelmében végző Miskei Imre vagy Bodgál Zoltán, aki pár hónap leforgása alatt két kisfiút is megölt. Ide temették a mezőtúri ötszörös gyilkos Burai Árpádot vagy éppen Krisztián „Krisztus” Imrét, aki a cinkotai Autóalkatrész-gyártó és Felújító Vállalat rendészeti vezetőjeként és munkásőrként követte el az 1960-as évek egyik legsúlyosabb bűncselekményét. 

Pár hónappal a már említett Szöllősi György után ide temették Magyarország utolsó előtti női kivégzettjét, Szabó Imréné Simon Terézt is, aki bosszúból sósavat itatott volt szeretője gyerekeivel. Utóbbit ráadásul emberölés kísérletéért ítélték halálra, amelyért – hacsak nem politikai gyilkosságról volt szó – halálbüntetést addig és utána sem hajtottak végre. A 301-es parcellában temették el 1968. december 4-i kivégzése után a martfűi rémként hírhedtté vált Kovács Péter sorozatgyilkost is.

Az, hogy „valódi” gyilkosok holtteste fekszik a mártír miniszterelnöké mellett, a történész szerint jól tükrözi, hogy az államszocializmusban hogyan álltak hozzá a politikai elítéltekhez. 

A rablógyilkosok és sorozatgyilkosok közé temették őket, vagyis a Kádár-rendszerben ugyanolyan bűnözőként tekintettek egy ’56-os elítéltre, mint egy többszörös emberölésért halálra ítélt és kivégzett személyre. 

Ez itt így, ahogyan van, nagyon jó lenyomata a korszaknak. Történészként én ezért nem támogatnám, hogy a köztörvényesek sírtábláját eltávolítsák innen, de a címert el kellene” – vélekedik Szabó Viktor.

Az Új Köztemetőnek ezen a részén Nagy Imre és társainak 1989-es újratemetéséig állandó rendőri jelenlét volt. Bárki idejöhetett, de igazoltatták és megkérdezték, hogy hova tart. A gyakorlatban azonban nem feltétlenül volt tetten érhető a következetesség. Akadt olyan, akit a hetvenes években egy kérdés után tovább engedtek ’56-ban elhunyt hozzátartozójához, de a nyolcvanas években ugyanitt egy másik rendőr már elzavarta.

A jelölt sírhely még egy gyilkosnak is jár

Bár egyértelmű vonatkozó forrás nincsen, a 301-es parcellát a hetvenes évek végéig használhatták. Annyi bizonyos, hogy a nyolcvanas évekből már nincsen adat arra, hogy kivégzett személyek kerültek volna ide, pedig a halálbüntetés 1990-es eltörléséig legalább egy tucat elítéltet végeztek ki a szomszédos Budapesti Fegyház és Börtönben. A nyolcvanas években az adatok szerint már a 252-es és a 253-as, egyébként is működő parcellákba temették a kivégzett személyeket. Az 1956-os megtorlások eddigre már véget értek, vagyis ez a két parcella jó pár olyan köztörvényes jelöletlen sírját rejti, akiket akkoriban sokszor láthattunk viszont a Kék Fény című bűnügyi műsorban is. A rendőrgyilkosként hírhedtté vált és 1980-ban a „szomszédban” kivégzett Soós Lajos és társa, György József sírja is a 252-es parcellában található, ráadásul előbbinek sírköve is van. Ez utóbbi azt jelenti, hogy bizonyos időszaktól, illetve bizonyos esetekben a hozzátartozók emelhettek síremléket. Ennek a gyakorlatnak a pontos háttere azonban ma még nem ismert.

Jár-e a köztörvényesnek is végső nyughely, vagy halott és halott között van különbség? „A jelöletlen sírhely emberhez méltatlan, a végső nyughelyet minden elhunyt megérdemli, legyen az gyilkos vagy 1956-os hős. A Kossuth-címer már más kérdés” – válaszolja kérdésemre dr. Susa Éva igazságügyi antropológus, akinek neve nem csak az 1956-os megtorlás politikai halottjaival függ össze, hanem a váci múmiák feltárásával, a Kálvin téri és a máriabesnyői Grassalkovich kripta halottainak azonosításával is.

Susa Éva azt mondja, arra még nem volt példa, hogy valaki az Új Köztemetőben ismeretlen helyre temetett „köztörvényes” hozzátartozójának földi maradványait szerette volna azonosítani és exhumáltatni. – Azt ugyan nehezen tudom elképzelni, hogy valaki például a gyilkosságért kivégzett nagyszülőjének földi maradványait szeretné a családi sírhelyre temetni, de attól még, hogy nem volt rá eddig példa, elképzelhető egy ilyen megkeresés. Az azonosításnak és az egész procedúrának tetemes költségei lennének, ráadásul engedélyhez kötött. A Nemzeti Gyászpark és a Nemzeti Örökség Intézete, valamint a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogosult ott eljárni.

(A cikk megírásához A Nemzeti Gyászpark és Kisfogház című kiadványt és korabeli újságcikkeket használtam fel forrásként, valamint nagy segítségemre volt dr. Susa Éva és a vele folytatott beszélgetés.)

A szerző rtl.hu-n megjelent korábbi cikkei itt olvashatók. 

Nyitókép: A 301-es parcella 1989-ben, az ötvenhatos hősök újratemetésének időszakában. Fotó: Chuckyeager tumblr/Fortepan