Politikai okból kaphatott kegyelmet Magyarországon a jóképű csehszlovák katonából lett gyilkos erőszaktevő

Nem véletlen, hogy a vele kapcsolatba kerülő emberek szimpatikusnak találták akkor is, ha előzőleg megvetették és gyűlölték. Láttam és tapasztaltam, amint a vele beszélgetők megváltoznak, megenyhülnek és bizonytalanná válnak előző véleményüket illetően. 

(Bende Ibolya: Halálra várva).

Dollárt, márkát, schillinget

Bár ezt akkor még rajta kívül senki sem tudta, de 1986. április másodikáról harmadikára virradó éjjel Somoskőújfalu térségében egy Ladislav Ambruz nevű 22 éves csehszlovák állampolgár illegálisan átlépte a határt. A hazájában éppen katonai szolgálatát töltő férfi zsebében ott lapult az útlevele, de nem használhatta, mert szolgálati fegyverével indult útnak. Csehszlovákiából lopások és betörések miatt menekülnie kellett, és úgy tervezte, Magyarországon keresztül Nyugatra szökik. Begyalogolt Salgótarjánba, ahol egy délelőtt alatt három bűncselekményt is elkövetett. Lakásokba csengetett be, és arra hivatkozva próbált meg bejutni, hogy egy olyan, másik lakásban élő személynek szeretne levelet hagyni, aki éppen nincsen otthon. Három esetben nő nyitott neki ajtót, és miután kiszimatolta, hogy egyedül vannak, a pisztolyával és egy tőrrel megfenyegette és kirabolta áldozatait. Aztán Budapestre utazott, és a Hungária Szállóban vett ki szobát.

Négy nappal később, április 7-én ismét forintot és egyéb értékeket szeretett volna zsákmányolni, ezért folytatta a korábban bevált módszert. A VIII. kerületben egy olyan lakásba jutott be, ahol csak egy 17 éves mozgássérült lány volt éppen otthon, és akit a pisztolyával és a tőrével megfenyegetett. Pár ezer forintot és ékszereket vitt el. Másnap a IX. kerületben folytatta. A Hurok utcában is egy egyedül otthon lévő nőhöz jutott be, ahol azonban már jóval durvább módszerhez folyamodott, mert áldozatát megkötözte, és meg is erőszakolta. 

Harmadnap – éppen ma 38 évvel ezelőtt – egy XIV. kerületi lakás következett, ahol osztrák schillinget, amerikai dollárt és német márkát talált. Mielőtt távozott volna, pisztolyával leütötte B. Máriát, majd amikor a nő magához tért és megfenyegette, hogy fel fogja jelenteni, úgy döntött, hogy megöli.

A 22 éves óvónőt eszméletvesztésig fojtogatta, majd átvonszolta egy másik szobába, ahol többször nyakon szúrta a tőrrel, majd a haldoklót az ágyra fektette, nyakára nyakkendőt kötött, és azt szorosra húzta. 

Ladislav Ambruz ezután pár értéktárgyat még magához vett, átöltözött, aztán szokásához híven kívülről bezárta az ajtót és távozott. A holttestet az áldozat barátja fedezte fel, miután hazaért.

Mivel a salgótarjáni áldozatok elmondták, hogy a rabló akcentussal beszél magyarul, és csehszlovák pénzt láttak nála, a Nógrád megyei rendőrök sejtették, hogy az akkor még ismeretlen tettes a szomszédból érkezett. Ambruz viszont közben már Budapestre utazott. Az első fővárosi rablása után a módszerek alapján sejthető volt, hogy ugyanaz volt a tettes Salgótarjánban és Budapesten is. Április 9-én a Kék fény című bűnügyi műsorban közre is adtak egy fantomképet a feltételezett elkövetőről, B. Mária azonban ekkor már halott volt.

Április 10-én az Országos és a Budapesti Rendőr-főkapitányság részéről akciótervet dolgoztak ki a főváros és környékének átkutatására. A nagyszabású művelet éjfélig tartott volna, de 23 óra körül jött az értesítés, hogy egy szegedi taxisofőr felismerte a körözött személyt. Hogy a mozaikkép és a valódi Ladslav Ambruz között mekkora a hasonlóság, azt a fenti fotópár alapján ki-ki maga döntse el, de a Magyar Rendőr című lap beszámolója alapján a taxis a tévében látott kép alapján ismerte fel Ambruzt, akit előzetes letartóztatásba helyeztek, és aki tolmács nélkül, magyarul tett beismerő vallomást.

Hogy a főiskolán megbukott kassai katonapilóta-növendék élete hol csúszott meg, az nem világos, de miközben családot alapított, bűnözővé vált.

Halálbüntetés, kegyelem, életfogytiglan, amnesztia

A megnyerő modorú, jóképűnek tartott Ladislav Ambruz nem véletlenül próbálkozott mindig fiatal nőkkel, hiszen többüknek viszonylag könnyen a bizalmába férkőzött. A büntetőeljárás során azt az egyet tagadta következetesen, hogy halálos áldozatát a gyilkosság előtt megerőszakolta volna, állítása szerint B. Mária is kívánta az együttlétet. Ezt a következőkkel indokolta: miután kirabolta, oldott kapcsolat alakult ki kettejük között, és nő még intim dolgokat is elmondott neki. Azt is, hogy a barátja aznap lehet, hogy előbb hazajön, és azt is, hogy egy ismerőse a ház előtt várja, mert együtt mennek németórára. Hogy Ambruz ezt valóban komolyan gondolta-e, vagy csak védekezésképpen adta elő, a bíróságon lényegtelen volt, hiszen mindez teljesen életszerűtlennek hatott. Ha a nő ilyen információkat is megosztott vele, az inkább kétségbeesett próbálkozás volt annak érdekében, hogy ne essen komolyabb bántódása.  

A vádlottat a Fővárosi Bíróság dr. Lehoczki János vezette tanácsa 1986. szeptember 3-án nyereségvágyból, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésül halálra ítélte. Az ítélet ellen Ambruz és védője, az ekkor már sztárügyvédnek számító Orosz Balázs nyújtott be fellebbezést. A halálos ítéletet azonban a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta, így az december 2-én jogerőssé vált. Az elítélt védőjének hivatali kötelessége volt, hogy védencének kegyelmet kérjen, Ambruz pedig a következő év 

január 7-én kegyelmet is kapott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától. A rablógyilkos halálbüntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. 

Ambruz megértette a magyar határozatot, még azt sem kérte, hogy fordítsák le neki szlovák nyelvre. Lehoczki Jánosnak, a tanács elnökének annyit jelentett ki, hogy a büntetést Csehszlovákiában kívánja letölteni. 

Az előzetes letartóztatásban eltöltött időt is beszámítva az életfogytiglan azt jelentette, hogy a rablógyilkost leghamarabb húsz év kitöltése után, egészen pontosan 2006. április 10-én bocsáthatták volna feltételesen szabadlábra. A Budapest Főváros Levéltárában őrzött büntetőiratok tanúsága szerint mellékbüntetésként ki is utasították a Magyar Népköztársaság területéről, de ez értelemszerűen az esetleges szabadulása utáni időszakra vonatkozott volna. Bár évekig a szegedi Csillag börtönben ült, az iratok alapján annyi bizonyos, hogy végül valóban hazájában tölthette le büntetése hátralévő részét. 

Édesanyja és maga az elítélt nemcsak ezt szerette volna elérni, hanem a büntetés csökkentése érdekében kegyelmi kérvényt is benyújtottak, de Kulcsár Kálmán, a népköztársaság utolsó igazságügy-minisztere ennek érdekében nem tett előterjesztést. Annyi bizonyos, hogy Ambruz 1991 szeptemberében már nem Magyarországon raboskodott, mert az Igazságügyi Minisztérium az újabb kegyelmi kérelemre azt a választ adta, hogy az elítéltet az az állam részesítheti egyéni kegyelemben, amelynek a büntetés végrehajtása céljából átadták, vagyis Ambruz logikusan ekkor már nem Magyarországon töltötte büntetését.

De mi lett vele, és mikor szabadult? Erre egyelőre nem sikerült választ találni. Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök 1990-ben újévi televíziós beszédében általános amnesztiát hirdetett, melynek következtében az országban fogva tartottak kétharmada, 23 ezer elítélt került szabadlábra. Ez a döntés azóta is éles bírálatok tárgya, mert a kegyelemben részesültek egy része rövid időn belül újabb törvénysértéseket követett el, és országszerte gyorsan megnőtt a bűnözés. A meghirdetett közkegyelem alapján még a legsúlyosabb köztörvényes bűncselekményeket elkövetők, gyilkosok büntetéséből is elengedtek egy évet, ami azt jelenti, hogy Ladislav Ambruz is egy évvel korábban, vagyis a kétezres évek közepén szabadulhatott. Mindez azonban csak spekuláció, mert ennek nincsen nyoma. Mint ahogyan annak sem, hogy Ambruz még ma is büntetés-végrehajtási intézetben lenne. Az is elképzelhető, hogy a börtönben halt meg.

Miért kapott egyáltalán kegyelmet Magyarországon?

Mivel a kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyv tartalma nem ismert, erre nem lehet pontos választ adni. Álljon itt azonban két olyan idézet, amely bizonyítéknak ugyan kevés, de egyszerű kordokumentumnál mindenképpen több. Az egyik dr. Orosz Balázs Elnöki Tanácsnak benyújtott kegyelmi kérvénye a jogerős halálos ítélet után, melyben az ügyvéd a határozott idejű szabadságvesztést kérte halál helyett. Orosz több mint húsz éve elhunyt, ezért őt már nem lehet megkérdezni, de az ügyvéd akkori érvelése szerint a mindössze 22 éves, nős, gyerekes fiatal férfi eleve nem volt profi bűnöző, hanem a felelősségre vonástól rettegő személy. Ez szinte tipikus érvelés volt ilyen kiemelt tárgyi súlyú bűncselekményeknél a védelem részéről.  

„Van azonban még egy szempont, amire a büntető eljárás folyamán nem hivatkoztam, nem hivatkozhattam, mert a bíróságok nem vehették volna figyelembe. Az, hogy az elítélt nemcsak külföldi, nemcsak a hazánkkal azonos társadalmi berendezkedésű Csehszlovák Szocialista Köztársaság állampolgára, hanem az elítélt szlovák nemzetiségű. A magyar és a szlovák nép között évszázadokra nyúlt vissza a gyűlölködés és a nemzetiségi ellentét, amit idegen hatalmak és a saját uralkodó osztályok hatalmuk megtartása érdekében még tovább szítottak. (...) 

Talán nem túlzó az a feltételezés, hogy ha Ladislav Ambruz elítélten a halálbüntetést végre is hajtják, az hazánkkal, általában a magyarsággal szembeni ellenérzéseket válthat ki Csehszlovákiában. Ez politikai szempont, de az Elnöki Tanács által gyakorolt kegyelmi aktus egyben politikai döntés is

– írta a védő, és semmit sem von le az érveléséből az, hogy ez a szempont valószínűleg nem neki jutott először eszébe az illetékesek közül.

Ezt is ajánljuk: Orosz Balázs, a legendás ügyvéd, aki fél életét a halál társaságában töltötte

Mint ahogyan az az elejtett két mondat is érdekes, amelyet az Ambruzról ennek a cikknek az elején olvasható mondatokat megfogalmazó Bende Ibolya újságíró 1992-ben említett a Vasárnapi Hírek munkatársának. Bendéről tudni kell, hogy kiváló kapcsolata volt Ambruzzal, több hónapon át beszélgethetett vele a börtönben az ítélet előtt. Halálra várva címmel dokumentumregényt írt a rablógyilkosról, aki a megjelenés után annyira megsértődött, hogy aztán többet nem volt hajlandó szóba állni az újságíróval. Miért nem végezték ki Ambruzt? – tette fel a kérdést a Vasárnapi Hírek újságírója. „Amit most mondok, nem tudom bizonyítani, de mind a mai napig motoszkál bennem az érzés, miszerint Kádár János közbenjárhatott a halálbüntetésének eltörlésében, igazodva az akkori, két ország közti »jó viszony« fenntartásához” – válaszolta Bende Ibolya.

Vonatkozó statisztikák hiányában nehéz megmondani, hogy Ladislav Ambruz után még kinek a jogerős halálbüntetését változtatta kegyelemből szabadságvesztésre az Elnöki Tanács. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága névsorából azt tudni, hogy utána hét olyan további, köztörvényes bűncselekményért halálra ítélt személy volt, akiknek kegyelmi kérvényét elutasították, és az ítéletet végrehajtották. Mindegyikük minősített emberölést követett el, és mindannyian magyar állampolgárok voltak.

Ha a jogerős ítélet dátumát nézzük, Magyarországon egy borsodi férfi, V. Béla volt az utolsó, aki végül kegyelmet kapott, és büntetését életfogytiglanra változtatták. A gyerekgyilkosságért 1989. április 13-án halálra ítélt férfinek 1990. május 4-én a két nappal korábban megválasztott köztársasági elnök, Göncz Árpád kegyelmezett meg.

(A cikk megírásához a Budapest Főváros Levéltárában őrzött büntetőiratokat, valamint korabeli újságcikkeket használtam fel forrásként.)

A szerző rtl.hu-n megjelent korábbi írásai itt olvashatók.

Nyitókép: 1986, Képes Újság