Reggel, amikor érte jöttek, még bekanalazta a maradékot – mit ettek utolsó vacsorájukra a kivégzésre váró magyar bűnözők?

A közvéleményt valamiért mindig is élénken foglalkoztatta, hogy mit ettek utoljára a kivégzésükre váró elítéltek. Az utolsó vacsora, Jézus utolsó vacsorája a tanítványaival a halála előtti éjszakán a keresztény kultúrkör egyik legismertebb szimbóluma, de az érdeklődés valószínűleg nem csak erre a Leonardo da Vinci által is megfestett eseményre vezethető vissza. Az evés-ivás a jólét, a boldogság szimbóluma is, központi tevékenysége az életünknek, ezért is lehet érdekes a téma. 

Bár az Egyesült Államokban – a steaket étvágytalansága miatt visszautasító Ted Bundytól a chilis babot rendelő texasi rablógyilkosig – kisebb szakirodalma van a kivégzésükre várók utolsó vacsoráinak, Magyarországon ilyen gyűjtésről nem tudni. Érthető, hiszen 

hivatalos feljegyzések a halálsoron a másnap hajnali akasztásra „várakozó” köztörvényes bűnözők utolsó vacsorájáról nem születtek, 

ezért erről részletes lista nem áll rendelkezésre. Az alábbi gyűjtés írók, bűnügyi újságírók, egy állami ítélet-végrehajtó és egy bíró visszaemlékezései alapján készült. Minden személyt emberölésért ítéltek halálra a halálbüntetés 1990-es eltörlése előtti időszakban.

1953 októbere és 1954 augusztusa között öt kislány tűnt el a Jász-Nagykun Szolnok megyei Törökszentmiklóson. Ősszel letartóztatták a húszéves, „beteges hajlamú” Jancsó Ladányi Piroskát, akit aztán a bíróság halálra ítélt a lányok megölése miatt. A gyilkosságokat a vád szerint a házukban követte el, a holttesteket pedig a tornácnál lévő kútba rejtették el az anyjával. A páratlan bűncselekmény-sorozattal kapcsolatban (egy nő, aki szexuális indítékból nőket öl) emlegettek kislányokat erőszakoló, akkor Magyarországon állomásozó szovjet katonákat és zsidó vérvádat is. A mai napig csak annyit lehet biztosan kijelenteni, hogy az öt lány meghalt, Jancsó Piroskát pedig kivégezték. A szolnoki börtönben a hajnali akasztására váró „Piritől” este hatkor kérdezték meg, hogy mit szeretne vacsorázni. A 21 éves Piroska ekkor pontosan két órája tudta, hogy másnap kivégzik. Először nem kért semmit, aztán azt mondta, kekszet és savanyúcukrot szeretne, de ezt sem magának szánta, hanem a kisfiának, akinek látogatását az utolsó percig hiába várta. 

Tíz deka cukrot és kekszet hoztak neki a közértből, de hozzá sem nyúlt. Közvetlenül a kivégzés előtt pálinkával is kínálták, de azt sem kért, 

olvasható Rubin Szilárd Aprószentek című könyvében, amelyben az író a hatvanas évek végén eredt a Törökszentmiklóson történtek nyomába.  

1966. szeptember 13.: A mezőtúri Burai Árpád hazavitte a kórházból feleségét, Cs. Nagy Editet, aki azért szorult orvosi ellátásra, mert a férfi bántalmazta. A nő még aznap összecsomagolt, és átment özv. Farkasnéhoz, ahol nyolc hónapos, előző kapcsolatából született kislánya is volt. Amikor Burai megtudta, hogy felesége elhagyta, ő is átment Farkasnéhoz, és mindenkit megölt, akit a házban talált. Végzett a feleségével, Farkasnével, az ott lakó Nagy Istvánnéval, annak tízéves lányával, majd Cs. Nagy Edit nyolc hónapos kislányával is. Első négy áldozatát a konyhában lévő baltával, a kislányt valamilyen kemény tárggyal ölte meg. A baltát ingbe csavarva találták meg egy kútban. Ez az az ing volt, amit Burai korábban az esküvőjén viselt. 

A hatvanas évek elején Szegeden történt hasonlóan brutális bűncselekmény, akkor egy Vass Gyula nevű férfi egy ötfős családdal végzett. Arról a gyilkossági ügyről még szinte hallgattak a lapok, ehhez képest a Burai-ügyről folyamatosan tudósítottak. Néha már-már egészen bulváros részleteket is közöltek a rovott múltú és többszörösen büntetett, „Tibi" becenevű férfiről, aki állítólag egyszer „elkötötte" a városban állomásozó cirkusz elefántját, hogy azzal támadjon családjára. A műveletlen, analfabéta, de a tanúk vallomásait szinte megtanuló Burait végül különösen kegyetlen módon, több emberen elkövetett emberölésben találta bűnösnek a bíróság. Schmidt Attila, a Népszava egykori bűnügyi tudósítója éppen egy másik halálraítélttel beszélgetett a halálsoron, amikor szóba került, hogy ki mit evett utoljára. Ezt ráadásul maga a halálraítélt kérdezte meg az újságírótól, aki először Burai Árpádot említette. 

Eszerint Tibi görögdinnyét vacsorázott az utolsó estéjén.

A feleségét 1972-ben megölő tatabányai segédmunkás, Somogyi József az utolsó szó jogán is azt mondta, nem bánt meg semmit, a nő megérdemelte sorsát. Az erőszakos Somogyit korábban emberölési kísérletért már börtönbüntetésre ítélte a bíróság, miután majdnem megfojtotta és többször nyakon szúrta az asszonyt. Amikor a börtönben megtudta, hogy felesége elhagyta, eldöntötte, hogy szabadulása után meg fogja ölni. Gyűlöletét csak tetézte, hogy miután ő maga indított válópert az asszony ellen, a bíróság a nőnek ítélte közös kislányukat. Somogyi József ugyanúgy végzett a feleségével, mint ahogyan korábban is próbálkozott. Fojtogatta és többször megszúrta. Információim szerint 

az előre kitervelt módon, visszaesőként elkövetett emberölésért halálra ítélt férfi rántott húst, krumplit és uborkasalátát kért utolsó vacsorára.

Minden bizonnyal csak legenda, hogy a kivégzésére váró elítélt ilyenkor pezsgőt, kaviárt vagy sült kacsát is kérhetett. Azt kaphatta, amit a börtön konyháján hirtelen el tudtak neki készíteni a szakácsok. Nagy előkészületekre egyébként sem lett volna idő, mert ha az Elnöki Tanács az elítélt kegyelmi kérvényét elutasította, a kivégzést másnap hajnalban már végre is hajtották. Az tehát, hogy ki mit evett életében utoljára, praktikus okokon múlt. Életszerűnek tűnik azonban, hogy például a rántott hús nemcsak ezért szerepelt a kívánságok között, hanem egyszerűen azért, mert az illetőnek ez volt a kedvenc étele. Olyan is akadt persze, akinek nem volt étvágya.

Schmidt Attila éppen a néhány bekezdéssel fentebb említett Burai Árpád vacsorája kapcsán hozta fel kivégzésre váró interjúalanyának Nyiri Mihály nevét is, akinek az ügyét Gyilkosság a panel tetején című könyvemben részletesen feldolgoztam. A ceglédi gyerekgyilkosként hírhedtté vált Nyirinek éppen karácsony előtt, 1983. december 23-án kellett volna megkezdenie újabb börtönbüntetését, de mivel ehhez semmi kedve sem volt, inkább kivett egy szobát a városban. Nyolcéves áldozata, Balla Attila családját ismerte, és amikor reggel meglátta a városban a fiú családtagjait, eldöntötte, hogy kirabolja a házukat, mert úgy gondolta, senki sincsen otthon. Attila a véletlennek köszönhetően viszont otthon volt, Nyiri pedig nem akart szemtanút. Megütötte a gyereket, majd állítása szerint feldőlt az olajkályha, kifolyt belőle az olaj, és amikor cigarettára gyújtott, lángra lobbant. A súlyosan összeégett kisfiúnak volt annyi ereje, hogy felírja iskolai füzetébe: „nyiri miska”. A véletlenül feldőlt olajkályha esetét egy lebontás előtt álló házban rekonstruálták a szakértők. A bizonyítási kísérlet alapján pedig megdőlt Nyiri addig sem túlságosan életszerű története. 

Szándékosan gyújtotta fel a kisfiút. Halálra ítélték, kegyelmi kérvényét pedig elutasították. Schmidt Attila úgy tudta, a ceglédi gyerekgyilkos palacsintát kért utolsó vacsorára.

Az újságíró azt is elmondta, mit evett utoljára egy másik gyerekgyilkos, az újpesti Rózsa utcai lakótelepen egy panelház tetején egy kisfiút megfojtó Bencsik László Tibor. Az 1982-as év elején a lakótelepi gyilkosság a korabeli beszámolók szerint annyira felkavarta a környékbeli családok életét, hogy a gyerekeket sokáig kézen fogva kísérték az iskolába a szüleik, sötétedés után pedig még a lépcsőházba sem engedték ki őket. Rendőrnyelven szólva, Bencsik bűncselekménye „alaposan megzavarta a köznyugalmat”. Az állami gondozott, munkanélküli, alkoholista férfi már egy hete lődörgött céltalanul Budapesten, amikor egy napon megpillantotta az iskolából hazafelé tartó K. Tamást. Utánament a Rózsa utcai bérházba, együtt szálltak a liftbe, ott leütötte a gyereket, és a tizenegyedik emeletre vitte. Szexuálisan bántalmazta, amikor pedig a kisfiú eszméletre tért, és menekülni próbált, a vádlott megfojtotta. Bencsiket a rendőrség a következő napon tartóztatta le Kecskeméten. Bár a halálbüntetés kiszabása semmilyen bűncselekmény esetében nem volt kötelező, 

szinte borítékolható volt, hogy az újpesti gyerekgyilkos a legsúlyosabb büntetést fogja kapni. Így is történt. Bencsik László Tibor utolsó estéjén állítólag rántott húst vacsorázott.

Miközben Schmidt Attila éppen a halálsoron beszélgetett az utolsó vacsorákról egy halálraítélttel, utóbbi is úgy döntött, hogy enni fog. 

Szalonnát és kolbászt, paprikát és paradicsomot kért, de még evés közben is egyik cigarettáról gyújtott a másikra. 

Rumi Bélának hívták, és az utolsó kivégzettekről készült sorozatunkban már részletesebben írtunk róla. A Győr-Moson-Sopron megyei Péren élő alkoholista agglegény bosszúból megölt egy kétgyermekes családanyát és annak férjét, miközben gyerekeik gyanútlanul nézték a tévét a lakásban.

Az imént említett Bencsik és a magyar kriminalisztika történetének talán legmegrázóbb hármas gyerekgyilkosságát elkövető miskolci Kohányi Ferenc esetei között nincsen összefüggés. Pusztán érdekesség, hogy utóbbit azon a napon végezték ki, mint amelyiken a kecskeméti vasútállomáson kóválygó Bencsiket elkapták. Kohányit azok után ítélték halálra, hogy három gyerekét egyszerűen lelökte a miskolci Avason található egyik tízemeletes panel tetejéről. Felesége el akarta hagyni az alkoholista férfit, és az asszony már át is költözött a szemközti panelba. Kohányi úgy akart bosszút állni rajta, hogy kiterjesztett öngyilkosságot követ el: a nő szeme láttára öli meg közös gyerekeiket, majd az asszonyt, végül saját magát. A legidősebb fiú azért menekült meg, mert apja átküldte az anyáért, de Kohányi annyira türelmetlen volt, hogy a másik hármat lifttel felvitte a tizedik emeleti tetőre, kiültette őket az épület szélére, és egymás után lelökte őket. 

Ezután lement a holttestekhez, és rezzenéstelen arccal megvárta a rendőröket. Borsod-Abaúj-Zemplén megye utolsó kivégzettje a visszaemlékezések szerint májkrémet kért utolsó vacsorájára. 

A beszédes vezetéknevű Kriminár János különös visszaesőként megölte húgát egy olyan ház udvarán, ahol több szemtanúja – többek között az asszony lánya – volt a fél óráig tartó szabályos őrjöngésnek. Kriminár korábban élettársát is megfojtotta, és a börtönévek alatt éppen húga volt az egyetlen támasza. Az asszony azt is megengedte, hogy fivére hozzá költözzön, de aztán minden rosszra fordult, János pedig ismét egyre erőszakosabb, agresszívabb lett. A testvérgyilkost halálra ítélték, és egy, a Kurír című lap 1997-ben megjelent cikkében csak Lászlóként emlegetett egykori ítélet-végrehajtó szerint 

a kivégzésére váró Kriminár kolbászt és befőttet kért utolsó vacsorájára. 

A csülök és a legszigorúbb bíró bizarr halála

„...a Pálinkás György vezette büntető tanács halálra ítélte" – szól gyakran a mondat második fele, amikor régi lapokban böngésszük a rendszerváltás előtti bűncselekményeket. Pálinkás Györgyöt az egyik legszigorúbb bírónak tartották itthon, aki köztörvényes ügyekben a legtöbb halálbüntetést szabta ki. A „leghumanistább vérbíró” másodfokon eljárva majdnem tíz halálos ítéletet hagyott jóvá, többek között a rendőrgyilkos Soós Lajosét és társáét, György Józsefét, vagy a szegedi Csillagban ámokfutó Richter Richárdét is. 

Pálinkás ugyancsak a Kurírnak emlékezett vissza egy olyan gyilkos utolsó vacsorájára, akinek a halálos ítéletét elmondása szerint az általa vezetett tanács emelte jogerőre. „Aztán volt egy férfi, a nevére már nem emlékszem, aki miután életfogytig szóló szabadságvesztésből szabadult, agyonverte özvegy édesanyját, mivel nem kapott tőle pénzt. A hazatérő nővérét megfojtotta, majd megerőszakolta. Az ilyenre szokták azt mondani, mintha nem is ember lenne... Szegeden végezték ki. 

Utolsó kívánsága egy nagy lábas pörkölt volt, galuskával. Nem tudta az egészet megenni, reggel, amikor érte jöttek, még bekanalazta a maradékot

– emlékezett vissza a kilencvenes évek közepén Pálinkás. Saját kutatásaim alapján a bíró arra a Juhász Istvánra gondolhatott, aki 1981. augusztus 26-án a Szegedhez tartozó Szőregen megölte az anyját és a testvérét, mert nem kapott tőlük pénzt. A vádlottat valóban halálra ítélték, és ki is végezték Szegeden 1982. április 6-án. A háromtagú, Vágó Tibor elnöksége alatt működő büntetőtanács másik két bírája Pálinkás György és Völgyesi Miklós voltak.

Ennek a cikknek a témáját figyelembe véve egyébként maga Pálinkás György 2004-ben, 75 éves korában bekövetkezett halála is rendkívül bizarr. Az egykori bíró egy óbudai étteremben sült csülköt evett a feleségével, majd pár óra múlva mindketten rosszul lettek, Pálinkás pedig két nappal később meghalt a kórházban.

A szerző korábbi cikkei itt olvashatók. Hasonló bűnesetekért kattinthat a szerző Facebook-oldalára is.

Nyitókép: illusztráció – fotó: Bauer Sándor/Fortepan