10 dolog, amire emlékezni fogunk a foci-Eb-ről

1. Sok átlövésgól, sok öngól, szólógól viszont sehol

Az UEFA kielemezte az Euro 2024 mind a 117 gólját. Ebből is kiderül, hogy bár eleinte jó néhány átlövésgólt láttunk, azért végül a büntetőterületen kívüli találatok aránya 16 százalék lett, ez pedig nem magasabb, mint például a 2016-os Eb arányszáma.

Ettől függetlenül érdemes megfontolni Marozsán Dzsenifer elemzését, aki az rtl.hu-nak adott interjújában úgy fogalmazott, még az Eb korábbi szakaszában: „Megváltozott a futball. Alig látunk technikai bravúrt. Most minden a taktikáról szól, hogy minél többet fuss, és jól védekezz. Talán ennek tudható be az is, hogy ennyire sok gól születik távoli lövésből.”

Amiből viszont sok volt, az az öngól. Végül is hat darab háromtalálatos gólkirály lett és 10 öngól, tehát mondhatjuk, hogy a góllövőlistát fölényesen nyerte meg az „öngól”.

Ellenben nem láttunk olyan igazi szólógólt, ami a technikai bravúr netovábbja. Sőt, ha technikai bravúrral elért találatot keresünk, akkor Jude Bellingham ollózásán kívül nem biztos, hogy sok minden eszünkbe fog jutni erről az Eb-ről. 

Az mondjuk minden szempontból emlékezetes volt, hiszen már-már úgy tűnt, Szlovákia (!) kiejti Angliát, amikor a rendes játékidő hosszabbításában villant a középpályás.

2. Kései gólok

És ezzel már benne vagyunk a következő pontban. Rengeteg gól született a kilencvenedik percben – vagy jóval az után.

A csúcsok csúcsa objektíven (nekünk, magyaroknak meg szubjektíven is) Csoboth Kevin Skócia elleni győztes gólja a 100. percben.

Ez után kezdődött az a többnapos játék, hogy mikor milyen eredménynek kell születnie teljesen más kvartettekben ahhoz, hogy majd az első kör legvégén a magyar válogatott a legjobb négy csoportharmadik között végezzen.

(A nagyvilágnak nem, de nekünk, magyaroknak az a néhány napos számolgatás/drukkolás is bizonyára megmarad az Euro 2024-ről; Farkasházy Tivadar fogalmazott úgy, hogy még a tévében sincs olyan izgalmas film, mint ami itt egy héten át zajlott.)

Ennek a folyamatnak a része volt például a horvát–olasz csoportmeccs, amelyen a 98 (!). percben egyenlített Zaccagni. Ezzel Olaszország továbbjutott, Horvátország lényegében (majd később ténylegesen) kiesett, az aranylabdás Luka Modricot pedig az első Eb-jéhez hasonlóan az utolsó is sokáig kísérteni fogja.

Talán még soha egyetlen „A meccs embere” sem nézett a kamerába olyan savanyú ábrázattal, mint ő.

3. Minden idők legyorsabb Eb-gólja

A jó néhány kései gól mellett megszületett minden idők leggyorsabb Eb-gólja is. Albánia szerezte, méghozzá elég bizarr körülmények közepette. Olaszország dobhatott, és ebből lett az albán találat.

Merthogy az albán–olasz (1-2) csoportmeccs 22. másodpercében Dimarco hanyagul elvégzett bedobása után Nedim Bajrami csapott le a labdára, és hét méterről a bal felsőbe bombázott.

Hiába: Olaszország végül fordított, és nyert.

4. Mbappé maszkja

Szegény Kylian Mbappé sztárjelöltként érkezett, de úgy távozott, hogy saját bevallása szerint sem futballozott jól. Ebben nyilván volt szerepe annak a maszknak, amit az Eb-n elszenvedett orrtörése után volt kénytelen viselni. Bár a korábbi kiváló francia játékos, Emmanuel Petit úgy fogalmazott, kicsit túl van lihegve a dolog, mert korábban számos játékos focizott törött orral, amikor a mostani csapattárs, Kolo Muani kipróbálta a maszkot, tanúsította, hogy még a látást is megnehezíti.

5. Cucurella kezezése

Járt volna-e büntető Marc Cucurella kezezése miatt? (Mert a játékvezető nem adott.) A spanyolok védője a haja jóvoltából mindenképp „emlékezetes karakter”, és ehhez csaphatjuk, hogy éppen hozzá kapcsolódik egy vitatott eset, ami hozzájárult a házigazda németek kieséséhez. Tökéletes elegy, így hát 

erre a kezezésre emlékezni fogunk mi is, hát még a németek!

Ráadásul remekül mémesíthető:

A német drukkerek még a döntőben is fütyültek Cucurella labdaérintéseinél.

Egyébként azóta már tisztázták, hogy azért nem járt büntető, mert Roberto Rosetti, a bírók főnöke kimondottan kérte a torna előtt, hogy ha a labda egy védő függőleges helyzetben lévő, testhez közeli karját találja el, ne ítéljenek tizenegyest, mert ez nem számít a labda akadályozásának, és így egy kicsit nagyobb mozgásterük van a védőknek: nem kell folyton a hátuk mögött tartaniuk a kezüket.

A dán Andersen (aki szegény egy millimetrikus les miatt érvénytelen gólt szerzett, hogy aztán szinte azonnal büntetőt kapjon róla a csapata, amiből Németország be is talált) esete pedig azért ért tizenegyest, mert az ő karja NEM volt a teste mellett függőleges helyzetben.

6. Hollandok az utcán

Aki belefutott a nagy hírzajban, biztos megjegyezte magának a hollandokat, akik olyan létszámban és úgy vonultak az utcákon, ahogy kevesen.

7. Ronaldóhoz befutnak a szurkolók

Lassan már semmilyen hírértéke nincs annak, ha befut valaki mondjuk egy Bajnokok Ligája-döntőben. „Magára valamit adó mérkőzésen” van pályára szaladó néző. És mivel ilyenkor a tévéközvetítés rendezője gondosan nem mutatja az exhibicionista drukkert, nehezen is jegyeznénk meg az illetőt.

A portugál–török csoportmeccsen viszont összesen heten futottak be, jellemzően azért, hogy Ronaldóval szelfizzenek. A portugálok sztárja egy ideig még jó képet vágott ehhez, aztán kezdte egy kissé idegesíteni a sok „zavaró tényező”.

A legagyafúrtabb egy tízéves fiú volt, aki azt füllentette édesapjának a lelátón, hogy vécére kell mennie; aztán az illemhely helyett a pályára szaladt.

8. A kicsik voltak a nagyok

Ha szenvedélyes, magával ragadó focit akartunk látni, akkor ezen az Eb-n Törökországot, Svájcot, Georgiát és Ausztriát kellett néznünk. Mert eközben egy-két (jóindulattal; lehet, hogy inkább három-négy) angol, illetve francia Eb-meccsel vallatni lehetne.

De szerencsére ott voltak nekünk a nagy dolgokra képes „kiscsapatok”. 

Ausztria

Ralf Rangnick karakteres és jó focit játszott Ausztriával. Micsoda bravúr, amikor a balhátvéd gólpasszt ad, majd az edző úgy dönt, hogy azért összességében nem teljesen elégedett azzal a balhátvéddel, inkább behoz egy másikat. És az a másik is ad egy gólpasszt.

Ez nem kitaláció, hanem megtörtént eset, az Ausztria–Lengyelország (3-1) csoportmérkőzés rövid kivonata. A nevekre (Mwene volt a kezdő balhátvéd, Prass pedig a cseréje) valószínűleg már most sem emlékszik a többség, de Ausztria mindenképp egy színfolt, amelyből bárcsak több lett volna.

És az volt az igazi, amikor a törökökkel csapott össze, mert hogy a törökök is remek focit játszottak. Talán nem véletlen, hogy az osztrák–török (1-2) nyolcaddöntőn már 57 másodperc után gólt láthattunk.

Törökország

És Törökország azért is érdemel említést, mert három olyan momentumot „dobott a közösbe”, ami akár külön sorszámot érdemlő pont is lehetett volna ezen a listán.

Ahogy Samet Akaydin hazaadásából öngól lett:

Ahogy a két gólt is szerző Merih Demiral ünnepelt az osztrákok ellen, hogy aztán néhány nap elteltével kétmeccses eltiltást kapjon, mondván, Németországban ez bizony terrorista jelzés:

Ahogy az Ausztria elleni meccs utolsó pillanataiban Baumgartner fejesét kivédte Günok:

Svájc

Bár nekünk, magyaroknak lidérces emlék az a 3-1-es vereség a svájciaktól, el kell ismernünk, hogy akkor is remekül játszott a Yakin-csapat, főleg az első félidőben. Aztán jött a címvédő olaszok kiejtése, többek között egy remekül eltalált Vargas-lövéssel:

Georgia

Bár a magyar válogatott sorsát végül Georgia győzelme és továbbjutása pecsételte meg, nem lehet nem megsüvegelni az Eb-újoncot. 

Tényleg sporttörténelem volt az, ami a szemünk előtt zajlott, hiszen Georgia a selejtezőben csoportnegyedikként végezve, a Nemzetek Ligája jelentette vigaszágon kievickélve jutott az egyenes kieséses szakaszba, ahol még vezetett is a későbbi győztes spanyolok ellen...

Mamardasvili kapus a Csehország elleni csoportmeccsen 11 védést mutatott be (az Opta 1980 óta vezetett Eb-statisztikáiban ez a második legnagyobb szám: a lett Aleksanders Kolinko 12 védést produkált Hollandia ellen 2004-ben).

9. Az egykori „mészáros” könnyei 

Ki emlékszik már arra, hogy volt egy brazilból portugállá lett fiú, aki igazi méregzsákként viselkedett a pályán? Aki sunyi módon rátaposott egy El Clásicón a földön csücsülő Lionel Messi kezére?

12 év telt el a taposás óta. Ezen a tornán már azzal keltett feltűnést Pepe, hogy minden pályára lépésével rekordot döntött: ő lett az Eb-k korrekordere a maga 41 évével.

És emellé szinte hibátlan teljesítményt nyújtott. Nem ő tehetett arról, hogy Franciaország egy különösen unalmas meccsen, tizenegyespárbajban elbúcsúztatta a csapatát.

Azok a könnyek, amik ekkor előbuggyantak a korrekorderből, na, azok tették emlékezetessé ezt a mérkőzést.

10. Yamal megérkezett a labdarúgás nagyszínpadára

A legidősebb után a legfiatalabbról (Horvátország ellen 16 évesen és 338 naposan játszott Eb-meccset, ez is rekord) is meg kell emlékeznünk. A spanyol Yamal annyira fiatal, hogy gyakorlatilag semmit sem csinálhat egyedül. Nem adhat kísérő nélkül interjút, de még a szövetségi kapitány sem beszélhet vele négyszemközt.

Talán ő adta a legtöbb beszédtémát az Eb során az összes játékos közül.

Előkerült egy kép, amin a kisgyerek Yamalt maga Lionel Messi fürdeti.

Csodagólt lőtt Franciaország ellen, majd pedig üzent az őt előzetesen kritizáló Rabiot-nak.

Majd belépett a 17 évesek táborába, hogy aztán másnap Eb-győzelemhez segítse Spanyolországot. Ezzel megdőlt a brazil Pelé 66 éve élő rekordja: immár Lamine Yamal a legfiatalabb játékos, aki Eb-/vb-döntőn pályára lépett.

És abban reménykedhetünk, hogy neki is köszönhetően négy év múlva egy kicsit (vagy akár sokkal) jobb Eb-t láthatunk.

A nyitóképen Yamal gólja Franciaország ellen. Fotó: Reuters/Lisi Niesner