Farkasházy Tivadar: Néhány szülő többet tett a mai magyar válogatottért, mint a tíz milliárdos akadémia

Szürreális lehetett, amin tavaly átment: sportőrültként azt bizonygatni a bíróságon, hogy igenis szurkol a magyar válogatottnak. Túl tudott már lépni ezen?

Nem, mert azóta is folytatják, és sok ember hitelt adott annak a hazugságnak, amit a propagandamédia ismételgetett. Tizenhárom évesen lettem a Népsport tudósítója, a legfiatalabb az országban, és hetvenhét évesen hagytam abba a focit másfél évvel ezelőtt, a második legidősebb veteránként. Keresztapám volt a Nemzeti Sport tulajdonosa és főszerkesztője huszonöt évig, apám a rovatvezetője huszonöt évig. Keresztanyám, egyben a nénikém férjével lett először bajnok a Real Madrid, utána a Benficát edzette, velük háromszor volt bajnok. Kint voltam háromszáz válogatott meccsen. A Heti Hetesben Csapó Dudin kívül egyedül többször hoztam szóba a sportot, mint a több száz vendég. Ezek után bizonygatnom kell bármit? Ennyit erről.

Szerda este dőlt el a magyar válogatott sorsa az Eb-n. Melyik meccset nézte?

A portugál–georgiait, mert a törökök igyekezetében biztos voltam, hiszen több millió török él Németországban. A németek ellen is hazai pályán játszottak tavaly, 3-2-re verve őket Berlinben. A portugál meccs 10. percében már szinte lemondtam a továbbjutásról. Utánanéztem, 1977. május elsején volt egy Pécs–Vasas Izzó NB II-es rangadó. Mind a két csapat már feljutott az NB I-be. A hatvankilencedik percben lefújta a bíró komolytalan játék miatt. Ugyanezt kellett volna tennie itt is a bírónak. 

Ezt a portugál csapatot szinte bárki megverhette volna. Két komoly portál is azt a címet adta, hogy Georgia hazaküldte Magyarországot. Kijavítanám: Portugália küldte haza Magyarországot, anélkül, hogy játszottunk volna.

És akkor már napok óta arról szólt a sportbarátok élete, hogy ma kinek, minek kell szurkolni…

Ha már az RTL-nek nyilatkozom, az önök csatornáján sincs olyan izgalmas film, mint ami itt egy héten át zajlott. Mint egykori matematikus kiszámítottam, mekkora a valószínűsége annak, ami történt. Hogy a magyarok a századik percben nyernek a skótok ellen; az olaszok a kilencvennyolcadikban kiegyenlítenek a horvátok ellen; a szerbek a kilencvenhatodikban a szlovének, az albánok szintén a kilencvenhatodikban a horvátok ellen. Ez mind kellett ahhoz, hogy szerdáig reménykedhessünk. 

Ennek a valószínűsége egy a hatmillióhoz. Hollywood is visszadobta volna ezt a forgatókönyvet, hogy nem hiszi el senki.

Négyszer kiimádkoztunk egy utolsó perces gólt, már csak az kellett, hogy az angolok megverjék a szlovéneket, vagy a portugálok ne kapjanak ki a grúzoktól, és akkor néznünk kellett, hogy csak két portugál, Felix és Conceicao akart focizni, a többi hátul passzolgatott. Az angol Délikapu kapitány pedig a homlokát ráncolva írta a jegyzetfüzetébe, hogy Bellingham és Saka bizonytalanabbul állt a lábán, mint Magyar Péter a pesti éjszakában. Miközben ott toporgott a taccsvonalon az a Palmer, aki továbbra is bombaformában van, és helyette játszik ez a két kóválygó veréb. Egyébként semmit sem szeretnék levonni Georgia érdemeiből. Éltek az alkalommal – félig-meddig három ingyen ponthoz jutottak. Ezért kellett hazautaznunk.

Nagy vita van arról, hogy csalódás vagy realitás a magyar Eb-szereplés.

A FIFA ranglistáján a huszonhetedikek vagyunk. Európában pedig tizenötödikek. Játszottunk a házigazda négyszeres világbajnok kilencedik Németországgal és a tizedik Svájccal. Tőlük kikaptunk, és megvertük a huszonegyedik Skóciát, ezzel a tizenhetedik helyen végeztünk, éppen lemaradva. Tehát a papírformának megfelelően szerepeltünk.

Szakmailag milyen tanulságokat vont le?

Nyolcvanhat, az emlékezetes 0-6 után harminc évig azt mondogattam, ha kérdezték, hogy a magyar futballnak nem az a baja, hogy eredménytelen, hanem hogy reménytelen. 2016 óta ismét van válogatottunk.

Dárdai, Bolla, Kerkez, Szoboszlai, Schäfer, Csoboth átlagéletkora 23 év. Tehát a fél csapat adott, és már csak egy másik fél hiányzik ahhoz, hogy még évekig legyen esélyünk. A nagy probléma az ilyen világversenyeken az, hogy vékony a kispadunk. Pedig adott egy ragyogó kapitány, ám ő csak azzal tud főzni, ami van.

Hát igen, a Skócia elleni győzelem után egy olasz mondást idézett nyilatkozatában Marco Rossi, miszerint mindenki abból készít bort, amilyen szőlője van.

Gyönyörű pályákat építettek. De a színházi élet sem attól fog fellendülni, hogy nagyon szépek a színházak, nem árt hozzá a színészképzés. Tíz magyar akadémia van, ezek egymilliárdot kapnak évente. A legtöbbjük nem képez, nem nevel, ehelyett igazolnak. Évente-kétévente cserélik le a srácokat. Eközben a Manchester Cityben Foden, Lewis és Palmer, aki eligazolt, saját nevelés. A Barcelona évtizedek óta tele van a La Masia akadémián felnőtt játékosokkal.

Dárdai Pali, mint a Polgár lányok papája, mindhárom gyerekéből élvonalbeli futballistát csinált, mint belőle az apja. Az egyik remek balhátvéd a mostani válogatottból. Szoboszlai papája néhány más szülővel megalapította Fehérváron a Főnix Gold egyesületet. Többször voltam a pályájukon, mert az unokám most már U16-os futballista. Láttam, hogy rendkívül szerény körülmények között edzenek ott. Mondtam az imént hat nevet. Abból három ebben a kis családi csapatban vált ilyen acélos játékossá. És hozzátehetjük a Szalai papát, aki még időben kimentette a gyerekét az országból. 

Magyarán e három, négy, öt szülő többet tett a mai magyar válogatottért, mint a tíz milliárdos akadémia. 

Sürgősen meg kell változtatni az akadémiai képzést! Például el kellene kezdeni többet képezni. Mert különben lesz tizenegy játékosunk, kettő-három megsérül, mint most Nego, Varga és Szoboszlai és kész, vége.

Ha már itt tartunk, örök vitatéma, hogy kevés-e a tizenkét csapat a magyar bajnokságban.

Roppant kevés. Kinőnek a tehetséges fiatalok az U17-es, U19-es csapatokból, és nem tudják őket kipróbálni. Mert elárasztja ezeket a csapatokat a légiósszemét – nem tudok szebb kifejezést rá –, ráadásul jönnek-mennek, a szurkolók még a neveket sem tudják megjegyezni. 

Semmittevésre vannak kényszerítve olyan magyar srácok, akik közül esetleg kinőhetnének Varga Barnabások. 

Huszonnégy éves koráig ember nem tudta, ki az a Varga Barnabás, és lám, mivé vált.

Ha már szóba került Varga Barnabás, mit szólt az ő sajnálatos sérüléséhez? Ráadásul nem az volt az egyetlen durva eset az Eb-n: láttuk a francia Mbappé maszkját is az orrtörése után.

Ugye van Magyarországon a Kölyökliga. A Hócipőben írtam pár sort erről, és azt a címet adtam neki, hogy Könyökliga. Nagyon elszaporodtak a „bérgyilkosok” a pályán, akiknek a legfőbb feladatuk a klasszisok ártalmatlanná tétele. Ezt a kosárlabda és a kézilabda már megoldotta. Utóbbiban, ha valaki fejbe találja labdával a kapust, már ballag is le, mert tudja, hogy kiállítják. Hatvanötben játszottunk a jugoszlávokkal női kézilabda vb-döntőt. Tippelje meg, hány gól volt!

Tizenöt?  

Nem: nyolc! 5-3 lett a vége.

Igen, ahogy kimondtam, éreztem, hogy fölélőttem.

Most hatvan-hetvengólos meccsek vannak, mert védik a klasszisokat. A fociban a győztes párharcokat számolják. Volt ilyen Puskásnál, Albertnél? Ezért fordulhat elő ilyen súlyos sérülés, mint Vargáé. Ezt egy nagycsapat vidáman kiböjtöli, de a kicsiknek végük van. 

Ketrecharccá teszik a focit. Ennek véget kellene vetni. Az alattomos játék nem férfias!

Még mindig nem teljesen egyértelmű számomra, hogy Farkasházy Tivadar sportőrültként elégedett vagy sem a magyar válogatott Eb-teljesítményével.

Semmiképp sem nevezhető kudarcnak. Persze diadalnak se. De annyi jó volt benne, hogy már harmadszor voltunk zsinórban ott. Nem az történt, hogy turistaként befizetünk egy utat, és elmegyünk megnézni két külföldi nagycsapatot – hanem ott vagyunk!  1986-tól 2016-ig csak az atlantai olimpiára jutottunk ki. Mindenki erre gondoljon, aki most nagyon szomorú! 

A svájci csapatban tizenöt topligás játékos volt, idehaza mégis sokan azt gondolták: hát mi az, hogy nem tudjuk őket legyőzni? A volt gyarmatokról árad az utánpótlás az angolokhoz, a franciákhoz, a belgákhoz, a hollandokhoz, a spanyolokhoz, a portugálokhoz, de Svájc is kilenc első- és másodgenerációs betelepülttel állt fel ellenünk, a németek hattal. Vajon mire mentek volna Musiala, Gündogan, Sané, Rüdiger nélkül? Nálunk egy se volt. 

Lehet folyton migránsozni, de ez az egyik ára.

Voltak, akik előszeretettel hasonlítgattak össze különböző sportágakat. Kétségtelen, hogy időben összecsúszott a foci-, a vizes és a vívó-Európa-bajnokság, utóbbi kettőn pedig rengeteg magyar érem született. Van értelme méricskélni, hogy egy úszóarany többet ér-e mondjuk, mint a csoportharmadik helyet érő gól Csoboth Kevintől?

Hát, én most megkérdezem öntől, hogy ki a jobb zenész: Kurtág György, Szakcsi Lakatos Béla vagy Presser Gábor? Mindhárom nagyszerű muzsikus, az egyik jóval kevesebbeknek játszott, a másikhoz meg tízezrek mentek a stadionba. Így van ez a sportokkal is. Az egyiknek nagyobb a közönsége, a másiknak kevesebb. Egyébként azt sem szeretem, ha fölülértékelnek dolgokat. Olyan, mint a bulvárújságírás: mindenből szenzációt csinálnak. Most 31 érmet nyertünk az úszó-Európa-bajnokságon, mivel rengeteg klasszis kihagyta az olimpia miatt. 

Mindennap írták, hogy ez is nyert, az is nyert, amaz is, de az okot valahogy mellőzték. Örülök mindegyiknek, ettől függetlenül ez olyan, mint Georgia győzelme a lézengő portugál tarcsi ellen. 

Mi egy nyílt sisakos ki-ki meccsen megvertük a skótokat, akik Európában alig vannak mögöttünk, és szinte mind Championship- és Premier League-játékos.

Na és a vívóérmek?

Imádom a vívást, a Marót, Kovács, Gerevich-féle csapattal nőttem fel. Egyszer a Münchenben ezüstérmes Marót Peti nyakába ugrottam, hogy gratulálok. Leszedte a kezemet, és azt mondta: te marha, 5-0-ra kikaptam! Ott álltam a pást mellett, és nem tudtam, hogy ki kinek ad találatot. Szóval vannak olyan sportágak, amik akkor érdekesek, ha a nézők hajlandóak megtanulni a szabályokat.

A futballt mindig szellemi sportnak tartottam. És matematikusként azt mondom, hogy két pont között a legrövidebb távolság a kényszerítő. Minden hülye neki tud rohanni a másiknak, mint a Toldiban a bika. De a lényeg, hogy tizenegy ember azon töri a fejét, hogyan járjon túl a másik eszén. Ilyen szempontból a foci olyan, mint a sakk.

Na, csak kikötöttünk a sakknál. Ideje volt.

Halál izgalmasnak tartok egy négy-ötórás sakkmeccset is, ahol egyetlen gyalognak a leszedése a vita tárgya. Mások meg azt szeretik, ha csitt-csatt. Én az RTL műsorai közül is azokat a filmeket szeretem, ahol nincs száz halott az első öt percben. Abban semmi érdekeset nem találok.

Ősszel reményeink szerint nemcsak filmek miatt kapcsol majd az RTL-re, hanem azért, mert kedvenc csapata, a Ferencváros bejut a Bajnokok Ligája csoportkörébe, amit most már az RTL+ közvetít. Elmúlhat valaha a Ferencváros-szerelem? Vagy az örök?

Még a piros-fehér mezbe kényszerített Kinizsinek kezdtem drukkolni, hetven éve járok meccsre. A kilencvenötös Grasshoppers-meccs után elutaztam Madridba a családommal, és Simon Tibi vitt ki az edzésre a Bernabeu gyepére előző este. A sok külföldivel ma már ezt nehezen tudnám elképzelni, de ha felgyógyul Varga Barnabás, akkor van három-négy magyar játékos – mostanában be kell érni ezzel. 

De a többiekkel sem az a bajom, hogy légiósok. Hiszen a korábbiban is ott volt Kuntics meg Kopunovics. Csak az ő nevüket mindenki tudta, a mostaniak pedig megjegyezhetetlenek.

Nem hiszem, hogy ismerik őket – leszámítva talán Zachariassent és Traorét. A Fradi-szerelem nem csak a jelen, hanem a múlt is. Az én koromban emlékezni mindig óriási öröm. Ez az öregek utazása.

Kivéve, ha arra a nyilatkozatára emlékeztetik, ami miatt perre ment. Az már elült?

Nem, és lehet, hogy kénytelen leszek újból. Ugye olyat adtak a számba, ami sosem hangzott el, és pont az ellenkezője volt a beszélgetésben. Emiatt leköptek az utcán, lökdöstek a Puskás Aréna megnyitóján, nem mertem az unokámmal kimenni egy meccsre, mert a kemény mag előbb üt és aztán kérdez. Ezért bepereltem a Mediaworksöt, értve alatta a Magyar Nemzetet és a Mandinert. Már folyt a per, amikor egy alkalommal megismételték – tudva az igazságot. Csak meg kellett volna hallgatni az egész beszélgetést.

Az elsőfokú ítélet után még négyszer megismételték, majd a másodfokú jogerős ítélet után hatodszorra is. Tehát hatszor megjelent ugyanaz az állítás, ami miatt veszítettek a bíróságon. Kíváncsi leszek, mi a bíróság véleménye az ítéletek visszatartó erejéről.

Ötszörös veterán bajnok vagyok. Hetvenhét évesen kevesen fociztak. Az egész életemet bearanyozta a sport. Az a sok csodálatos pillanat, amit sportolóktól kaptam. Most már Csobothék okos gólja is köztük van.