Íme a foci-Eb álomcsapata

Jöjjenek is rögtön a nevek!

Az álomtizenegy: Mamardasvili (Georgia) – Koundé (Franciaország), Rüdiger (Németország), Cucurella (Spanyolország) – Xhaka (Svájc), Kanté (Franciaország), Rodri (Spanyolország) – Yamal (Spanyolország), Musiala (Németország), N. Williams (Spanyolország) – Güler (Törökország)

Tartalékok: Casteels (Belgium), Pepe (Portugália), Carvajal (Spanyolország), Demiral (Törökország), Olmo (Spanyolország), Rice (Anglia), Kvarachelia (Georgia), Saka (Anglia), Gakpo (Hollandia), Mikautadze (Georgia)

Sztárok helyett a „sztárok nélküli csapat” tagjai lepték el a Dream Teamünket

Sajnos a szürke sztárokról szóló írásunk nem vált meghaladottá a torna végére, így aztán a legnagyobb nevek nincsenek az álomtizenegyünkben. A végső győztes spanyolokat dicséri ellenben, hogy messze a legtöbb embert adják ebbe a csapatba, és bizony a kiegészítő emberből húzójátékossá váló Dani Olmót is be kellett volna tennünk, de végül feláldoztuk a sokszínűség oltárán.

Persze a német Musiala bőven megérdemelte, hogy (Olmo kárára) ott legyen képzeletbeli csapatunk középpályáján. A nyitómeccs előtt arról írtunk, eddig valahogy minden az ellen dolgozott, hogy Musiala úgy istenigazából a reflektorfénybe kerülhessen, most azért bőven lehetett róla beszélni.

Visszatérve az Európa-bajnokra, azért is érdekes, hogy a kiemelt sztárok helyett csupa-csupa spanyol került be, mert a torna előtt a kapitány, Luis de la Fuente is arról beszélt: náluk most nincsenek sztárok. A remek csapatszellem teszi őket igazán erőssé.

Illetve egy világsztár, egy világklasszis már előzetesen is felfedezhető volt a soraikban. Nem meglepetés, hogy ő lett a torna játékosa: a trófeahalmozó Rodri.

Ezért is nagy dolog, hogy Rodri szünetbeli kiválása ellenére (és az után) tudta behúzni az Eb-finálét Spanyolország.

A labdaművészek helyett az iparosok keltettek feltűnést

Sajnos maga a torna nem volt kifejezetten szórakoztató. (Sőt, egyes meccsek komoly hatóanyagú altatókkal is felvették a versenyt.) Ennek eredménye, hogy ebben a dream teamben Rodri mellett még két védekező középpályás is helyet kapott. 

A svájci Granit Xhaka és a francia N'Golo Kanté kapcsán is írtunk külön cikket, miután mindketten kétszer-kétszer megkapták a meccs emberének járó díjat. (Az már külön sztori, hogy Xhaka izomszakadással játszotta végig az Anglia elleni 120 percet.)

Leírni és kimondani is idegesítő, de muszáj: Georgia!

MA-MAR-DAS-VI-LI.

A név, ami önmagát adja el immár. Egyszerűen döbbenetes, amit a grúzok (hivatalosan georgiaiak) kapusa művelt. Az fbref.com statisztikái szerint a várható kapott gólok száma az esetében 12 volt. Vagyis elemezve a vele szemben kialakított gólhelyzeteket, azok minőségét:

Mamardasvilinek elvileg 12 gólt kellett volna kapnia. Ehelyett megúszta 8-cal.

Az egész torna egyik legszürreálisabb mérkőzése a Csehország–Georgia volt a csoportkörben. A csehek 27-szer próbálkoztak, a végén mégis kis híján kikaptak. Köszönhetően elsősorban Mamardasvilinek.

A torna védése nyilván a török kapus utolsó pillanatos bravúrja az osztrákok ellen. Mégiscsak nagy bravúr volt, és egy sorsdöntő bravúr.

De én azért nagyon elraktároztam magamban azt a védést, amit a cseh Patrick Schick kárára mutatott be Mamardasvili azon a bizonyos meccsen. Nálam ez volt az Eb védése.

Georgia egyébként is a torna meglepetéscsapata volt; ha nem is a Dream Teamben, de a tartalékok között feltétlenül ott a helye Kvaracheliának és Mikautadzénak.

Cucurella: a németek utálják, mindenki más csodálja

Álomcsapatunk védelmébe bekerült Marc Cucurella, akinek a története igazi tündérmese, egyetlen apró (?) szégyenfolttal (??). 

Előzetesen minden amellett szólt, hogy a Leverkusennel parádés számokat produkáló bal oldali védő, Grimaldo legyen ott a kezdőben. De la Fuente mégis Cucurellának szavazott bizalmat – Gary Neville el is mondta a magáét, Cucurella pedig a végső győzelem után revansot vett –, a többi pedig (micsoda közhely, de igaz!) történelem.

Csak hát persze ott van az a kezezése Németország ellen, ami után nem ítélt büntetőt a játékvezető. És sajnos biztosak lehetünk abban, hogyha majd mondjuk tíz év múlva szóba kerül ez az Eb, azon belül a németek szereplése, akkor a Cucurella-eset lesz az első, ami előjön, hogy mi lett volna, ha ott más döntés születik.

Az más kérdés, hogy Cucurellát Európa-bajnokként ez valószínűleg nem különösebben nyomasztja, mi, magyarok pedig a Gündogan-eset után aligha fogunk túlzottan empatizálni a németekkel.

Az elkövetkező évek El Clásicóinak kulcsemberei

Az álomcsapat támadógépezetét olyan játékosok (Arda Güler, Lamine Yamal, Nico Williams) alkotják, akikről mi is sokat írtunk, és még sokan, sokat fognak írni. Ha Williams Barcelona-mezbe öltözne, akkor mindhárman jó néhány éven át kulcsszereplők lehetnek a Real Madrid–Barcelona El Clásicókon.

Lamine Yamal valósággal berobbant a csúcsfutballba ezen a tornán, teljesen megérdemelten választották meg az Eb legjobb fiatal játékosának. Négy gólpasszt osztott ki, ezzel ő lett az Euro 2024 asszisztkirálya. Ennél több gólpasszig soha senki sem jutott egyetlen Európa-bajnokságon.

A döntőben is úgy játszott, ahogy mondjuk 2008-ban a szintén spanyol és szintén Barcelona-játékos, Andrés Iniesta tette Németország ellen az aranymeccsen. Aprócska különbség, hogy Iniesta akkor 24 éves volt, Yamal meg épp hogy betöltötte a 17-et. Nagyon reméljük, hogy nem jut Bojan Krkic és Ansu Fati sorsára, akik sokra hivatott játékosnak tűntek, szintén a Barcelonánál robbantak be, mégis elkallódtak.

Nico Williams játékát élmény volt nézni; tőle kaptuk meg azokat a cseleket a bal oldali partvonal mellett, amit eddig Kylian Mbappétól szoktunk meg. Ha még hozzávesszük a mosolyát, akkor egy másik, mindig mosolygó cselmester, a brazil Ronaldinho juthatott róla eszünkbe. Azzal pedig, hogy a fináléban betalált, egyértelműen bevonult a halhatatlanok közé.

Arda Güler nagy reményekkel igazolt tavaly nyáron a Real Madridhoz, ahol sokáig nem kapott lehetőséget, ám amikor 2024 tavaszán végre eljött az ideje, gólokkal bizonyított.

Ugyanezt tette az Eb-n is. Georgia ellen nagy góllal, az osztrákok és a hollandok ellen gólpasszal járult hozzá ahhoz, hogy végül is Törökország lett az egyik kellemes színfoltja a tornának.

Egy Barcelona- és egy Real Madrid-védő is remekelt

Végül, de nem utolsósorban emlékezzünk meg Antonio Rüdigerről (Real Madrid, Németország) és Jules Koundéról (Barcelona, Franciaország). A számadatok mutatták meg az ő igazi értéküket, bár Koundé azzal is feltűnést keltett, hogy ő lett a mezőny legjobbja Belgium ellen.

Ha az uefa.com védőstatisztikái között barangolunk, akkor azt láthatjuk, hogy például a „Balls recovered” (azt számolják ide, amikor egyik csapat sem birtokolja épp a labdát, és ekkor azt valaki megkaparintja) rovatban Koundé lett a 3., Rüdiger pedig a 4. Az rbref.com védőstatisztikái alapján a 3. legtöbb szerelés és a 3. legtöbb labdaszerzés cselező játékossal szemben Koundé nevéhez fűződik. Rüdigert pedig 6-szor próbálták kicselezni, ez egyszer sem sikerült. Továbbá csak 3 játékos mutatott be több blokkolást Rüdigernél.

Így és ezért állt össze tehát ez az álomcsapat.

A nyitóképen Giorgi Mamardasvili. Fotó: Reuters/Lisi Niesner