Torghelle Sándor: Meg sem fordult a fejemben, hogy Marco Rossi távozik az Eb után

Vannak a magyar futballban olyan gólok, amiket még évtizedeken át emlegetnek. Koplárovics Béla a Manchester United ellen, Vincze Ottó (kétszer is) a Grasshoppers ellen és hát a Torghelle-dupla a németek ellen. Mit gondol, Csoboth Kevin góljára is ez vár?

Erre nem tudok egyértelmű igent vagy nemet mondani. Mert amikor az a gól megszületett, akkor mindenki borzasztóan boldog volt. De mivel végül nem ért továbbjutást, így utólag már lehet, hogy nem a legpozitívabban fogunk emlékezni erre az Eb-re. És lehet, hogy emiatt ez a gól sem lesz annyira emlékezetes.

Csalódás vagy realitás a magyar válogatott szereplése?

Szerintem lehetett látni, hogy elég erős a csoport, úgyhogy nagyjából azt értük el, ami reálisan kinézett nekünk. Németország és Svájc is előttünk van, a skótok legyőzését el lehetett várni, az pedig sikerült.

Meglepte a szerdai hír, hogy Marco Rossi végül is marad a válogatott élén?

Egyáltalán nem. Az benne van a pakliban, hogy a későbbiekben – vagy lehet, hogy akár még most is – érkezik egy olyan megkeresés, ami szakmailag sokkal nagyobb kihívás, mint a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztja. És akkor esetleg elmegy. De az meg sem fordult a fejemben, hogy most távozna amiatt, ahogyan a mérkőzéseink alakultak.

Azért az vészjósló volt, amikor arról lehetett olvasni a Nemzeti Sportban, hogy esetleg valami eltört kapitány és játékosai között.

Én szoktam beszélgetni a labdarúgáson belül lévő emberekkel, és ilyet nem hallottam. Mindenki szerint fix és stabil a pozíciója. Persze egy vereség vagy egy kiesés után mindig jönnek ki dolgok az öltözőből, eljuthatnak a sajtóhoz olyan információk, amik miatt nem annyira pozitív cikkek születnek, de én semmi ilyesmit nem érzek nála.

A szurkolók többsége a kommentek alapján örül Rossi maradásának. Abban viszont biztos vagyok, hogy a legtöbb angol drukker jelenleg akkor repesne az örömtől, ha Gareth Southgate távozna a válogatott éléről. Anglia eddig nem úgy néz ki, mint egy végső győzelemre esélyes csapat.

Azért azt nagyon sokszor tapasztaltuk Európa-bajnokságokon, hogy csetlik-botlik egy válogatott a csoportmérkőzéseken, és utána valahogy eljut a döntőig, akár be is húzza a végső győzelmet. Az angolok legutóbb is ott voltak a döntőben, úgyhogy engem nem lepne meg, ha ezt megismételnék. Annak ellenére, hogy tényleg nem keltették egy acélos társaság benyomását.

Pedig ott van a fedélzeten Foden, Bellingham és Kane. Mindhárman fantasztikus szezont produkáltak, és most ők is szürkék.

Azok után, hogy mindegyik játékos negyven-hatvan mérkőzést játszott, nem meglepő, hogy nem tudnak már száz százalékon pörögni. De azért nézzük meg, milyen gólt rúgott Bellingham! Egy bedobásból tudtak szerezni egy ilyen csodálatos találatot, majd a hosszabbításban rögtön fordítottak. 

Tehát ezek az angol sztárok képesek egyik percről a másikra váltani. Lehet, hogy majd most jön egy látványos változás, és kiderül, hogy eddig nem adtak ki magukból mindent. 

Mert annak egyébként sok összetevője lehet – például a terhelés –, hogy eddig így játszottak. Szóval elképzelhető, hogy most látjuk majd azt a változást, amivel simán veszik a következő akadályt.

Összességében hogy tetszik önnek ez az Európa-bajnokság?

A Svájc elleni meccsünkön kint is voltam. Könnyen meg lehetett közelíteni a stadiont, a bejutással sem volt probléma, úgyhogy a szervezők igazán kitettek magukért. A mérkőzések szerintem nagy százalékban jók és izgalmasak, főleg azért, mert sokszor vannak kilencvenedik perces vagy az után születő gólok.

Ha már Kölnben ott volt a lelátón: Svájc ellen a válogatott kezdőcsatára, Varga Barnabás szerezte a mieink gólját. Ne mindig csak a horrorsérüléséről beszéljünk, mégiscsak volt előtte két fontos meccse: hogyan értékelné csatárszemmel kései utódját?

Áh, utód… azért utánam volt még néhány remek támadó. 

Barnabásnak kimagasló a fejjátéka. Ezt már akkor lehetett látni, amikor Gyirmóton volt.

Utána ezt folyamatosan bizonyította, akár Pakson, akár a Fradinál vagy most a válogatottnál. Ha beadásról van szó, akkor érzi, hogyan kell támadnia a labdát, mikor kell felugrania, csodálatos az ütemérzéke. Emellett az összjátékból is kiveszi a részét. 

Nem egyszerű a helyzete egy támadónak, főleg ha erősebb csapat az ellenfél. Egyedül vagy fent, felrúgják rád a labdát – próbáld megtartani, és lefejelni a felzárkózó középpályásoknak! Szóval nem irigylésre méltó feladat, amit például a németek ellen kellett megoldania. Ennek ellenére azt lehet mondani, hogy hozta, amit elvárhattunk tőle. Ennek az Európa-bajnokságnak magyar szempontból egyértelműen az egyik pozitív figurája volt.

Nyitókép: Torghelle Sándor a németek elleni gólját ünnepli. Fotó: Christof Koepsel/Bongarts/Getty Images