Ez az öt válogatott megnyerheti a foci-Eb-t

Anglia

Nem tudnak mit kezdeni a labda művészével

Nálad van a világ egyik legjobban passzoló játékosa, aki hivatalosan jobbhátvéd, de védekezni nem annyira tud. Ráadásul a védelem amúgy is a leggyengébb csapatrészed. Mit teszel edzőként?

Majd meglátjuk, hogyan oldja meg ezt a feladványt Gareth Southgate, az angol válogatott szövetségi kapitánya. Kihagyja a kezdőből? Esetleg a középpályán játszatja?

Mármint Trent Alexander-Arnoldot (mert róla van szó), aki Szoboszlai Dominik csapattársa a Liverpoolnál. A magyar szurkolók nem is örültek annyira, hogy mind a szabad-, mind a szögletrúgásoknál ő élvez előnyt Szoboszlaival szemben. De hát tényleg olyan a rúgótechnikája, hogy valószínűleg más edzőnél is ő volna az első számú pontrúgó.

Az Eb-n viszont elképzelhető, hogy nem tudnak neki helyet szorítani a kezdőben…

Rúghat-e tizenegyest az angol specialista?

Arról, hogy az angol focisták a nagy világversenyeken rendre a tizenegyesrúgásokon buknak el, feltehetően azok is hallottak, akik nem követik különösebben a labdarúgást.

A ’96-os angliai Eb angol–német elődöntője például úgy dőlt el, hogy a mostani kapitány, Southgate rontott a tizenegyespárbajban.

Bár ő legalább tudott nevetni a személyes drámáján, és elvállalt egy olyan reklámot, aminek az volt az üzenete, hogy csak zacskóval a fején mer emberek közé menni.

Aztán még jött jó néhány elbukott tizenegyespárbaj, és az elmúlt két világverseny is ezen ment el. 2021-ben az Eb-döntőt szétlövésben vesztette el Anglia, majd a legutóbbi vb-ről úgy esett ki Franciaország ellen 2-1-es vereséggel, hogy Harry Kane két büntetőből csak az egyiket rúgta be.

Most van a keretben egy biztos lábú ítéletvégrehajtó: a chelsea-s Cole Palmer (eddig felnőttmeccseken 10/10 a mérlege a büntetők szempontjából). Csak ő valószínűleg nem lesz kezdő. Milyen kár – mondhatják az angolok –, hogy labdarúgásban nem lehet olyat csinálni, mint kézilabdában, ahol beállhat játékos akár csak egy büntető idejére, hogy aztán rögtön vissza is üljön a kispadra.

Három gólfelelős

Tavaly ősszel Aranylabda-esélyeseket idéző formában játszott Jude Bellingham a Real Madridban (a Bajnokok Ligájában például öt mérkőzésen négy gólt szerzett, három gólpassz mellett). 

Harry Kane a Bayern Münchennél végig szórta a gólokat (45 tétmeccs/44 gól). 

Phil Foden pedig – bár ehhez kellett De Bruyne sérülése is – főszereplővé lépett elő a Manchester Citynél, és végül a szezon játékosának választották meg a Premier League-ben (19 bajnoki góllal zárt!).

Szinte lehetetlen mindhármójukat kivenni a játékból, márpedig bármelyiküktől jöhet a gólveszély.

Franciaország

Vezéráldozatok

Hugo Lloris és Raphael Varane. Előbbi kapus, utóbbi belső védő. Mindketten szakterületük legjobbjai közé tartoznak, de ami talán még fontosabb, igazi vezérek voltak. Llorist nyugodtan tekinthettük a szövetségi kapitány, Didier Deschamps képviselőjének a pályán. Immár egyikük sem tagja a csapatnak, és ez bizony problémát jelenthet.

De említhetjük Paul Pogbát is, aki a 2018-as vb(-arany) idején remek lelkesítő beszédeket mondott az öltözőben. Például az argentinok elleni (később 4-3-ra megnyert) meccs előtt olyan irodalmi magasságokban szárnyalt, mint például:

Kinyírjuk ezeket az argentinokat. Messi vagy nem Messi, le van sz…va. Azért jöttünk, hogy ezt a kib….t vébét megnyerjük.

Pogba a doppingvétség miatti eltiltása okán nem vehet részt az Európa-bajnokságon, ahogy a nagy hiányzókról szóló cikkünkben már említettük.

Ki lesz a center?

Eddig egyértelmű volt: Olivier Giroud a francia válogatott kezdőcsatára. Ő azonban szép lassan kicsekkol a topfutballból. Olyannyira, hogy valószínűleg ezúttal már nem ő ostromolja az ellenfelek kapuját az Eb-n.

Na de akkor ki? A legnagyobb esély talán Marcus Thuram szerepeltetésére van. Még akkor is, ha a legendás védő (akivel együtt érte el nagy sikereit játékosként Deschamps), Lilian Thuram fia amennyire hatékony klubjában, az olasz Interben, annyira nem tud gólt rúgni címeres mezben (20 meccs / 2 gól). Ráadásul a csapatjátékban sem az igazi – márpedig ha valami, akkor ez tényleg nagy erőssége volt Giroud-nak.

Aki mindenkin túl fog tenni

Akár Kylian Mbappé is lehet a középcsatár, bár valószínűbb, hogy marad a szélen – ott jelentheti a legnagyobb veszélyt.

Egy biztos: a pályán lesz, és a legfontosabb játékos lesz. A Real Madridhoz igazolása után már írtunk arról: jó úton halad afelé, hogy 10-15 év múlva minden idők legnagyobb futballistájaként beszéljünk róla, és most Zinedine Zidane, a francia labdarúgás legendája is hasonlóan nyilatkozott:

Mbappé már most ott van a francia labdarúgás panteonjában. Történelmet fog írni, és szerintem mindenki máson túltesz majd.

Németország

Eltörölni a (közel)múltat

Sosem fogjuk megtudni, kijutott volna-e Németország, ha rendezőként nem kap automatikus indulási lehetőséget. Egy biztos, a 2023-as évet a legtöbb szurkoló meg nem történtté tenné. 

Tizenegy mérkőzés, hat vereség – annak a fele három egymást követő mérkőzésen.

A kapitány, Julian Nagelsmann becsülettel próbálkozott a különböző felállásokkal, hadrendekkel, és Franciaország, illetve Hollandia legyőzése (illetve az, amilyen kiválóan meg tudta nehezíteni akár a francia csapat támadásépítését is) már azt mutatja: jó úton halad a német válogatott. Olyannyira, hogy Németországban egyértelműen a végső győzelemről álmodik immár mindenki. Még az örökké kritikus, aranylabdás Matthias Sammer is Eb-aranyat jósolt honfitársainak a Kicker Eb-baharangozójában.

Otthon, édes otthon

Sommermärchen, azaz nyári mese. Ez lett a 2006-os világbajnokság német megnevezése. Akkor nagyon jól állt a házigazdaszerep a németeknek, és valószínűleg most is sokat profitálhat a Nationalelf”a hazai pályából.

„Egy »nyári mese 2.0« az ideális forgatókönyv – nyilatkozta Nagelsmann. – Mindent megteszek azért, hogy újra bekövetkezzen. Bízom benne, hogy magunkkal tudjuk ragadni az egész nemzetet, meg tudjuk mutatni, hogy ez egy kivételes ország, kivételes emberekkel. Támadni akarunk, agresszívek akarunk lenni, nyomás alá akarjuk helyezni az ellenfeleket. A cél, hogy nehéz legyen ellenünk játszani. De ez nem klubfutball, itt nem lehet olyan csapatjátékot felépíteni. Úgyhogy a kulcsszó az egyszerűség lesz.”

Labdaművészek a középpályán

A taktikai finomságokra fogékony nézőknek érdemes lesz nézniük, hogyan helyezkedik el a pályán háromszögben Florian Wirtz, Ilkay Gündogan és Jamal Musiala.

De ők hárman mindenképpen feltűnnek majd, a felületesebb nézőknek is, főleg azért, mert Wirtz és Musiala személyében a jövő két nagy játékosát láthatjuk.

Az angol Bellingham a német Dortmundnál kiteljesedett, majd tovább állt a Real Madridhoz, és egyelőre ott is bizonyít. Wirtz ugyanígy kiteljesedett a német bajnokságban, a Leverkusennél, és lehet, hogy követi majd Bellingham példáját, vagyis elszegődik a Realhoz.

Addig is kifaggathatja az Eb alatt Toni Kroost, hogy milyen is a királyi gárdánál futballozni. Merthogy Kroos az idén visszatért a válogatottba, a torna végeztével viszont abbahagyja a labdarúgást.

Kroos egyébként pazarul tért vissza, első meccsének harmadik másodpercében gólpasszt adott Wirtznek Franciaország ellen:

Portugália

Még mindig vele azonosítják a portugál válogatottat

A 39 éves Cristiano Ronaldónak valószínűleg ugyancsak az utolsó Eb-je lesz ez (be is került a nagy búcsúzókról szóló cikkünkbe), bár nála aztán tényleg semmit sem lehet biztosra venni.

A selejtezők során csak a belga Lukaku szerzett több gólt, mint a tíz találattal záró Ronaldo.

Ehhez az is kellett, hogy Roberto Martínez kapitány a kezdőben számoljon vele, nem úgy, mint elődje, Fernando Santos, aki a katari világbajnokságon többször is csak csereként küldte pályára.

„Cristiano? Jobb, ha az adatokról beszélünk – mondta sztárjátékosáról Martínez. – A statisztikák azt mutatják, hogy továbbra is kiváló fizikai állapotnak örvend, remekül teljesít az ellenfelek kapuja előtt, nekünk pedig pont erre van szükségünk.”

Majd róla szólnak a hírek? Vele lesz tele a sajtó?

Valahogy keveset beszélünk Diogo Costáról. Ez persze érthető, hiszen „csak” a portugál bajnokságban véd, az pedig nincs annyira szem előtt, mint mondjuk az angol. Ugyanakkor ez lehet a torna, amin ha Diogo Costa jól teljesít, akkor bejárhat valami hasonló utat, mint a brazil Ederson, aki szintén Portugáliából, a Benficából igazolt a Manchester Cityhez, és az nevét viszont mindenki rögtön mondja, ha a világ legjobb focikapusaira terelődik a szó.

Mindenki kiemeli, hogy milyen fantasztikus indításokra képes Ederson… Az a helyzet, hogy Diogo Costa is.

Sőt, nagyon nehéz neki tizenegyesből is gólt lőni. Ő lett az első kapus, aki egy Bajnokok Ligája-idény alatt eljutott három büntetővédésig (rendes játékidőben).

Mi több, arra is volt példa, hogy kivédett egy büntetőt, a játékvezető újrarúgást rendelt el, de Diogo Costa a második próbálkozást is hárította.

Úgyhogy ha az egyenes kieséses szakaszban tizenegyespárbaj jönne, akkor Costa igen könnyen hőssé válhatna. És akkor jöhet egy nagy átigazolás, jöhet a világviszonylatban is tényezővé válás. Akkor már nem csak Pedro Pereira, a kapust közelről ismerő kapusedző fogja mondogatni, hogy Diogo meccseket eldöntő védésekre képes, nagyon jól hárítja a magasa labdákat, és hogy nyomás alatt is jó átadásokra képes.

Megint jó nézni a portugálokat

Roberto Martínez annak idején nagy lehetőséget kapott: a belga aranygenerációt irányíthatta. Az igazán nagy eredmény elmaradt (bár a 2018-as vb-n a brazilok kiejtése óriási teljesítmény, akkor is, ha az elődöntőben már nem sikerült nyerni), az mindenképp kiemelendő, hogy három éven át Belgium állt a FIFA-világranglista első helyén.

A portugál válogatott élére azok után került, hogy José Mourinho (és ezt azóta nagyon bánja!) nemet mondott a szövetség megkeresésére. Ahhoz képest, hogy egyfajta kényszermegoldás volt, azóta nagyon jól teljesít kapitányi minőségében.

Először fordult elő, hogy a portugál válogatott egy torna selejtezőin az összes meccsét megnyerte. Mivel rendkívül könnyű volt a csoport, inkább az a lényeges, hogy támadó felfogású és taktikailag rugalmas volt a csapat – ez felüdülést jelentett az előd kiszámítható és defenzív futballjához képest.

Martíneznél az volt (és feltehetően az Eb-n is az lesz) a legfontosabb, hogy a támadásért felelő játékosok minél inkább kiteljesedhessenek. Szóval valószínűleg nem csupán Ronaldo miatt lesz érdemes nézni a portugálok meccseit.

Spanyolország

Sztárok nélkül

„A csapategység a legnagyobb erősségünk” – mondta Pedri, és neki elhihetjük. Ezúttal nincsenek kiemelkedő sztárok, világklasszisok, „csak” nagyon-nagyon jó játékosok a spanyoloknál.

Pedrihez hasonlóan nyilatkozott a szövetségi kapitány, Luis de la Fuente. „Vannak remek játékosaink, néhány poszton olyanok, akik ott a világ legjobbjai közé tartoznak. De most a remek csapatszellem tesz minket igazán erőssé.”

És kell is a jó csapatszellem, mert a spanyol válogatott igazi halálcsoportba került, a vb-ezüstérmes Horvátország és az Európa-bajnoki címvédő Olaszország mellé.

Azért egy igazi világklasszis mégis akad

Rodriról nem lehet eléggé dicsérően írni. A Manchester Cityvel mindent megnyert, és bár védekező középpályásként nem elsődleges feladata, valahogy mindig betalál, amikor erre van szükség:

1. a 2020-as Ligakupa-döntőben,
2. a 2022-es Bajnokok Ligája-negyeddöntőben a Bayern ellen,
3. 2022-es Bajnokok Ligája-döntőben az Inter ellen,
4. vagy a 2023-2024-es Premier League sorsdöntő, utolsó bajnokiján a West Ham ellen.

Amikor a pályán van az angol bajnokságban, a Manchester City sohasem veszít. Amikor hárommeccses eltiltást kapott, a City a távollétében mindháromszor kikapott.

Az előző idényben neki volt a legtöbb labdaérintése és a legtöbb passza az egész angol bajnokságban, és nyomás alatt is nagyon ritkán veszít labdát.

Egyszerűen tökéletes középpályás, nem véletlenül mondta edzője, a poszt egykori kiválósága, Pep Guardiola: „Mindenre képes. Olvassa a játékot, megvan a megfelelő mentalitása, top, top. Nem látok hozzá hasonló játékost más csapatokban. Jelenléte van, a fizikális játékban is briliáns – egy egészen elképesztő igazolása ő a Citynek.”

Most látjuk, milyen óriás ő

Ahogy Diogo Costa, úgy Alejandro Grimaldo esetében is azt mondhatjuk, hogyha valaki jól szerepel a portugál bajnokságban, az kevésbé feltűnő. Mert a spanyol balhátvéd már a Benficánál is jól teljesített, de akkor vált minden futballbarát számára egyértelművé az ő klasszisa, amikor (tevékeny) részese volt a német Leverkusen veretlenül elért bajnoki címének. (És az Európa-liga-ezüstjének meg a Német Kupa-győzelmének.)

Dupla-duplát ért el, vagyis kétszámjegyű góllal és gólpasszal zárt; ez még egy támadó típusú balhátvédtől is fantasztikus teljesítmény. A 13 asszisztjával senki sem vette fel a versenyt Európa top öt bajnokságában.

Mivel a pontrúgásai is veszedelmesek, nem is nagyon tudjuk felmérni, mekkora fegyver lehet a spanyol válogatott számára Németországban.

Nyitókép: Didier Deschamps és Kylian Mbappé. Fotó: MTI/AP/Reuters pool/Sarah Meyssonnier