Ha ez így megy tovább, Granit Xhaka magának követelheti az Aranylabdát

Fabrizio Romano olasz transzfergurut lehet szeretni és nem szeretni. Sokan hivatkozási alapként tekintenek rá és az ő átigazolási híreire. Sokan pedig azt mondják, hogy abból szerzett magának hírnevet, hogy a (majdnem) tuti dolgokat adja elő exkluzív értesülésként.

Mindenesetre most az ő egyik Instagram-posztja adta az inspirációt ehhez a cikkhez.

Mert mit is vett végig? Granit Xhaka közelmúltját. Lássuk csak!

• Német bajnok a Bayer Leverkusennel
• Német Kupa-győztes a Bayer Leverkusennel
• Európa-liga-döntős a Bayer Leverkusennel
• Európa-bajnoki negyeddöntős a svájci válogatottal (egyelőre)
• 0 vereség a teljes bajnoki szezonban a Bayer Leverkusennel
• 0 vereség az Eb-n (egyelőre)
• 1 vereség a komplett előző idényben a Bayer Leverkusennel
• 4-ből 2-szer az övé lett az Eb-n a meccs emberének járó minidíj
• 96 százalékos passzpontosság Olaszország ellen

Milyen távoli emlék már, amikor a piros lapokat gyűjtögette Angliában! Egyébként Steven Gerrard (aki a futballkedvelők nagy sajnálatára önmagában is távoli emlék már…) is olyan jó vágású, lábtörő-hentes-mészárosként kezdte angliai karrierjét, aztán meglehetősen kikupálódott.

Ahogy Granit Xhaka is.

Imádom Granitot! Fantasztikus vezér, egy igazi pozitív ember az öltözőben. Mindenkitől sokat követel, de hát ilyen egy valódi vezér

– mondta róla például Rob Holding az Arsenalnál.

Egyébként azért is lenyűgöző a fenti adatsor, mert – meglehetősen hosszú – londoni korszakában nem csak a durva belépők voltak rá jellemzőek, hanem egy időben az ellenfélt gólhoz juttató látványos hibák is.

És akkor most ugorjunk a 2023–2024-es időkre!

Granit Xhaka 2023 nyarán úgy döntött, hogy a „majdnem angol bajnok” Arsenaltól átigazol a „sohasem német bajnok” Leverkusenhez.

Az eredmény ismert: a Bayer Leverkusen első csapatként veretlenül nyerte meg a német élvonalbeli labdarúgó-bajnokságot, a Bundesligát. A máris az igazi edzőnagyságok közé emelkedő Xabi Alonso „meghosszabbított keze” történetesen Granit Xhaka volt.

Amikor gyerekként elkezdesz focizni, valami ilyesmiről álmodozol

– értékelt a középpályás, akit sokan az előző nyári átigazolási időszak toptranszferének neveztek. Mármint utólag…

Granit Xhaka koszovói albán szülők gyermekeként lett a legtöbbszörös svájci válogatott, ma már az ő meze a legkelendőbb a drukkerek körében.

Ettől függetlenül az elmúlt évek nem sok örömöt hoztak számára válogatott szinten. Neki és a szövetségi kapitánynak, Murat Yakinnak is bőséggel kijutott a kritikából. Mert amikor most méltatjuk a címvédő olaszokat kiejtő svájci válogatottat, érdemes hozzátenni, hogy nagyon nyögvenyelős volt ám a kijutás. Az utolsó hét selejtezőmeccsből mindössze egyet sikerült megnyerni. Yakint egyébként akkoriban maga Xhaka is bírálta – nyilvánosan.

Szóval Svájc nagy utat járt be, és most már mind Yakinról, mind Xhakáról csupa lelkendező cikket lehet olvasni. (Aki idáig eljutott, pont ezt teszi…)

A futballal kelő és azzal fekvő emberek biztosan emlékeznek rá, hogy 2009-ben történetesen Svájc nyerte meg az U17-es világbajnokságot. Erről van egy Xhakát kiválóan jellemző anekdota. A torna előtt azt nyilatkozta az akkori tinédzser: „Én bizony egy hónapra csomagoltam ruhát, mert a döntőig szeretnék maradni.

És világbajnok akarok lenni!

Az lett. Azóta minden egyes nagy tornára alaposan bepakol. 

Ha sosem tűzöl ki nagy célokat, akkor semmit sem érsz el az életben. Egyszer már sikerült történelmet írnunk. Miért ne tudnánk megismételni?

Azon mondjuk érdemes elgondolkodni, hogyha esetleg Svájc megnyerné az Eb-t (oké, furán hangzik, de épp most ejtette ki a címvédőt, az előző kontinensviadalról pedig hazaküldte a világbajnok franciákat), akkor Xhaka kapná meg az Aranylabdát?

Mert akkor olyan szezont produkálna, amire szinte soha senki nem volt képes a labdarúgás történetében.

Nyitókép: Reuters/Lee Smith