2026. szeptember 30. 10:05
Egy péksüti reggel, valami gyors ebéd, este pedig néhány falat a sorozat mellé – külön-külön egyik sem tűnik soknak. A túlevés azonban gyakran nem egyetlen nagy lakomával kezdődik, hanem visszatérő, szinte automatikus szokásokkal. Egy kutatás öt jellegzetes mintát azonosított.
Az elhízás közben világszerte súlyos népegészségügyi problémává vált. A WHO adataira hivatkozó kutatás szerint 2022-ben 2,5 milliárd 18 év feletti ember számított túlsúlyosnak, közülük több mint 890 millióan éltek elhízással.
De miért eszünk akkor is, amikor nem feltétlenül vagyunk éhesek?
Az érzelmi evés régóta ismert jelenség: stressz, szomorúság vagy éppen unalom hatására is könnyebben nyúlhatunk valamilyen ételhez. Egy amerikai kutatócsoport azonban ennél részletesebben akarta megérteni, milyen hétköznapi helyzetekben jelenik meg a túlevés.
Nem azt kérdezték, mit ettél tegnap
A Northwestern University kutatói a SenseWhy vizsgálatban eredetileg 65 elhízással élő résztvevőt követtek természetes, hétköznapi környezetben. A végső elemzésbe 48 felnőtt adatai kerültek be, összesen 2302 étkezést vizsgáltak, résztvevőnként átlagosan 48-at. És itt válik igazán érdekessé a kutatás. Nem pusztán arra kérték az embereket, hogy próbáljanak visszaemlékezni arra, mit ettek. Viselhető kamerát, mobilalkalmazást, dietetikus által felvett táplálkozási adatokat és étkezések előtti-utáni kérdőíveket is használtak. A kutatók több mint 6300 órányi felvételből még olyan apró részleteket is elemeztek, mint a falatok és a rágások száma. A rengeteg adatból végül öt jellegzetes túlevési minta rajzolódott ki.
1. A rendelős
Nincs kedve főzni, ezért rendel, beugrik egy gyorsétterembe, vagy hazafelé felkap valamit. A probléma nem önmagában az ételrendeléssel van. A minta akkor válhat fontossá, ha a nagy adagokkal és energiadús fogásokkal együtt rendszeresen több étel kerül elénk, mint amennyit egyébként ennénk. A kutatók ezt a mintázatot Take-out Feasting, vagyis nagyjából elviteles lakomázás néven azonosították.
2. Az éttermi élvező
Péntek este vacsora a barátokkal, szombaton randi egy étteremben. Jön az előétel, a főfogás, esetleg desszert és néhány ital is. A társasági étkezés természetesen önmagában nem káros. Csakhogy könnyű elveszíteni a fonalat azzal kapcsolatban, mennyit ettünk, amikor az este középpontjában az élmény, a beszélgetés és az újabb fogások állnak. A kutatásban ez az Evening Restaurant Reveling, azaz az esti éttermi lakomázás mintájaként jelent meg.
3. Az esti sóvárgó
Napközben még minden rendben, aztán eljön az este, és hirtelen nagyon nehéz ellenállni annak, ami a hűtőben vagy a konyhaszekrényben van. A kutatás egyik külön kategóriája az Evening Craving, vagyis azesti sóvárgásvolt. Az időpont valóban számíthat: a kutatók modelljében az esti étkezés a túlevés nagyobb valószínűségével összefüggő tényezők között szerepelt.
4. A kontrollt elvesztő élvezeti evő
Laptop az egyik oldalon, nasi a másikon. Vagy elindul a kedvenc sorozat, és vele együtt automatikusan kinyílik a chipses zacskó. Az evés ilyenkor könnyen háttértevékenységgé válik. Nem feltétlenül az éhség irányítja, és sokszor nehéz megmondani, mikor kellett volna abbahagyni. A kutatásban Uncontrolled Pleasure Eating, azaz kontrollálatlan élvezeti evés néven jelent meg egy ilyen minta. A teljes adathalmaz elemzésében a kontrollvesztés is a túlevést előre jelző fontos tényezők között szerepelt.
5. A stresszevő
Ez talán a legismerősebb helyzet. Rossz napunk volt, fáradtak vagyunk, szorongunk vagy magányosnak érezzük magunkat – és este valami finomsággal próbáljuk lezárni a napot. Ilyenkor nem feltétlenül a gyomrunk kér enni. Az étel jutalomként vagy érzelmi megnyugvásként működhet. A kutatók ezt Stress-driven Evening Nibbling, vagyis stressz által hajtott esti nassolás néven írták le.
Még az is árulkodó lehet, hogyan eszünk
A kutatás egyik legérdekesebb tanulsága, hogy nemcsak az számíthat, mit és mennyit eszünk, hanem az is, hogyan tesszük ezt. A kutatók az étkezések közben olyan apró részleteket is figyeltek, mint a falatok és a rágások száma, illetve az, mennyi idő telt el két rágás között. Amikor ezeket az adatokat összevetették a résztvevők étkezés előtti és utáni beszámolóival, meglehetősen pontosan fel tudták ismerni azokat a helyzeteket, amelyekben túlevés történt.
Ez azért lehet fontos, mert a jövőben akár okoseszközök is jelezhetik, ha olyan étkezési mintába csúszunk bele, amely nálunk rendszeresen túlevéshez vezet. Nem akkor szólnának tehát, amikor már elfogyott a fél zacskó nasi, hanem ideális esetben még azelőtt, hogy az automatikus evésből túlevés lenne.
Nem mindenkinek ugyanaz a gyenge pontja
Talán ez a kutatás legfontosabb üzenete. A túlevés mögött nem feltétlenül ugyanaz az ok áll mindenkinél. Valakinél a stresszes esték jelentik a problémát, másnál az éttermi programok, megint másnál az automatikussá váló nassolás. A kutatók szerint éppen ezért lehet szükség személyre szabottabb megoldásokra a mindenkinél ugyanazt a módszert alkalmazó fogyókúrás stratégiák helyett. És van egy egyszerű kérdés, amelyet addig is érdemes feltenni magunknak, amikor legközelebb automatikusan nyúlunk a kekszért:
Tényleg éhes vagyok – vagy csak megszoktam, hogy ebben a helyzetben eszem?
Forrás: Unveiling overeating patterns within digital longitudinal data on eating behaviors and contexts, npj Digital Medicine, 2025.
Fotó: Tim Samuel/Pexels
Ez is érdekelhet
- Ez történik a testünkkel, ha kihagyjuk a reggelit
- 4 hatékony nassolnivaló a hasi zsír ellen 60 felett is