2026. április 6. 15:30
Sokan érzik úgy, hogy a bolti gyümölcsök és zöldségek már nem olyan ízesek és tartalmasak, mint régen. Egy biokémikus szerint ez részben a nemesítés és a mennyiségre optimalizált termelés következménye. A legnagyobb gondot pedig ott látja, amikor a gyümölcsöt rost nélkül, léként isszuk meg.
Sokan érzik úgy, hogy a zöldségek és gyümölcsök „már nem olyanok, mint régen”: kevésbé ízesek, vizesebbek, és mintha kevesebbet is adnának a szervezetnek. Jessie Inchauspé – aki glükózzal és vércukorhatásokkal foglalkozó biokémikusként vált ismertté – a Men's Health hasábjain azt állítja, ez a benyomás nem puszta nosztalgia. Szerinte több élelmiszer tápanyagsűrűsége valóban csökkent, és ebben a modern, profitközpontú termesztési logika is szerepet játszik.
A gyümölcsök olyanok, mint a kutyák?
A genetika, a termesztési módszerek, a talaj minősége, az érlelési idő vagy épp a betakarítás pillanata mind befolyásolja, mi kerül a boltokba. Inchauspé szerint a termelés sokszor a mennyiségre és a gazdasági megtérülésre optimalizál, így olyan darabok születnek, amelyek Instagram-kompatibilisek: nagyok, fényesek, hibátlannak tűnnek – csak éppen ízben és beltartalomban gyengébbek lehetnek.
A szakértő a The Diary Of a CEO című műsorban egy szemléletes párhuzammal magyarázta el, miért tartja félrevezetőnek azt a gondolatot, hogy a gyümölcsök változatlan, vadon termő ajándékai lennének a természetnek.
Ez olyan, mint a kutyák. A mai kutyafajták mindegyike, a csivaváktól a golden retrieverekig, a farkasoktól származik. Az emberek farkasokat kereszteztek, hogy létrehozzák ezeket a különböző kutyafajtákat. Mindegyiküknek a szürke farkas az őse, de mi, emberek nagyon jók vagyunk abban, hogy élőlényeket tenyésszünk a saját céljainkra. És ugyanez történik a gyümölcsökkel is
– mondta.
Inchauspé szerint elég összehasonlítani egy ősi banánt vagy almát a modern változattal: egészen mások. A példája a banán: a korábbi fajták kisebbek voltak, több rostot és magot tartalmaztak, és kevésbé voltak édesek, a mai banán viszont szerinte tele van cukorral, és könnyen fogyasztható – többek között épp a nemesítési irányok miatt. A következtetése provokatív:
A gyümölcs nem természetes. A gyümölcs az emberi mérnöki tevékenység terméke.
A biokémikus ugyanakkor nem azt állítja, hogy a gyümölcsöt száműzni kellene az étrendből. Felhívja a figyelmet, hogy az egész, nem feldolgozott gyümölcs rostot és vizet is tartalmaz, ami lassítja a cukor felszívódását, így mérsékelheti azt a sebességet, amellyel a cukor a véráramba kerül. Vagyis még ha a gyümölcsöt részben a magasabb cukortartalom felé nemesítették is, az „csomagolva” érkezik: a rost és a víz valamennyire fékez.
A vércukorszint folyamatos mérése: hasznos vagy felesleges? A szakértő válaszol:
A rostnélküli gyümölcslé az igazi probléma
Szerinte az igazi probléma akkor kezdődik, amikor a gyümölcsöt „kicsomagoljuk”, és eltávolítjuk belőle a rostot – tipikusan gyümölcslé formájában. Példaként a narancsot hozza, amelyről azt mondja, maga sem természetes abban az értelemben, ahogy sokan gondolják:
A narancsok még csak nem is természetes gyümölcsök. Több ezer évvel ezelőtt hozták létre őket különböző gyümölcsfajok keresztezésével.
A narancslé-készítés logikája szerinte egyszerű: a szilárd részt – benne a rosttal – kidobjuk, és marad a cukros lé.
„A narancslé készítéséhez a narancs egy részét kidobják, a szilárd részt, ami a rost. Így megmarad egy nagyon cukros gyümölcs cukra, víz, és semmi rost. Ennek eredményeként egy nagyon nem természetes mennyiségű cukrot juttatsz a véráramodba rost nélkül, ami megvédene a glükózcsúcstól. Vagyis egy nagyon-nagyon nagy glükózcsúcsot” – fogalmazott.
Inchauspé szerint ráadásul sokan azért gondolják egészségesebbnek a narancslevet az üdítőknél, mert vitamin is van benne, miközben a cukorterhelés hasonló lehet. Azt állítja, mítosz, hogy a narancslé egészségügyi szempontból automatikusan jobb választás, mint a kóla:
„Ha összehasonlítasz egy pohár narancslevet egy pohár Coca-Colával, ugyanannyi cukrot tartalmaznak, körülbelül 25 grammot”.
Hozzáteszi: szerinte a két italban lévő cukor a szervezet szempontjából nagyon hasonlóan viselkedik, mert ugyanazok a cukormolekulák (glükóz és fruktóz) kerülnek be, és a test nem tesz különbséget aközött, hogy a cukor gyümölcsből vagy cukorrépából származik.
Viszlát, narancslé?
Ebből következően a biokémikus azt szeretné, ha a narancslé eltűnne az iskolai ebédekből és a kórházi étkezésekből. Indoklása szerint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása napi legfeljebb 25 gramm cukorról szól, és ő úgy látja: egyetlen reggeli pohár narancslével sokan már el is érik ezt a határt – úgy, hogy közben kifejezetten egészségesnek hiszik.
Inchauspé azt is állítja, hogy még cukorbeteg emberek közül is sokan isszák a reggeli narancslevet abban a hitben, hogy az segít nekik. Szerinte épp ezért fontos beszélni arról, mit csinálunk valójában, amikor a gyümölcsöt ital formájában, rost nélkül fogyasztjuk:
„Ezért szeretnék segíteni az embereknek megérteni, mit kell valójában tenniük ahhoz, hogy jobban érezzék magukat, hogy ne váljanak a marketing áldozataivá”.