2026. február 1. 9:31
Gyakran nem azért teljesítünk jól vagy rosszul, mert képesek vagyunk rá, hanem mert ezt várják el tőlünk. A Pygmalion-effektus megmutatja, hogyan formálják mások elvárásai a viselkedésünket – az iskolában, a munkahelyen és a párkapcsolatban is.
Pygmalion története – amikor az elvárás életre kel
A jelenség neve a görög mitológiából származik. Pygmalion szobrász csalódott volt a nőkben, ezért megalkotta az „ideális nő” szobrát – saját vágyai és elvárásai alapján. Annyira beleszeretett a művébe, hogy az istenekhez fordult segítségért, és Aphrodité végül életre keltette a szobrot. Pygmalion szó szerint a saját elvárásaiból teremtette meg a tökéletes társat.
A pszichológiában a Pygmalion-effektus hasonló elven működik: ha sokat várunk el valakitől, nagyobb eséllyel teljesít jobban – mert az elvárásaink hatással vannak a viselkedésére.
Hogyan működik a Pygmalion-effektus a valóságban?
A jelenség különösen erősen megfigyelhető az iskolai környezetben. Ha egy tanár tehetségesnek tart egy diákot, gyakran több figyelmet, biztatást és lehetőséget ad neki. Ennek hatására a diák valóban jobb eredményeket érhet el – nem feltétlenül azért, mert eredetileg tehetségesebb volt, hanem mert hittek benne.
Egy híres kísérlet, ami mindent megváltoztatott
Az 1960-as években Robert Rosenthal pszichológus és Lenore F. Jacobsen iskolaigazgató egy amerikai általános iskolában végeztek kísérletet. A tanároknak azt mondták, hogy a diákok 20 százaléka hamarosan nagy fejlődési ugrás előtt áll. Valójában ezek a gyerekek véletlenszerűen lettek kiválasztva.
Nyolc hónap elteltével az érintett tanulók IQ-ja nagyobb mértékben nőtt, mint társaiké. Mivel a tananyag és a körülmények nem változtak, a kutatók arra a következtetésre jutottak: kizárólag a tanárok elvárásai okozták a fejlődést. Ez lett a Pygmalion-effektus egyik legfontosabb bizonyítéka.
Egy önbeteljesítő jóslat
Rosenthal és Jacobsen szerint a tanárok – tudtukon kívül – másként viselkedtek ezekkel a diákokkal: többet mosolyogtak rájuk, több kérdést tettek fel nekik, és türelmesebbek voltak velük. Ez a pozitív hozzáállás valódi teljesítménynövekedést eredményezett. Pontosan úgy, ahogy Pygmalion elvárásai életre keltették a szobrát.
Nem csak az iskolában működik
A Pygmalion-effektus nem áll meg a tanterem ajtajánál. Megjelenik:
- a munkahelyen, amikor egy vezető hisz egy munkatársában, és fejlődési lehetőségeket ad neki;
- a családban, amikor egy szülő magas, de támogató elvárásokat támaszt a gyermeke felé;
- párkapcsolatban, amikor pozitívan tekintünk a társunkra, és ezzel megerősítjük benne a kívánt viselkedést.
De létezik a jelenség árnyoldala is. Ha valakiről eleve azt gondoljuk, hogy „úgysem fogja megcsinálni”, könnyen lehet, hogy ezt a hozzáállást – akár kimondatlanul – közvetítjük felé. A másik fél pedig idővel valóban feladja az igyekezetet.
Mit tanulhatunk a Pygmalion-effektusból?
A Pygmalion-effektus emlékeztet arra, hogy a gondolataink és elvárásaink rendkívül erősek. Nemcsak a saját viselkedésünket formálják, hanem másokét is. Éppen ezért nem mindegy, milyen képet alakítunk ki a körülöttünk élőkről – és hogyan kommunikáljuk ezt feléjük.
Akár szülők, vezetők, partnerek vagy barátok vagyunk, az elvárásaink képesek felemelni – vagy visszahúzni – másokat. És sokszor észre sem vesszük, mekkora hatással vagyunk egymásra.
Fotó: Pexels
Kapcsolódó tartalom
- Már nem a fiatalok a legboldogabbak – új életszakasz van feltörekvőben
- Agyunk rejtelmei: 10 kérdés, amit ma sem tud megválaszolni a tudomány