A hatalmas pusztításon kívül nem igazán sokra jutottak az oroszok Ukrajnában

A február 24-én kezdődött orosz-ukrán háború hadműveleteit eddig négy szakaszra osztja a szakértő:

Február 24-28: sikertelen „villámháborús” szakasz, amelyben Oroszország feltételezett célja az volt, hogy három irányból (délről a Krím-félsziget felől, északkeletről Harkiv, valamint északról Kijev felől) megindított támadással, gyors előretöréssel mélyen behatoljanak ukrán területekre, elkerülve a nagyvárosokat és a heves harcokat az ukrán védelmi erőkkel (és mindehhez a lakosság barátságos fogadtatásával is számoltak). A keleti szakadár területeken (Donbasz) a kiépített védelmi állásokkal rendelkező ukrán erők lekötése volt a cél, nem az áttörés. Eközben különleges műveleti erők (a Wagner-csoport zsoldosai) bevetésével igyekeztek (volna) „lefejezni” a kijevi politikai-katonai vezetést, megölni Volodimir Zelenszkijt, ezzel kész helyzet elé állítva a nemzetközi szereplőket és előkészítve a terepet egy oroszbarát bábkormány felállításához.

Március 1-5: a gyors siker lehetőségének elvesztésével megkezdődtek a jelentős orosz hadműveletek, amit az ukrán védelmi erők és lakosság heves ellenállása fogadott. Az új megközelítés lényege a nagyvárosok bekerítése, tüzérségi lövetése, ezzel egyidejűleg civil célpontok támadása volt. Váltakozó eredményességgel egyre intenzívebbé váltak a harcok Harkivban, Csernyihivben és Mariupolban. A városok támadása humanitárius válságot okokoz és egyre nagyobb pszichológiai nyomást helyez az ukrán lakosságra. Ezzel párhuzamosan március 1-től 

fokozódó logisztikai-ellátási problémák jelentkeztek az orosz haderőnél, amely a jelek szerint a gyors kezdeti sikerben bízva csak korlátozott tartalékokkal készült a háborúra, ellátási útvonalait pedig az ukrán erők is rendszeresen támadták.

 A háborús súrlódást a legjobban a Kijevtől északnyugatra napokra megrekedt orosz hadoszlop szemléltette leginkább. 

Március 6-10: Intenzív harcok zajlottak lassú orosz előretöréssel a négy fő hadműveleti irányban. Délen az első komolyabb hadműveleti eredmény, Herszon március 5-i elfoglalását követően Mikolajivra fókuszáltak a műveletek, ahonnan észak-északnyugati irányba Ukrajna belső területei és Kijev, délnyugat felé Ogyessza irányába nyílna út. Emellett a mai napig folytatódik Mariupol intenzív ostroma. 

A Donbaszban a fokozatos, lassú orosz előretörés távlati célja az lehet, hogy az ukrán védelmi erők jelentős egységeit kerítsék be vagy lehetetlenítsék el Harkiv és Mariupol irányából zárva össze őket. Csakhogy mindkét nagyváros továbbra is ellenáll a heves támadásoknak, jelentős orosz erőket kötve le. A Kijev körülzárását célzó orosz műveleteket intenzív harcban lassítják az ukrán védelmi és területvédelmi erők. Északkelet (Szumi, Csernyihiv) felől még Kijev megközelítése is problémás az orosz erőknek, észak-északnyugat-nyugat felől viszont már a főváros elővárosaiban (Gostomel, Bucsa, Irpiny) zajlottak – és részben még ma is zajlanak – a harcok.

Március 11-től: két heti harcot követően a széleskörű logisztikai-ellátási problémák, az első hullámban bevetett erők kifáradása és veszteségei miatt az orosz előretörés tovább lassult. Erre válaszul megkezdődött az orosz újjászerveződés, az erők rotációja és a tartalékok mozgósítása. Eközben folytatódott a körülzárt városok „ostroma”, a rakéta- és légicsapásokat pedig kiterjesztették az ország valamennyi térségére. Utóbbi lépés célja kettős: tovább növeli a nyomást az ukrán társadalmon azzal, hogy nem érezhetik magukat biztonságban azok sem, akik a harcoktól távolabb élnek, ezzel is gerjesztve a menekültek hullámát, másrészt pedig pusztítják azokat a logisztikai és ellátási útvonalakat, az ukrán védelmi erők hátországát, ahonnan eddig megóvott haditechnikai eszközök, nem kevésbé a külföldi katonai segélyek érkeznek a frontra.

Az elmúlt napok katonai eseményei

Nagyjából március 11-e óta azt figyelhettük meg, hogy az orosz előretörés lelassult és egyre hevesebb harcok folynak egyes stratégiai pontok – Mikolajiv, Mariupol, Harkiv, Csernyihiv – megszerzéséért. A heves ukrán ellenállásnak köszönhetően még mindig nem sikerült körülzárni Kijevet, déli és keleti irányból nem zárult be az ostromgyűrű.

Hétvégén az orosz erők újabb erős tüzérségi, rakéta- és légicsapásokat hajtottak végre a részben vagy egészben körülzárt ukrán városok és további stratégiai pontok ellen. Így például március 13-án nagy hatótávolságú precíziós rakétacsapásokat mértek Nyugat-Ukrajna több katonai létesítményére is. Ezek közül kiemelkedett a lengyel-ukrán határtól 16 kilométerre található javorivi kiképzőközpont, ahol a harcokba ukrán oldalon beavatkozni készülő külföldi önkénteseket készítették fel. A rakétatámadás nyomán eddig 35 halottról és 134 sebesültről számoltak be a híradások. Ugyancsak több rakétacsapással pusztították el a hétvégén Ivano-Frankivszka katonai repülőterét. A támadások célja részben az ukrán légierő és katonai drónállomány bevetésének akadályozása, valamint a nyugati fegyverszállítmányok, ellátmány elvágása az ország középső, illetve keleti, déli térségeitől.

Humanitárius és menekültválság

Eddig 2,7 millió menekült hagyta el Ukrajnát, közülük 1,7 ember millió Lengyelországba, 300 ezer a konfliktustól távolabb fekvő európai országokba, 250 ezer Magyarországra, 200 ezer Szlovákiába távozott. Emellett 1,8 millió lakos Ukrajnán belül kényszerült elhagyni lakhelyét és menedéket keresni.

Az elmúlt hétvégéig az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa 600 civil halottról és 1000 sebesültről számolt be megerősített források szerint – aminél a valós veszteségek minden bizonnyal jóval magasabbak. Az intenzív harcok helyszíneiről és a körülzárt városokról, mint Mariupol, nem alkothatunk reális képet. Ugyanakkor a helyi közigazgatási vezetők közleménye szerint a harcok kezdete óta már több mint 2500 helyi lakos vesztette életét.

Az ukrán Energiaügyi Minisztérium beszámolója szerint a háborús károk és a közművek elleni célzott csapások miatt Donyeck, Kijev és Zaporizsja megyékben 264 ezer lakos számára szűnt meg a földgáz-ellátás, míg Csernyihiv, Donyeck, Harkiv és Kijev megyékben 960 ezren vannak áramellátás nélkül.

Fegyverszüneti tárgyalások

A március 14-i 5. tárgyalási forduló reális célja a humanitárius válság által sújtott városokban a civil lakosság kimenekítése lehet. Irina Verascsuk ukrán miniszterelnök-helyettes szerint Ukrajna-szerte több mint 140 ezer embert sikerült kimenekíteni a harci övezetekből, de visszatérő probléma, hogy a humanitárius folyosók sokszor nem járhatóak – az ukrán fél szerint orosz támadások, tüzérségi tűz miatt.

Bár március 10-én, csütörtökön az antalijai Diplomáciai Fórumon találkozott Dmitro Kuleba ukrán és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, a békekötés lehetősége továbbra is távoli. Bár az orosz feltételek valamelyest puhultak az elmúlt két hétben, és már nem szerepel közöttük a „nácitlanítás”, azaz értelmezésükben a Zelenszkij-kormány elmozdítása, több követelés továbbra sem tűnik elfogadhatónak ukrán részről. Így a Krím orosz fennhatóságának és a szakadár területek függetlenségének elismerése sem. Ukrán oldalról a tárgyalási rugalmasságot az jelezte, hogy az alkotmányba foglalt NATO-tagságról hajlandóak lennének lemondani.

Veszteségek

Az ukrán fél március 13-án közölt először becsült adatokat saját veszteségeiről – ami feltételezhetően jóval alatta maradnak a valós veszteségnek. Eszerint eddig 1300 ukrán katona vesztette életét. 

Ehhez képest az orosz veszteségeket több mint 12 ezer halottra, sebesültre és fogságba esett katonára tették, ami vélhetően hasonlóan túlzó. 

Mivel mindkét fél abban érdekelt, hogy saját veszteségeit kisebbítse, az ellenségét pedig felnagyítsa, a haditechnikai veszteségek esetében csak az ellenőrizhető információkat fogadjuk el hitelesnek. E téren az elérhető források között helytállónak elismert Oryx blog – egy független, nyílt forrású hírszerzésre szakosodott szakértői csoport – adatai alapján jól láthatóak a 

meglepően nagy orosz veszteségek, amelyek minden eszközkategóriában felülmúlják az ukrán erőkét.

A harckocsik és páncélozott járművek számában elszenvedett komoly veszteségnek két fő oka van: egyrészt a 2. világháború óta az ilyen fegyverek adják az orosz szárazföldi erők alapját, másrészt pedig hogy éppen emiatt Ukrajnának sok páncéltörő rakétát (Javelin, NLAW, Panzerfaust) kapott a védekezést támogató nyugati országoktól.

Kiemelkedő veszteség érte az oroszokat a szállítóeszközök esetében, mert az ukrán reguláris, és különösképpen a területvédelmi erők az orosz ellátási útvonalakat támadják és célzottan ezeket a járműveket pusztítják.

Bár nem kiugró mennyiségű, de érzékeny veszteségeket szenvedett az orosz légierő, tucatnyi helikopter és modern repülőgép elvesztésével, amiben ugyancsak nagy szerepe lehetett az ukrán haderőnek juttatott nyugati légvédelmi eszközöknek.

Végül, de nem utolsósorban, az orosz veszteségeken belül 40 százalék az ukrán erők által elfogott, és további 15 százalék az orosz kezelőszemélyzet által hátrahagyott eszközök aránya, míg konkrétan a harcokban megsemmisült vagy megrongálódott eszközök aránya „csak” 45 százalék, ami támadó műveleteknél szokatlan. Ez utalhat arra, hogy a támadó fél harci morálja alacsony: sok esetben inkább elhagyják vagy harc nélkül feladják eszközeiket.

Csiki Varga Tamás

Nyitókép: megrongálódott lakóépületek romjai között tolja kerékpárját egy férfi Mariupolban. Fotó: MTI/AP/Jevhen Maloletka