Sci-fibe illő terv a klímaváltozás ellen: gigantikus űrernyővel védenék a Földet a perzselő napfénytől

A napokban egy új, egészen elképesztő kísérletről adtak hírt: az MIT (Massachusetts Institute of Technology) egyetemének egyik laboratóriumában olyan szilikon buborékokat tesztelnek, amelyekből a jövőben egy Brazília méretű „ernyőt” építenének a Föld és a Nap közé, hogy ezzel csökkentsék a Föld felszínét elérő sugárzás mértékét, így pedig a globális felmelegedést.

Miről is van szó pontosan? 

Mivel a napsugárzás tartja melegen a Földet, ezért ha annak erőssége vagy mennyisége csökken, akkor értelemszerűen csökken a felmelegedés mértéke is. Az éghajlatváltozás elleni egyik tüneti kezelés tehát az, ha valamilyen pajzzsal, árnyékolással útját álljuk a napfénynek. Mindezt célszerű a magaslégkörben vagy a világűrben megtenni, hiszen minél közelebb vagyunk a felszínhez, annál nagyobb az esélye, hogy a visszavert sugárzás a levegőben lebegő aeroszolokról ismét visszaverődve végül is eléri a talajt. Úgy lehet elképzelni a jelenséget, mint mikor az autóban a hővisszaverő fóliát nem a szélvédőn kívülre, hanem a műszerfalra terítjük – ilyenkor ugyan megóvjuk a műanyagot a közvetlen sugárzástól, de az autó belterében ugyanolyan forróság alakul ki.

Az MIT kutatóinak terve szerint egy hatalmas, Brazília méretű árnyékolóra lenne szükség, amelyet az egyszerűség kedvéért az űrben építenének össze elemeiből, azaz kisebb buborékokból. A pajzs tehát a Föld körül keringene abban a pontban, ahol bolygónk és a Nap gravitációs vonzása nagyjából kiegyenlíti egymást, így maradna stabil az építmény. 

Bár a projekt nem megvalósíthatatlan, de nyilvánvaló, hogy elképesztően nagy a nyersanyagigénye. Az alkotók szerint a pajzs gyorsan „leereszthető” abban az esetben, ha valami mégsem a számításoknak megfelelően alakulna. Minden bizonnyal ez a legrosszabb forgatókönyv, hiszen azt jelentené, hogy rengeteg pénzt, energiát, anyagot és időt fecséreltünk el a semmire, miközben nem tettünk semmit az éghajlati válság okainak felszámolása érdekében.

Az ilyen, valóban sci-fibe illő ötletek a geomérnökség témakörébe tartoznak, ami nem újkeletű irányzat: célja, hogy technológiai megoldásokkal avatkozzon be az éghajlati rendszer működésébe, ezzel lassítva vagy megfékezve az éghajlatváltozást. 

Ne becsüljük alá képességeinket, hiszen már bizonyított tény, hogy be tudunk avatkozni a légköri folyamatokba – a jelenséget úgy hívjuk, ember okozta klímaváltozás. Ahogy azonban az üvegházhatás fokozásának pontos hatásait is nehéz feltérképezni, úgy a legtöbb geomérnöki tervvel is az a baj, hogy úgy módosítanák a légkör bizonyos tulajdonságait, hogy közben nem ismerjük annak esetleges mellékhatásait. 

Könnyen lehet, hogy nagyobb bajt csinálnánk, mint hasznot. 

Ilyen geomérnöki terv a légkör aeroszol tartalmának növelése is, ami egy vulkánkitörést imitálna, ezzel pedig csökkentené a napsugárzás földfelszínt elérő hányadát. 

Vannak olyan technológiák is, amelyeket már tesztelési fázisba állítottak: a szénkivonók például nagy szűrők, amelyek a levegő szén-dioxid tartalmát csökkentik, megkötik az üvegházgázt, amelyet később valamilyen módon eltávolítanak és elásnak a mélybe. Bár az ilyen eszközök működőképesek, de rengeteg kellene belőlük, és nagy energiaigényűek, ami fenntarthatósági kérdéseket vet fel. Ráadásul még mindig kevésbé környezetbarátak és esztétikusak, mint egy hasonló tulajdonságokkal rendelkező fa…

Kétségtelen, hogy mindent meg kell tennünk a környezeti-éghajlati válság megállításának érdekében, és ehhez a késlekedés és a felgyorsuló káros folyamatok miatt várhatóan elkerülhetetlen lesz a modern technológia alkalmazása is. A természetközeli megoldások azonban továbbra is a legbiztonságosabbak, legolcsóbbak, és nemcsak tüneti kezelést nyújtanak, hanem a probléma gyökerét támadják. A szén el nem égetése mindig olcsóbb lesz, mint azt utólag kiszippantani a levegőből, a faültetés mindig jobb hatással lesz az élővilágra és az emberekre, mint a légtisztító parkok, a környezet megóvása pedig mindig kiszámíthatóbb eredményekkel jár, mint egy gigantikus pajzs építése az űrben.

A téma iránt érdeklődőknek ajánljuk a Másfélfok éghajlatváltozási szakportál vonatkozó cikkét.

Nyitókép: MIT / Senseable