Áradások, erdőtüzek, tömeges pusztulás az óceánban – ilyen lesz, ha leáll a Golf-áramlat, amire minden esély megvan

Sokan talán még emlékeznek a Holnapután című hollywoodi produkcióra, amelyben az Atlanti-óceán legismertebbje, a Golf-áramlás leállása okoz világméretű katasztrófát. A Nature tudományos szaklapban június elején publikált tanulmányban azt vizsgálták, mi történne a földi éghajlattal, ha ez bekövetkezne – márpedig az tény, hogy 

erre most nagyobb esélyünk van, mint bármikor az emberiség történelmében.

A kutatók arra jutottak, hogy egy esetleges leállás esetén klímánk ahhoz lenne hasonlatos, amit az úgy nevezett La Niña időszakokban látunk, csak sokkal elvadultabb formában. La Niñának nevezik azt az időszakot, amikor a Csendes-óceán keleti partvidékeiről az erős passzátszelek elfújják a meleg tengervizet, helyére pedig a mélyből hideg víz áramlik. Ennek jól ismert hatásai vannak, amelyeket nemsokára be is mutatunk.

Előbb azonban nézzük a folyamatot. A Golf-áramlat és az atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC) nagyban hozzájárul a trópusok és a sarkvidékek közötti hőcseréhez.

A globális felmelegedés hatására azonban az északi sarkvidéki jég fokozottan olvad, az édesvíz az óceánba ömlik, így felborul annak sűrűség- és sóeloszlása, amely az áramlási rendszer egyik fő hajtómotorja. Ha lelassul az áramlás, az Egyenlítő vidékén jelentős többlet hő halmozódik fel, ez a hő pedig jobb híján a magas légkör felé veszi az irányt. Igen ám, de cserébe a Csendes-óceán keleti területein száraz levegő áramlik le a felszín közelébe, ráerősít a passzátszelekre, amelyek a Csendes-óceán meleg, felszín közeli vizeit „elfújják” Dél-Amerika partvidékének közeléből, így létre is jön a La Niña állapot.

Ha mindez bekövetkezik, Ausztráliában gyakoribb áradásokkal, az Egyesült Államok délnyugati államaiban pedig szárazsággal és pusztító erdőtüzekkel kell szembenéznünk. 

A hatások tehát a déli féltekét is érintenék, olyannyira, hogy a megváltozó szélrendszerek miatt megerősödhet egy olyan ciklon, amely egyébként nagyban felelős az Antarktisz olvadásáért. A leállás miatt ráadásul nem jutna elég oxigén és tápanyag a mélyebb rétegekbe, amely tömeges élőlénypusztuláshoz vezetne. 

Európára nézve a La Niña hatása nem egyértelmű, de az atlanti áramlások leállása komoly gondokat okozna, mind a hőmérséklet, mind a csapadékrendszerek drasztikus mértékben változnának.

Az említett filmben szereplő természeti katasztrófák az ott látott formában nem következnének be – már csak azért sem, mert többségük fizikai képtelenség, például az alábbi jelenetben bemutatott azonnali fagyás:

Ám így is válságos helyzettel állna szemben az emberiség. Az óceáni áramlásokat ugyanis a szerzők a klíma lendkerekeinek nevezik, amelyek lassítják a felmelegedést, de ha botot teszünk a küllők közé, ebben már nem lesznek segítségünkre. Mindezt úgy akadályozhatnánk meg, vagy legalábbis késleltethetnénk, ha mielőbb csökkentetnénk az üvegházhatású gázok kibocsátását, megóvva ezzel a sarki jég nagy részét az olvadástól.

Nyitókép: Matt Frankel/Getty Images