Ami a városban kellemetlenség, a hegyekben életveszélyessé válhat – mit tehetünk a biztonságos túrázásért?

Semmi kétség, megérkezett az év első tartós hőhulláma – van, aki vízpartra, van, aki a magasabb hegyek közé menekül előle. Utóbbi esetben azonban fontos az elővigyázatosság. Az alábbiakban igyekszünk bemutatni a legfontosabb tudnivalókat, amelyek birtokában jelentősen csökkenthető egy esetleges baleset esélye.

A hegy a zivatarok bölcsője

Nyáron a hegyekben kétségkívül a zivatarok jelentik a legnagyobb veszélyt. Ez azért rossz hír, mert a zivatarfelhők néhány tíz perc alatt kipattanhatnak, és meglephetik a túrázókat, ráadásul az automatikus, ember által nem ellenőrzött előrejelzések sokszor cserben hagyják a felhasználót. Részben emiatt került bajba az Alpokban, és szenvedett maradandó károsodást Kerekes Bence hegymászó is, akinek a történetét nemrég írta meg az rtl.hu. 

Szerdán pedig a hirtelen lezúduló, özönvízszerű eső miatt alakult ki drámai helyzet az ausztriai Karintiában és Salzburgban, házakat öntött el a sárlavina, egy ember meghalt.

Tovább fokozza a bajt, hogy egy látszólag nyugodt napon is, amikor szinte mindenhol derült az ég, a hegyek képesek „kitermelni” a maguk gomolyfelhőit, aminek délután gyakran dörgés, villámlás és zuhé az eredménye. 

Egy egyszerű tanácsunk van: figyeljük kora délelőttől a hegycsúcsokat, és ha azok felett hamar megjelennek a kis felhőpamacsok, amelyek a következő órákban híznak és a magasba törnek, akkor érdemes résen lenni, és inkább az alacsonyabb régiókban maradni.

Ha pedig mindenképp fel szeretnénk jutni a kiszemelt hegy tetejére, induljunk korán, akár már hajnalban, így elkerülhetjük a délutáni záporokat, zivatarokat.

Villámlás esetén le, villámárvíz esetén fel

Van az úgy, hogy minden igyekezetünk ellenére sem sikerül elkerülni a bajt. Ha dörög, villámlik, a legjobb választás szinte mindig a lefelé vezető út. 

A kitett, kopár csúcsok, hegygerincek, a nagy kövek, a magányos fák növelik a villámcsapás veszélyét, a fémből készült csúcskeresztekről, láncokról nem is beszélve! 

Húzódjunk menedékházba, ha tehetjük, de ennek hiányában egy sűrű erdő is megteszi – (arról, hogy villámlás idején látni kell a fától az erdőt, itt írtunk bővebben). 

Más a helyzet, ha úgy esik, mintha dézsából öntenék. A felhőszakadás városi környezetben sem leányálom, de a hegyekben kimondottan életveszélyes jelenség. A sárlavinák, villámárvizek nagy veszélyt jelentenek a völgyekben, sőt, könnyedén elmoshatják az ösvényt vagy a patakokon átívelő hidakat is. Indulás előtt mindig tájékozódjunk a helyi meteorológiai szolgálatok veszélyjelzéseiről, zivatar esetén pedig kerüljük a mély völgyeket és a vízfolyások közvetlen környezetét!

A köd a barátunk

Az Alpokban nyáron sem ritka, hogy a korán kelő turista az ablakon kitekintve éppen csak az orra hegyéig lát. Aggodalomra azonban semmi ok, sőt! Az év ezen szakában elenyésző az esélye, hogy a köd sokáig megmaradjon, viszont akadályozza a zivatarképződést, arról nem is beszélve, hogy néhány száz méter szintemelkedés után máris élvezhetjük a ragyogó napsütést. 

A köd egyébként szintén a korábban már említett automatikus előrejelzések gyengéje, de ha előző nap esős idő volt, akkor másnap reggel borítékolható, hogy ködfelhőzet takarja majd a napot.

Felejtsük el az appokat!

Ejtsünk néhány szót a fentebb már említett „automatikus” előrejelzésekről. Érdemes tudni, hogy  a modern meteorológia bonyolult számítógépes programok futtatásából, és jó esetben azok eredményeinek értelmezéséből áll. Jó esetben, hiszen ez manapság a legritkább esetben valósul meg. A legtöbb telefonos időjárás-alkalmazás egész egyszerűen letölti a világ nagy előrejelző központjaiban, számítógépek által készített nyers adatokat, és azokat valamilyen színes-szagos formában megjeleníti. 

Meteorológus tehát nem szerepel ebben az egyenletben, így nincs szakember, aki kiszűrte volna a hibákat, 

felülbírálta volna a számítógép notórius tévedéseit. Kicsit olyan ez, mintha egy vérvétel eredményét kapnánk kézhez úgy, hogy azt orvos nem véleményezte. Persze sokszor ezek az előrejelzések is jól működnek, de ahogy fentebb is írtuk, van, hogy éppen akkor mondanak csődöt, amikor igazán veszélyes időjárási jelenségekről van szó.

A legjobb a hazai

Annak érdekében, hogy a fenti problémát kiküszöböljük, kedvenc appunk mellett érdemes mindig megnézni a helyi meteorológiai szolgálat által írt előrejelzést (ami az internetes fordítók világában már nem lehet probléma), különös tekintettel a veszélyjelzésekre. Bár az ikonok, számok barátságosabbak, mégse riadjunk vissza a szövegek olvasásától, hiszen ez majdnem biztos jele annak, hogy az adatok emberi ellenőrzésen is átestek.

Számoljunk!

Ha magas hegyek közé indulunk, ne legyünk restek számolni. Számoljuk ki, mennyi idő alatt tesszük meg az utat, nehéz terepen pedig ne számítsunk arra, hogy lefelé sokkal gyorsabbak leszünk, mint felfelé. Ha jön a zivatar, számoljuk a villámlás és dörgés között eltelt időt, megbecsülve így a távolságát. Számoljunk a számítógépes előrejelzések hibájával, és keressük a szakemberek által ellenőrzött adatokat. Ha mindez megvan, táskát, bakancsot fel, és irány a hegy!

Nyitókép: Buena Vista Images/Getty Images