Ha az őszi előrejelzések beválnak, kezdhetjük az esőtáncot

A terjedelmes, ugyanakkor szakmailag igényes elemzéseiről híres Severe Weather Europe csapata megnézte, mit mutatnak a hosszabb távú, szezonális előrejelzések az előttünk álló őszre nézve. Ha hihetünk a számításoknak, nem sok örömre lesz okunk.

Hihetünk neki?

Először is ahogy ilyenkor lenni szokott, fontos tisztáznunk, mi fán teremnek a hosszútávú előrejelzések, mit várhatunk el tőlük és mit nem, illetve mennyire hihetünk nekik egyáltalán. Több hetes időtávon napi bontású előrejelzéseknek már nincs értelme, a részletek egyre inkább ködbe vesznek, így semmiképp se ezek alapján próbáljunk nyaralást, kirándulást vagy kerti sütögetést tervezni. Ha mégis találunk ilyet az interneten – és természetesen ha keresünk, találhatunk, ne higgyünk neki, mert csak csalódás ér minket. Ezt nemcsak a tapasztalat mondatja velünk, hanem maga a tudomány is. 

Ezzel szemben gazdasági döntéseket igenis alapozhatunk rájuk, az ugyanis 

sokszor meglehetősen jól látszik, hogy a kérdéses időszak esősebb vagy szárazabb, forróbb vagy hűvösebb lesz-e, mint a sokéves átlag. 

Azt például már tavasszal is megmutatták számunkra az időjárási modellek, hogy ez a nyár a hőségről és az aszályról szól majd, amit itt ellenőrizhet is. Ahogy akkor is írtuk, ez nem azt jelenti, hogy időnként ne lennének hűvösebb napok (mint pl. az elmúlt hétvégén), de a több településen is jelentkező vízhiány, a sorozatos melegrekordok és az évtizedes aszály sajnos kellő bizonyíték arra, hogy beváltak az előrejelzések. Ennek fényében érdemes legalább egy kis hitelt adni az őszre vonatkozó adatoknak is.

Minden a Csendes-óceántól függ

Ha több hónapra szeretnénk előre tekinteni, akkor mindig számításba kell vennünk az óceánok állapotát. Annál is inkább, mert ez a legbiztosabb kapaszkodónk és a legpontosabb iránytűnk. Az óceánok nagyon lassan reagálnak a változásokra, például lassan melegszenek fel, lassan is adják le a hőt, és ha a szelek kicsit kibillentik egyensúlyukból, viszonylag lassan találnak oda vissza. Ez a lassúság számunkra nagy előny, mert ezek a folyamatok hónapokig is eltarthatnak, kihatnak a légkörre, így az aktuális változásokból következtetni lehet akár a fél évvel későbbi globális viszonyokra is. 

Az egyik legfontosabb ilyen ciklikus változás az ún. ENSO jelenség, amelynek jelenleg a hideg periódusában vagyunk. Ismertebb nevén ez a La Niña, és azt jelenti, hogy a Csendes-óceán Egyenlítőhöz közeli vizei jóval hidegebbek, mint a megszokott. Mivel óriási területekről van szó, a hideg vízfelszín jelentős hatással bír a nagy légköri rendszerekre is, hatása közvetve még Európában is megfigyelhető. Az óceáni előrejelzések szerint ez az állapot kitarthat a következő akár fél évben is, ezért ha megnézzük, milyen szokott lenni az átlagos időjárási kép ilyen helyzetekben, máris okosabbak vagyunk, mintha csak a 30 éves átlagot vennénk alapul.

A megszokott kerékvágás

Több hosszú távú előrejelző központ eredményeit összevetve meglehetősen egybehangzó kép rajzolódik ki. 

Európa és az észak-atlanti térség időjárási viszonyai alig változnak a nyárihoz képest, továbbra is egy makacs anticiklon állhatja útját a tenger felől érkező frontoknak.

Ez a kontinens jó részén további elhúzódó szárazságot és főleg a nyugati és déli országokban az átlagosnál melegebb időt von maga után. Ahogy az az elmúlt két hónapban is megfigyelhető volt, az északi államok bízhatnak több csapadékban és hűvösebb időben, a britek viszont ebbe jó eséllyel most nem tartoznak bele. 

Magyarország a csapadék terén határhelyzetben lehet, de fontos megjegyezni, hogy éppen ez a legbizonytalanabb, legnagyobb hibával előrejelezhető paraméter, ráadásul hosszú távon a medencehelyzet is zavarba tudja ejteni a számítógépes modelleket. 

Mindenesetre valószínűleg csak akkor dőlhetnénk valamelyest nyugodtan hátra, ha egyértelmű csapadéktöbbletet mutatnának az előrejelzések, ettől azonban nagyon messze állunk. Amint rendelkezésre állnak friss, esetleg a mostanitól jelentősen eltérő információk, beszámolunk róla, addig viszont érdemes egy rendkívül hosszú aszályra és annak következményeire készülni.

Nyitókép: A londoni St. James's park gyepe július 29-én – Fotó: Matthew Chattle/Future Publishing/Getty Image