Még a húsevés is tilos lesz? Vagy megfagyunk télen? – égető kérdések az EU-ról és a klímaváltozásról

Tilos lesz a húsevés és az utazás, bogarakat kell enni, és előre gyártott fülkékben lehet majd csak élni. A legvadabb klímaszkeptikusok attól félnek, hogy nagyjából ilyen jövő vár ránk, ha bedőlünk a tudósok „ijesztegetéseinek” a ránk váró klímakatasztrófáról, ami nem is klímakatasztrófa, csupán egy természetes folyamat része, és az égvilágon semmi fenyegető nincs benne szerintük

Komolyra fordítva a szót: a klímaválság nagyon is valóságos, az emberiségnek pedig kevés ideje van arra, hogy megtegye a szükséges lépéseket az igazán nagy katasztrófa elkerülésére. A fent részletezett disztópiákhoz hasonló helyzetek viszont nincsenek terítéken sem az EU-ban, sem máshol. Sokkal nagyobb veszélyt jelent az, hogy a nemzetközileg meghozott intézkedésekkel gyakran nem mennek elég messzire a törvényhozók.

Nemrég – a Fidesz és a Momentum szavazataival – az Európai Parlament például megszavazta a járművek károsanyag-kibocsátásaira vonatkozó határértékek lazítását, amit keményen bíráltak a zöld politikusok és szervezetek.

Cikkünkben sorra vesszük, hogy az Európai Unió hogyan és miként tesz a klímaváltozás ellen, és megpróbálunk eloszlatni pár olyan tévhitet, amelyek a temérdek bizonyíték ellenére még mindig makacsul tartják magukat.

1. Viszlát húsleves, heló szöcskék?

Manapság már köztudott, hogy a húsipar sokkal szennyezőbb, mint a zöldségtermesztés. Korábbi cikkünkben arról írtunk: a világ üvegházhatású gázkibocsátásának 14,5 százalékáért felelős az, hogy az emberi faj ennyire szeret húst enni. A hatvanas évek óta megduplázódott az átlagember húsfogyasztása, így ma már több mint 43 kilogrammnyi állatot eszünk évente.

Míg a globális ételipar kibocsátásának mindössze 29 százaléka származik növényi termékek előállításából, a csirkék, a tehenek, a disznók, valamint más haszonállatok tenyésztése esetében ez az arány 59 százalékpont.

A Nature-ben szeptemberben megjelent, az EU-ra fókuszáló kutatás is azt mutatta: az Európai Unió ökológiai lábnyoma elsősorban a húsfogyasztásból származik, az ipar pedig már a 2004-től 2014-ig tartó időszakban is átlépte a blokk természeti kapacitásait. Szóval nincs mese: a helyzet tarthatatlan.

A húsfogyasztás visszafogása valóban fontos cél az EU számára: idén januárban engedélyezték Brüsszelben kétféle rovar fogyasztását, ugyanis ezekkel hatékonyan vissza lehet fogni a kibocsátásokat, valamint lassítani több faj kihalását. Az EU Observer pedig arról írt, hogy az ukrajnai invázió nyomán felerősödött élelmiszer-bizonytalanság ahhoz vezetett, hogy a blokkon belül egyre inkább a növénytermesztés felé mozdulnak el, az állattenyésztés rovására.

Az ilyen környezetben tömegével jelennek meg az összeesküvés-elméletek arról, hogy az EU és a világ „elitje” ki akarja csavarni a kezünkből a hamburgert, és arra akar kényszeríteni minket, hogy napi szinten együk a rovarokat. Az Európai Bizottság a roverevés engedélyeztetése után külön tweetben igyekezett tisztázni a helyzetet. „Senkinek sem lesz kötelező a rovarevés” – írták. Rajtuk kívül a Greenpeace brüsszeli képviselői is azt hangsúlyozták, hogy „ez az egész nem a hús betiltásáról szól”. Az Európai Bizottság kommentfolyamát alább olvashatják.

Azt Brüsszelben is látják, hogy a legnagyobb akadály ezen a téren az, hogy a legtöbb ember (egy kutatás szerint az európaiak kétharmada, a magyarok 70 százaléka) egész egyszerűen túl gusztustalannak tartja az ehető rovarokat. Így a megválasztott tisztségviselők uniószerte óvatosan tesznek csak lépéseket a népszerűsítésük felé, félve attól, hogy esetleg elvesztik választóik támogatását. Mi több, Brüsszelben komoly lobbierővel rendelkezik a hagyományos húsipar is. 

Már csak ezekért sem valós probléma jelenleg a húsevés betiltása a klímaváltozás ürügyén.

2. Az elektromos autók jelentik a megoldást?

Európában egyre több autót vásárolnak, az ágazat bővülését pedig az elektromos járművek (EV-k) piaca hajtja. Csak az idei év első kilenc hónapjában összesen 47 százalékkal növekedtek az efféle autók eladásai. Minden jel arra mutat, hogy amikor az efféle járművek szélesebb körben, olcsóbban lesznek elérhetőek, igazi robbanás várható az uniós piacon.

Közben a törvényhozók is dolgoznak azon, hogy megágyazzanak az elektromos járműveknek a blokk országaiban. Ezen a téren több kihívás is akad: egyrészt nem elég, ha sokan járnak EV-kkel, azokhoz komoly infrastruktúrát kell kifejleszteni, amelynek részei a töltőállomások, és a fenntartható üzemanyagok elérhetővé tétele is. Az Európai Parlament honlapja szerint a blokk célja az, hogy az uniós utakon minden hatvan kilométerre jusson egy elektromos töltőállomás 2026-ra, rá két évre pedig minden száz kilométerre egy-egy hidrogéntöltő állomás.

Még ennél is nagyobb vállalás az, hogy az EU 2035-re teljesen betiltaná a széndioxidot kibocsátó új autók értékesítését. 

Az intrastruktúra kifejlesztésén kívül azonban akad még egy másik óriási kihívás: biztosítani azt, hogy az elektromos autók piacának robbanása ne veszélyeztesse a blokk gazdasági biztonságát. Mit értünk ez alatt? Az EV-k fontos építőeleme az akkumulátor, amelyek gyártása, illetve a gyártáshoz szükséges lítium importja ellátási kérdéseket vet fel – elsősorban Kínával kapcsolatban. A magyar olvasóközönségnek nem kell bemutatni az akkumulátorgyárak telepítésével járó gondokat: a külföldi befolyás ügye mellett ott vannak még a környezetszennyezéssel kapcsolatos aggályok is.

Nem sokra megyünk az elvileg karbonsemleges elektromos autókkal, ha a gyártásuk során lakjuk le drasztikusan a természeti környezetet.

A kínai befolyástól való félelem pedig nemcsak Magyarországon, hanem az EU-ban is jelen van. Az Európai Bizottság még nyáron fogadott el egy tervet, amelynek része, hogy pontos képet adjon a kínai lítiumexportőrök és alvállalkozók nyomásgyakorlásáról a blokkban. Kína amellett, hogy a világ vezető lítiumexportőrei közé tartozik, nemzetközi szinten is a piac uralmára törekszik. Augusztusban például Ausztrália teljes lítiumkészletének fele került kínai kézbe, szinte egyik pillanatról a másikra. Az efféle terjeszkedés az unión belül kétségkívül aláásná a blokk gazdasági függetlenségét és biztonságát. Az elektromos autók tehát önmagukban ugyan alkalmasak lehetnek a klímaváltozás mérséklésére, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áron. 

3. Atomenergia, vagy megújulók?

Az unió legnagyobb klímacélja, hogy 2050-re elérje a blokk a teljes klímasemlegességet, vagyis, hogy az Európai Unió nettó károsanyag-kibocsátása nulla legyen. Ebben kulcskérdés lesz az EU energiaigényének biztosítása lesz. Az orosz-ukrán háború, és a Putyin rezsimje ellen hozott szankciók máris elérték, hogy az EU drasztikusan csökkentse az orosz energiafüggőséget. Abban azonban még nem született konszenzus, hogy a megújuló energiákra kellene támaszkodni a jövőben, vagy az atomenergiára. 

Európában az elmúlt pár évben több ország is – többek között az orosz függéstől félve – nagy lépéseket tett az atomenergia háttérbe szorításáért. Németország például 2021-ben még szorgosan ügyködött a teljes atomkapacitásának lekapcsolásán, Belgium pedig az ekkori tervek szerint jövőre hagyott volna fel teljesen a nukleáris energia termelésével.

Az orosz-ukrán háború és az orosz energiafüggés gyengülése azonban úgy tűnik, felbátorította az európai kormányokat a nukleáris terjeszkedésre. 

Idén már arról szóltak a hírek Belgiumban, hogy a kormány egyezményt kötött további reaktorok építésére, a lakosság körében pedig rekordmagas, 80 százalékos az ilyen lépések támogatottsága.

A németek azonban továbbra is ellenzik az atomenergia felhasználását. Olaf Scholz kancellár szeptemberben arról beszélt, hogy „Németországban vége az atomkornak”. Ez egyébként annyira így van, hogy tavasszal az utolsó, még működő erőműveket is lekapcsolták. Ha az Európai Unió egyik legerősebb gazdasága sikerrel viszi tovább atommentes programját, az a többi tagállam számára is példa lehet.

A szakértők viszont azt mondják, hogy az atomenergia és a megújulók együtt segíthetnek elérni a klímasemlegességet, így szükséges, hogy a két módszer apostolai kompromisszumot kössenek. Korábban arról írtunk: önmagában a nukleáris kapacitások fejlesztésének nem kellene a megújulók útjában állnia. Jó példa erre Franciaország, ahol az ország áramellátásának 75 százaléka jön atomerőművekből, mégis bőven az EU-s átlag alatt akadályozza a megújulók fejlesztését. Emmanuel Macron pedig tavaly februárban azt jelentette be, hogy országa hat új, második generációs európai nyomottvizes reaktort épít, és további nyolc kisebb reaktor építésének lehetőségét is vizsgálja: 2050-ig összesen 14 atomreaktor lehet itt.

A szélerőművekkel, vízerőművekkel, és egyéb megújuló forrásokkal szemben az atomerőművek megbízhatóbban működnek, több energiát termelnek, viszont kevésbé adaptívak, a termelés mértékét nem lehet finomhangolni: egy reaktor vagy be van kapcsolva, és bődületes mennyiségű áramot termel, vagy ki van kapcsolva, és semennyit. A realisztikus kompromisszum úgy nézne ki, hogy az EU energiafogyasztásának „törzsét” a nukleáris áram teszi ki, amely mellett a megújulók is bőven jelen vannak, hogy lehessen alkalmazkodni a fogyasztás változásához.

Így a jövőben masszív elmozdulás várható a jelenlegi helyzettől: 2022-ben az EU energiafogyasztásának 42 százaléka származott fosszilisekből, 22 százaléka atomerőművekből, és 32 százalékát tették ki a megújulók.

A nukleáris energiával kapcsolatban fontos kiemelni azt is, hogy az erőművek ma már jóval biztonságosabbak – mondhatni atombiztosak – mint a csernobili katasztrófa idején voltak, ezért elképesztően kicsi a matematikai esélye annak, hogy hasonló katasztrófa következzen be az unió területén.

Olvasásra ajánljuk:

- Egy nemzetközi jelentésből az derült ki, hogy az unióban leginkább Magyarország akadályozza a megújuló energiaforrások terjedését. De mégis hogy nézhet ki hazánk klímasemlegesen?

- Egy másik cikkünkben részletesebben is tárgyaltuk ezt az ominózus jelentést, és azt is megvizsgáltuk, hogy mi lehet az atomenergia jövője hazánkban.

- Szoronganak, dühösek, de még így is motiváltak arra, hogy megmentsék a Földet – a szemünk előtt nő fel az eddigi legkörnyezettudatosabb generáció, amelynek ugyanúgy tagja Greta Thunberg, mint Pumped Gabo.

A tartalom az Európai Unió társfinanszírozásában, az Európai Parlament kommunikációs támogatási programja keretében készült. Az Európai Parlament nem vett részt annak előkészítésében, és nem felelős az abban kifejtett információkért vagy véleményekért, ezekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a kiadók vagy a műsorszolgáltatók felelősek a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően. Az Európai Parlament nem vonható felelősségre a tartalomból esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért.

Nyitókép: Getty Images