Nem létező rezsi, húsmentes étrend – milyen lesz az élet Magyarországon, ha beteljesül Áder János utolsó nagy ígérete?

Az év 2050. Az ember felkel az újrahasznosított szövetből készült ágyában. Még álmatagon elindul beállítani a fűtést, aztán eszébe jut: hónapok óta hőmegtartó, sőt energiatermelő épületben él. Éppen ezért a rezsiköltségei gyakorlatilag a nullával egyenlőek. Gyorsan megeszi a vegán, húshelyettesítő sonkát tartalmazó reggelijét, aztán lemegy a földszintre a napelemmel működő liftben, és kilép a csillogóan tiszta utcára. Sehol egy darab szemét, sem eldobott műanyag zacskó, sem összegyűrt zsebkendő. Még épp időben ér a megállóba, hogy elkapja az elektromos buszt, ami munkába viszi.

Így nézhet ki a jövő Magyarországa? 

Ha nem is valósul meg szóról szóra a fenti jóslat, valami hasonlóra számíthatunk abban az esetben, ha sikerül a magyar kormány – másfél éve törvénybe is foglalt – vállalása. Ennek értelmében 2030-ra megszűnik a szénalapú energiatermelés, 2050-re pedig teljesen klímasemlegessé válik az ország: ez azt jelenti, hogy ha nem is áll le teljes egészében az üvegházhatású gázok eregetése, a kibocsátási és elnyelési kapacitás egyensúlyban lesz. A vállalásról Áder János már a tavaly novemberi klímacsúcson is beszélt, de ez volt a központi téma a december 6-án véget ért Planet Expo fenntarthatósági konferencián is, amit a köztársasági elnök fővédnökségével rendeztek meg. Közben viszont egy nemzetközi jelentésből az derült ki, hogy az unióban leginkább Magyarország akadályozza a megújuló energiaforrások terjedését.

A május 9-én – éppen a 63. születésnapján – leköszönő Áder János elnöksége alatt kiemelten foglalkozott a kílmasemlegességgel, számos nyilatkozatot tett az ügyben. Pályafutásának utolsó, legnagyobb ígérete volt ez a nagy vállalás. 

Szakértőket kérdeztünk arról, hogy mennyire reális a cél, mi minden veszélyezteti az elérését, és hogyan változhat meg az élet Magyarországon, ha mégis eljutunk a klímasemlegességig.

Mit is vállaltunk?

„Magasra tettük a lécet magunknak, de nem olyan magasra, mint néhány másik európai ország. Ezt a magasságot minden fejlett országnak meg kell ugrania” – mondta az rtl.hu-nak a magyar vállalásokról Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének tagja. „A végcél, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius-fokban korlátozzuk.” Ezt vállalták azok az országok, amelyek csatlakoztak a 2016-os párizsi klímaegyezményhez – köztük a globális szén-dioxid-kibocsátás 0,13-0,14 százalékáért felelős Magyarország is.

Mit is lehet tudni Magyarország klímasemlegességhez vezető útjáról? Áder szavai, a két éve törvénybe iktatott vállalás és a 2020 szeptemberében elfogadott Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia alapján egyebek mellett a következőket:

• Magyarország minden évben megkettőzi a naperőművek kapacitását.
• Az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ig legalább 40 százalékkal csökkentik az 1990-eshez képest.
• 2030-ra az energiafogyasztás legalább 21 százaléka megújulókból származik.
• 2030-tól csak elektromos buszok állhatnak forgalomba.
• Jelentős mértékű erdősítésre kerül sor.
• A paksi atomerőmű két blokkal bővül.
• Növelik az épületek energiahatékonyságát.
• Támogatást kapnak a vállalkozások energiahatékonysági fejlesztésekre.

A tervek nagyszabásúak, a neheze pedig még csak most jön. „Még meg kell határozni, pontosan hogyan is fogjuk mindezt elérni” – mondta Huszár András, a Green Policy Center igazgatója. Szerinte a klímasemlegességhez vezető úton „folyamatosan nyomon kell követni, hogy amit már megtettünk, azt jól csináltuk-e, és hogy hogyan lehetne javítani a következő fázisokban. Erre fórumokat kellene felállítani és rendszereket bevezetni. Az eddigi tapasztalat alapján ez a folyamatos visszacsatolás sajnos nincs meg. Vannak szakpolitikák, például a zöldbuszprogram, de nincsenek újfajta szabályozási kezdeményezések, amelyek rendszerszintű változásokat hoznának.” 

Emellett a szakértő szerint hiányoznak a konkrét projektek hatását mérő célzott vizsgálatok is.

Litkei Máté, a kormányközeli MCC klímapolitikai intézetének vezetője szerint a lakosság figyelmét is folyamatosan fenn kell tartani a probléma és a megoldások irányában. Ez azért is fontos, mert „hamarosan a költségvetés jelentős részét ebbe az irányba kell majd terelni”. Szerinte az erőforrások megfelelő csoportosításával nem lesz különösebben nagy kihívás tartani a tervezett határidőket. „2030-ra el kell érnünk a 90 százalékban karbonsemleges energia-előállítást. Ez a mátrai erőmű átalakításával nagyrészt megvalósul, de ehhez még szükséges a fotovoltaikus kapacitás kiépítése és az időjárásfüggő megújulók által előállított energia tárolásának megoldása.” (A hazai szén-dioxid-kibocsátás 15 százalékáért felelős lignittüzelésű erőművet a következő kilenc évben 5,2 milliárd forintból gázerőművé alakítják.)

Huszár szerint viszont még hosszú út áll előttünk: „Magyarország esetében 2050-re kb. 95 százalékos csökkentés szükséges az 1990-es szinthez képest. Most az út harmadánál tartunk, viszont eltelt az idő fele.” Szerinte ugyanakkor az is igaz, hogy a témára hosszú ideig nem irányult annyi figyelem, mint most. Ürge-Vorsatz arra figyelmeztetett, hogy jelenleg kevésbé tiszta, hogyan fogjuk elérni a kibocsátásnullázás utolsó 20-30 százalékát. „Látjuk már, milyen technológiákra lenne szükség ehhez, de ezek egyelőre drágák, vagy nagy a környezeti, társadalmi kockázatuk.”

Atom vagy nap?

A karbonsemlegesség legnagyobb kérdése, hogy mivel lehet hosszú távon kiváltani a szén-dioxid-alapú energiatermelést – a két opció a megújuló energiaforrások és az atomenergia használata. Ma már mindkettő jelen van Magyarországon: a paksi atomerőmű adott, és létezik már kormányzati naperőműprogram is, 2050-re ezeknek még nagyobb részük lesz az energiatermelésben.

Litkei emlékeztetett: a jelenleg zajló Paks 2 beruházás 2400 megawattos napi áramtermelésre lesz elég, de cél az is, hogy 2040-ig 12 ezer megawattra bővítsék a naperőművi kapacitást, ami 2021 áprilisában 1848 megawattot tett ki. Ez papíron bőven kielégíti az ország napi átlag 5-5 ezer megawattos energiaszükségletét.

Azonban mindkét alternatív módszer bővítése kihívásokkal jár. Az atomenergiának nem teljes a társadalmi elfogadottsága a technológiával járó kockázatok miatt, ezenkívül a hosszú távú hulladékelhelyezés is problémás. Ürge-Vorsatz elmondta, hogy 

jelenleg az atomenergia előállítása a legdrágább, és a termelése abszolút nem rugalmas: amennyiben beáll a termelés szintje, azt igény szerint csökkenteni vagy emelni nem nagyon lehet.

A megújulók használata a legolcsóbb, bár ez az energiaforrás némileg kiszámíthatatlan: nem mindig fúj a szél, vagy süt a nap. Ezt tetézi, hogy a termelési és a fogyasztási csúcsok gyakran nem esnek egybe, egy napelem például nappal tud energiát termelni, viszont jellemzően esténként használunk több áramot. „A nyakló nélküli kapacitásfejlesztéssel” tehát az a baj, hogy a megújuló energia tárolását egyelőre nem lehet olcsón és hatékonyan megoldani – tette hozzá. Ám a kutatók arra számítanak, hogy ez a probléma megoldódik a következő évtizedekben, így remélhetőleg nemcsak megtermelni lehet majd a napi 12 ezer megawatt energiát 2050-ben, hanem elraktározni vagy okosabban elosztani is.

Elég a karbonsemlegesség?

A klímasemlegesség kapcsán legtöbbször a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről vagy teljes megszüntetéséről beszélnek a szakértők, civilek és politikusok. A magyar tervben is elsősorban a szén-dioxidról van szó, ez azon kevés üvegházhatású gáz közé tartozik, amelynek a kibocsátása nullára csökkenthető. Ám ott van például a metán, ami nem tüntethető el teljesen, mivel számos alapvető élelmiszer – például a tejtermékek – előállításának mellékterméke. A marhahúsról való teljes leállással viszont jelentősen lehetne csökkenteni a kibocsátását. 

Az állattartásból származik az üvegházhatású gázok 14,5 százaléka, így nagyon is elképzelhető, hogy a fenntartható jövő húsmentes is lesz.

A klímaváltozásban azonban nemcsak a különböző gázoknak van szerepük, a klímasemlegességi programban például nincs szó a szállópor csökkentéséről. Mint Steier József klímakutató, agrárszakmérnök, a klímavédelmi tanácsadással foglalkozó SUNWO Zrt. alapítója elmondta: „a klímaváltozás nyomán számos klímaszabályozó egységet vesztettünk el, például tavakat.” Szerinte ha Magyarország eredményesen akarja kivenni a részét a globális felmelegedés elleni harcból, fontos, hogy belföldön is tegyen a tavak megmaradásáért. Ezen felül külföldön, főleg Afrikában is lehetőség lenne segítséget nyújtani. „A kontinens legnagyobb tava, a Csád-tó már elkezdett kiszáradni, és a pora megjelent Európában is. Ez nem lokális probléma, de komolyan nőhetne Magyarország renoméja, ha besegítenénk.”

A fenntarthatósághoz emellett még az újrahasznosítás és a szemétgazdálkodás is hozzátartozik. Huszár szerint „2050 nemcsak klímacél, hanem fenntarthatósági cél is kell hogy legyen, ennek pedig része a körforgásos gazdaságra való áttérés is – ami egyébként az üvegházhatású gázok csökkenésével is jár a gyártási eredetű kibocsátások visszaszorulása miatt. 

Egy fenntartható világban gyakorlatilag nincs hulladék, mert az vagy lebomlik, vagy újrahasznosítják.

Drága lesz?

Mennyibe kerülhet a lakosságnak, hogy teljesen elhagyjuk a környezetszennyező energia használatát? Ürge-Vorsatz elmondta: vezető klímakutatók szerint ha a kormány ügyesen menedzseli az átállást, a lakossági energiaáraknak egyáltalán nem kell felmenniük. „Viszont a fosszilis tüzelőanyagok használatával kapcsolatos árakat emelni kell: meg kell üzenni a piaci szereplőknek, hogy ezentúl az alternatívákba éri meg fektetni.”

Arra is komoly esély van, hogy a zöld fordulat hosszú távon még olcsóbbá is teheti az életet az átlagmagyar számára. Az országban, ahogy Európában is, óriási szükség van ugyanis az épületek átalakítására: a kontinens energetikai eredetű kibocsátásainak 36 százalékát adja ez a szektor, 

Magyarország pedig élen jár az épületek energiapazarlásában. 

„Az ingatlanállomány fokozatos felújítása és megújítása pedig folyamatos kormányzati ráfordításokat igényel” – mondta Litkei.

Ürge-Vorsatz szerint az épületállomány cseréjére „mindenképpen szükség van, de ezt nyilván nem lehet egyszerre elvégezni. Szükséges, hogy a sorban hátrébb várakozó épületekben élőknek jusson kompenzáció, amíg véget nem ér a folyamat.” Ha viszont ez sikerül, akkor Huszár szerint 

közel vagy teljesen fogyasztásmentes, sőt akár energiatermelő épületekben élhet majd a lakosság. 

Ezekben pedig a jó hőtartó képesség miatt fűtésre és hűtésre is kevésbé lesz szükség.

Ő egyetért a magyar klímatörvénnyel azzal kapcsolatban, hogy a többet fogyasztók fizessenek többet. Szerinte ennek a rezsire is vonatkoznia kellene: „a jelenlegi rezsicsökkentés legnagyobb hátránya, hogy nem differenciál, ugyanúgy vonatkozik a gazdagokra és a szegényekre. Az efféle terheket arányossá kell tenni, mert ahogy elszakad a piaci ártól a lakossági ár, a veszteségeket az államnak kell pótolni – mégpedig a mi adónkból, szóval végső soron ezért is mi fizetünk.”

Kiemelt kép: Koszticsák Szilárd / MTI