Laborban növesztett húspogácsa, vegán étel vagy rovarok – mit együnk, ha a Föld megmentéséért végleg le kell mondanunk a húsról?

A világ üvegházhatású gázkibocsátásának 14,5 százalékáért felelős az, hogy az emberi faj ennyire szeret húst enni: a hatvanas évek óta megduplázódott az átlagember húsfogyasztása, így ma már több mint 43 kilogrammnyi állatot eszünk évente. Az adatok alapján úgy néz ki, hogy ez tényleg hozzájárul a klímaváltozáshoz.

De vajon lehet ezen változtatni, és mennyivel több a milliárdokból működő húsipar felelőssége, mint a miénk?

A hagyományos húsfogyasztás pótlására mára számtalan módszer létezik: a vegetáriánus és a vegán alternatívákon kívül a laborban „növesztett” hús is egyre több befektetőt vonz, sokan pedig az úgynevezett „etikus húsfogyasztásban” hisznek. Ez azt jelenti, hogy az ember nem fogyasztja olyan állat húsát, amelyet ipari környezetben neveltek és vágtak le számtalan társával együtt, hanem csakis természetes környezetükben, emberies módon nevelt teheneket, disznókat és csirkéket eszik. Emellett nő az érdeklődés az alternatív állati proteinek iránt is, mivel egyes ehető bogarakat például sokkal kisebb széndioxid-lábnyommal lehet fogyasztható állapotba varázsolni, mint a megszokott négylábúakat.

Ám nemcsak gazdasági, illetve környezetvédelmi ügyről van itt szó, hanem kulturálisról is: az emberiség nagy része még mindig idegenkedik attól, hogy bármivel helyettesítse azokat a húsételeket, amelyek társadalmunkban elfogadottnak, népszerűnek számítanak. Az efféle idegenkedésnek elvi hátteret biztosítanak a különböző klímaváltozás-tagadó, vagy a háttérhatalmakról szóló összeesküvés-elméletek is.

Cikkünkben megpróbáljuk kideríteni, hogy meddig maradhat még velünk a húsevés, illetve azt, hogy a jövőben esetleg mire kell lecserélnünk a hamburgert és a hot dogot.

Mekkora a húsevés ökológiai lábnyoma?

A fent említett számon kívül még több adat is létezik arról, hogy mennyire káros a húsipar a klímára. Míg a globális ételipar kibocsátásának mindössze 29 százaléka származik növényi termékek előállításából, a csirkék, a tehenek, a disznók, valamint más haszonállatok tenyésztésénél ez az arány 59 százalékpont.

„Az étkezési szokásainknak hatalmas hatásai vannak a bolygóra” – mondta nemrég a Green Queennek Peter Scarborough, az Oxford professzora, aki az eddigi talán legkiterjedtebb tanulmány társszerzője a témában. Arról is beszélt, hogy a megoldáshoz nem elég, ha lelkiismeretből vegánokká, vagy vegetáriánusokká válunk, a húsipar káros hatásainak csökkentéséhez legalább nemzeti szintű szabályzásokra van szükség.

Igaz, az efféle próbálkozások rendre óriási társadalmi ellenállásba ütköznek. Egyelőre olyan súlyos a helyzet, hogy még a húsevést nem, vagy csak szőrmentén korlátozó intézkedések köré is teljes morális pánikot lehet felhúzni. Az amerikai Fox News-nak például áprilisban helyreigazítást kellett közölnie azért, mert valótlanul állították, hogy Joe Biden klímatervének az is része, hogy az amerikaiakat havonta egy hamburgerre korlátozza. Viszont a tanulmány, amire hivatkoztak – és ami nem volt a hivatalos amerikai terv része – valóban azt javasolta, hogy módot kell találni a húsfogyasztás kilencven százalékkal való csökkentésére.

Azonban a tanulmány szerzője arról beszélt: „A célunk az volt, hogy a kutatáson keresztül megmutassuk, hogy a magatartásunk többféle megváltoztatása hogyan hathat az üvegházhatású gázok kibocsátására. Az egyének felelőssége, hogy döntsenek a saját magatartásukról, hogyan akarnak alkalmazkodni a drasztikus környezeti helyzethez, amelyben élünk. És mindannyiunké, a társadalom felelőssége az, hogy bátorítsuk ezeket a magatartásformákat”.

A jelek szerint viszont olyan országok is vannak, ahol ez kevesebb akadályba ütközik. Németországban például 2022-ben rekordkevés hús fogyott: az itt élők ebben az évben átlagosan csak 52 kilogrammot ettek meg, míg öt éve még 61-et fogyasztottak. A 2022-es adat a legalacsonyabb, mióta 1989-ben elkezdték mérni a népesség húsfogyasztását.

Működnek-e a laborban fejlesztett alternatívák, vagy marad a zöldség szöcskével?

Kérdés viszont, hogy ha nem húst eszünk, akkor mit? Egyes várakozások szerint a húsnak nem kell eltűnnie az étrendünkből, viszont olyan állatok proteinjére kellene fókuszálnunk, amelyeket ma a világ néhány részén kívül még nem szívesen esznek meg az emberek: itt természetesen a különböző ízeltlábúakra gondolunk. Nemrég még az Európai Unió is jóváhagyta egyes rovarfélék emberi fogyasztását. Januári közleményükben így fogalmaztak: Az ízeltlábúak fogyasztása pozitívan hat a környezetre, az egészségre és az életminőségre.

Az elmúlt hónapokban holland és lengyel konzervatív politikusok már azzal vádolták ellenfeleiket, hogy arra akarják kényszeríteni a lakosságot, hogy tudtukon kívül egyenek bogarakat. Az NPR podcastja szerint azonban a fogyasztható ízeltlábúak ipara egyelőre nem áll olyan szinten, hogy normává tudjon válni. 

Bár léteznek különböző próbálkozások arra, hogy az emberi étrend részévé tegyék a sokkal kisebb környezeti lábnyommal tenyészthető állatokat, a gyakorlat csak a szélsőjobboldali blogszférában számít a mainstream részének.

Olyanról pedig szó sincs, hogy a kormányok rovarevésre kényszerítenék a lakosságot bárhol a világon.

A másik, klímaváltozás elleni csodafegyverként is emlegetett alternatíva a laboratóriumi körülmények között, mesterségesen előállított hús. Efféle termékeket már korábban emberi fogyasztásra alkalmasnak talált az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA). 

A szektorban pedig Bill Gates is jelentős befektető. 

Azonban a laboratóriumi hús gyártása drága és lassú. A szakemberek úgy vélik, hogy leghamarabb csak a 2030-as években nyerhet teret az ilyen termékek fogyasztása.

A hús növesztéséhez szükséges aminosavakat és vitaminokat tartalmazó vegyület egyetlen grammja nagyjából 260 dollárba, vagyis majdnem 100 ezer forintba kerül. Ennyit kóstál jelenleg egy sima húspogácsa legyártása. A költségek mellett a gyártási folyamatok sem klappolnak még teljesen, hiszen a nagy mennyiségben szaporított izomszövetek jelentős része biológiai hulladékként végezné, ha most indulna a tömeggyártás.

A világ húsról való leszokását még az is nehezíti, hogy az alternatívákkal egyelőre leginkább Európában és az USA-ban kísérleteznek. Kérdés, hogy a világ többi része – például a legnagyobb húsimportőr, Kína – mennyire lesz hajlandó kivenni a részét a globális felmelegedés elleni küzdelemből. Hiszen egy-egy ember keveset ér el azzal, ha megváltoztatja saját fogyasztási szokásait és csökkenti környezeti lábnyomát, az igazi felelősség az államok és a nagycégek vezetőié, akik fenntartják az évente 897 milliárd dollárt termelő hagyományos húsipart.

Nyitókép: Unsplash