Történelminek nevezik a dubaji megállapodást, pedig a másfél fokos felmelegedés is katasztrófa, és nagyon messze vagyunk tőle

Hosszas vajúdás után elfogadták a dubaji COP28 klímacsúcs résztvevői szerdán a fosszilis tüzelőanyagoktól való megválásra felszólító nyilatkozatot.

A megállapodás szövege felszólítja a világ országait „a fosszilis tüzelőanyagokról való igazságos, rendezett és méltányos megválásra az energiarendszerekben (...) annak érdekében, hogy a tudomány javaslatának megfelelően 2050-re elérhető legyen nettó nulla részarányuk”.

A dokumentum emellett 2030-ig a megújuló energia kapacitásának megháromszorozását is szorgalmazza világviszonylatban, valamint sürgeti a szénfelhasználás csökkentésére irányuló erőfeszítések fokozását, illetve a szén-dioxid-termelő iparágakban a leválasztást és tárolást lehetővé tévő technológiák fejlesztésének felgyorsítását. A COP28 elnöke, Szultán al-Dzsaber üdvözölte a közel kétszáz ország által szerdán jóváhagyott megállapodást, és 

történelmi intézkedéscsomagnak nevezte azt, amely „szilárd tervet” kínál az 1,5 Celsius-fokos cél eléréséhez.

Az egyik legfontosabb része a megállapodásnak ez az 1,5 fok, ami egyfelől ambiciózus cél, mivel nagyon rosszul állunk a szén-dioxid elleni háborúban, másfelől egyáltalán nem új cél, hiszen már a 2015-ös párizsi klímacsúcson is ebben állapodtak meg. Az azóta eltelt nyolc évben azonban csak a koronavírus-járvány miatti leállás jelentett egy kis fellélegzést, a globális szén-dioxid kibocsátás mit sem változott, sőt továbbra is évről évre nőtt, igaz, tavaly kisebb mértékben, mint várták.

Jelen állás szerint ha így maradna minden, és továbbra is ész nélkül eregetnénk az üvegházhatású gázokat a légkörbe, akkor 2100-ra 2,7 fokkal lenne magasabb a Földön a globális átlaghőmérséklet, mint az iparosodás előtti időszakban. Ez katasztrófa lenne, pedig már az 1,5 fok sem gyenge, ha figyelembe vesszük, hogy most járunk 1,14 foknál.

Az ENSZ adatai szerint tavaly az energiából fakadó szén-dioxid-kibocsátás 0,9 százalékkal nőtt, globálisan a villamos energiának még mindig csak 9,5 százaléka származik modern megújuló energiaforrásokból (főként nap- és szélenergiából), annak ellenére, hogy ezek már olcsóbbak, mint a fosszilis tüzelőanyagokból előállítani.

Egy Lancet-tanulmány szerint aggasztó, hogy részben a rekordprofitra hajtva az olaj- és gázipari vállalatok nem veszik komolyan a párizsi egyezményben vállalt célokat. A jelenlegi adatok abba az irányba mutatnak, hogy már 2040-ben 173 százakkal fogjuk meghaladni a párizsi megállapodás céljainak megfelelő szinteket.

Mit jelent a másfél fok, és mit a kettő?

Nézzük, mit kínálnak nekünk a klímacsúcs résztvevői, már ha komolyan veszik, amiben megállapodtak. A BBC szerint az 1,5 fokot azért állapították meg célként még nyolc éve Párizsban, mert a tudósok a modellek alapján arra jutottak, hogy ennél az értéknél a szélsőséges hőség a világ számos részén lényegesen kevésbé gyakori és intenzív, mint 2 fokos felmelegedés esetén. Emellett az 1,5 fokos felmelegedésnél a sarkköröknél körülbelül 4,5 Celsius-fokkal lesz melegebb a „leghidegebb éjjeleken”, ami különösen fontos a tengeri jég szempontjából. 2 fokos felmelegedés esetén a sarkoknál már 6 fok lesz a különbség. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) tanulmánya szerint 1,5 fokos melegedéssel számolva nagyon valószínű, hogy százévente legalább egyszer teljesen jégmentes lesz a Jeges-tenger, míg 2 fokos melegedés esetén ez már tízévente legalább egyszer előfordulhat.

Ha 1,5 foknál magasabb lesz a globális felmelegedés értéke, a grönlandi és antarktiszi jégtakarók visszafordíthatatlan olvadása felgyorsulhat, ami azt jelenti, hogy a tengerszint jóval 2100 után is rohamosan emelkedni fog. Ez azonban 1,5 fok esetén lassabban következne be, így időt nyernénk az alkalmazkodásra. Ez centiben megadva úgy néz ki, hogy a tengerszint emelkedése 1,5 foknál várhatóan mintegy 10 centiméterrel alacsonyabb lesz (40 centiméter), mint 2 fokos felmelegedés esetén.

A már most is viharokkal, a tengerszint emelkedésével, valamint a szárazföld és a zátonyok pusztulásával küzdő kis szigetországok, valamint az alacsonyan fekvő országok számára még az 1,5 Celsius-fok is egzisztenciális kihívást jelent. A veszteségek és károk finanszírozása kulcsfontosságúnak tekinthető a kis szigetek és az alacsonyan fekvő országok, valamint más, az éghajlatváltozás hatásaira különösen érzékeny nemzetek hosszú távú túlélése és alkalmazkodása szempontjából. Mindez annyit jelent, hogy azoknak az országoknak is be kell szállniuk ebbe anyagilag, amelyeket nem fenyeget, hogy elmossa őket a víz.

Az sem mindegy, hány ember lesz kitéve extrém hőségnek. Másfél foknál az emberiség 14 százaléka, mintegy 1 milliárd ember. Már ez is jelentősen megterheli az egészségügyi ellátórendszereket, de két foknál jön a java: abban az esetben 37 százalékuk válik érintetté, ami 3 milliárd embert jelent. Másfél foknál a gerincesek 4, a növények 8, míg a rovarok 6 százaléka fog kipusztulni.

Visszahűthetjük a Földet?

A másfél fokig vezető út is rögös lehet. Ha túllépjük, majd a felmelegedést 1,5 fokra csökkentjük, az sokkal veszélyesebb, mintha fokozatosan érjük el a célt. 2 fokos felmelegedés esetén már a gerinces fajok 8 százaléka, a növények 16 százaléka, míg a rovarok 18 százaléka pusztulna ki, ami az ökoszisztémákat totálisan felborítaná. Hiába hűtjük vissza a Földet – ami egyébként is rengeteg kihívással járna –, ha már sikeresen szétvertük az élővilágot. Ahogy a Másfélfok írja:

Ha egy faj elveszíti az élőhelyét, és a kihalás szélére kerül, vagy el is tűnik a Földről, az hatással van más fajokra is. Ezáltal az emberi faj is ugyanúgy veszélybe kerül, hiszen az élővilágban beállt drasztikus változás többek között komoly élelmiszerhiányhoz és az élhető területek csökkenéséhez vezethet.

Az sem mindegy, hogy a Föld visszahűtése nagyon költséges lenne. A szén-dioxidot lekötő rendszerek méregdrágák, ráadásul évszázadokban mérhető, mire a jégtáblák újraképződnek, a tenger savassága pedig helyreáll.

Felmerül a kérdés, hogy mi van, ha már túl is léptük az 1,5 fokot? Azt már most lehet tudni, hogy a 2023-as év lesz a legmelegebb, amióta az ember feljegyzéseket készít a hőmérsékletekről, emellett az elmúlt 120 év legmelegebb júliusát hozta, és a szeptember is messze rekordot döntött. 

A Lipcsei Egyetem éghajlatkutatója, Karsten Haustein már nyáron jelente, hogy idén 1,5 Celsius-fokkal volt magasabb a júliusi globális átlaghőmérséklet, mint az iparosodás előtti időkben átlagosan.

Ha ez nem lenne elég, a kutatók szerint a globális napi átlaghőmérséklet 2023-ban a napok nagyjából egyharmadában több mint 1,5 Celsius-fokkal haladta meg az iparosodás előtti átlagot. A BBC szerint ugyanakkor nagy különbség van az egyes napok globális hőmérséklete és a hosszú távú átlag között, ráadásul nem minden régióban mértek magas értékeket. Összességében a bolygó felmelegedéséről beszélünk, nem csak a Föld egyes pontjairól.

Legalább beszélnek róla

A COP28 egyik neuralgikus pontja volt a fosszilis tüzelőanyagok (a szén, olaj, földgáz stb.) használatának csökkentése. Ezeknek az elégetése okozza az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 75 százalékát, és az emberi tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátás több mint 90 százalékát. A rossz hír, hogy a meglévő olaj-, gáz- és szénmezőkből kitermelt fosszilis tüzelőanyagok bőven elegendők az 1,5 fokos határérték átlépéséhez.

A Nemzetközi Fenntartható Fejlődési Intézet és a Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint a fosszilis tüzelőanyagok új olaj- és gázmezőkből történő kitermelése nem egyeztethető össze az 1,5 fokos céllal. Ezzel szemben a kormányok már most is több mint kétszer annyi fosszilis tüzelőanyag kitermelését tervezik, mint amennyi a másfél Celsius-fokos határértékkel összeegyeztethető lenne. Kérdéses, hogy változik-e valami a mostani nyilatkozat után.

Mary Gagen, a Swansea Egyetem klímakutató professzora szerint nem szabad lebecsülni a mostani eredményeket, ő maga nem hitte volna, hogy olyan COP-megállapodást fog látni valaha, amiben a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás kezdetéről beszélnek.

A BBC szakújságírója, Matt McGrath kiemelte: a megállapodásban szó van arról, hogy a megújulóenergia-kapacitást megháromszorozzák globális szinten 2030-ig, ennek révén nagyon sok helyen a szél- és napenergia válthatja fel a szenet, az olajat és a gázt. Az is előrelépés, hogy mostantól minden országnak 2025-ig szigorúbb szén-dioxid-csökkentési terveket kell benyújtania. Ha Kína és India a zöld energiára való gyors átállásra helyezi a hangsúlyt, az hatalmas változást hozhat.

Nyitókép: Reuters/Thomas Mukoya