Szellentésadóval és metánblokkoló szupervakcinával küzdhetnek a klímaváltozás ellen

Míg a világ számos pontján úgy küzdenek a globális felmelegedés ellen, hogy a megújuló energia felé tolják el az energiamixet, addig Új-Zélandon a legnagyobb problémát a haszonállatok metánkibocsátás okozza és azt vizsgálják, hogyan tudnák azt csökkenteni.

Ez nem túl meglepő, az ország energiatermelésének 82 százalékát ugyanis megújulókból biztosítják. Ebből a víz: 57,2 százalékot; a geotermikus 17,8 százalékot; a szél 5 százalékot; a biomassza 1,4 százalékot míg a napenergia 0,3 százalékot tesz ki. Meglepő azonban, hogy az új-zélandiak ökolábnyoma még így is magasabb, mint az átlag, ami az olajfelhasználásnak „köszönhető” és az állattenyésztésből származó metánkibocsátásnak. Míg az előbbi visszaszorítására megvan a recept, az utóbbi már bonyolultabb és a tudományt hívták segítségül ahhoz, hogy a szigeteken élő 10 millió szarvasmarha és 26 millió juh ne szellentse és böfögje tele a légkört metánnal. Persze ez még talán viccesnek is tűnhet, de érdemes tudni, hogy a metán 84-szer erősebben hat a felmelegedésre, mint a szén-dioxid, szóval nem árt rá odafigyelni. Ugyanakkor hatékonyan lehet a metán visszaszorításával küzdeni a klímaváltozás ellen, mert a szén-dioxiddal ellentétben – amely évszázadokig velünk van – a metán nagy része csak egy évtizedig.

Ez azt jelenti, hogy a metánkibocsátás 30 százalékos csökkentése világszerte 2050-ig több mint 0,2 Celsius-fokkal csökkenti a globális felmelegedés mértékét. 

A BBC cikke szerint az ország metánkibocsátásának csaknem fele a mezőgazdaságból származik, annak több mint 85 százaléka pedig az állattenyésztésből. Hacsak nem akarunk végleg lemondani a húsról, a gyapjúról és a tejtermékekről – illetve az állattartásból származó bevételekről és a növénytermesztésnek hasznos trágyáról – akkor más megoldás után kell nézni.

Új-Zéland egy 2019-es jogszabályban határozott meg egy kétlépcsős célkitűzést. Eszerint 2030-ig a 2017-es szinthez képest 10 százalékkal, 2050-ig pedig 24-47 százalékkal kívánja csökkenteni a biogén metánt (az állatokból és a hulladékból származó metánt). Ez összhangban van azokkal a globális vállalásokkal, amelyeket a Párizsi Klímaegyezményben vállaltak azért az aláíró országok, hogy a felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt tartsák.

Az Új-Zélandi Mezőgazdasági Üvegházgáz Kutató Központ (NZAGRC) 90 millió új-zélandi dollárt fektetett kutatásokba, hogy kiderüljön, hogyan lehetne csökkenteni a kibocsátást. Egy 2018-as vizsgálat szerint a jelenleg rendelkezésre álló megközelítésekkel – főként a gazdaságon belüli műveletirányítás, például a fejés gyakoriságának megváltoztatása – 10 százalékos kibocsátáscsökkentést lehet maximum elérni. Vagyis kell még valami.

Alacsony károsanyagú bikák

Ha nem akarod szétszennyezni az autóddal a bolygót, akkor olyat veszel, aminek alacsony a károsanyag kibocsátása. Valami ilyesmi gondolat fogalmazódhatott meg az új-zélandi döntéshozók fejében is, amikor megjelent az igény a kevesebb metánt eregető állatok iránt. 2021 óta két nagy szarvasmarhák tenyésztésével foglalkozó cég, a LIC és a CRV Ambreed összefogott, hogy 800 fiatal bika metánszintjét mérjék. Ezzel megtették az első lépést az olyan tehenek tenyésztése felé, amelyek természetes módon kevesebb metánt termelnek. Ehhez a bikák metánkibocsátását naponta hatszor mérik, elől és hátul is.

Végül arra jutottak, hogy 15–20 százalékos különbség van az alacsony kibocsátásúak és az átlag között. Minderről Lorna McNaughton, az új-zélandi Livestock Improvement Corporation (LIC) agrártechnológiai szövetkezet vezető tudósa számolt be.

McNaughton várakozásai szerint 2026-ra, a LIC és a CRV már rendelkezni fog metánadatokkal azon bikákról, amelyek az új-zélandi tejelőállomány 90 százalékát megtermékenyítik.

Ez azt fogja jelenteni, hogy a gazdák más kívánatos tulajdonságok mellett alacsonyabb metánprofillal rendelkező bikákat is kiválaszthatnak az állományuk szaporításához.

Nem csak Új-Zélandon kísérleteznek ezzel, egy egyesült államokbeli tehénállományból származó adatok arra utalnak, hogy az alacsony metántartalmú tehenek kisebb termetűek, különböző bélhibákat ugyan észleltek náluk, de tejtermelésük és annak összetétele nem érintett. Ez nagyon fontos a gazdák számára, mivel ebből élnek. Kanadában az év elején került kereskedelmi forgalomba az alacsony metánkibocsátású bikáktól származó sperma. A genetika mögött álló Semex vállalat szerint ennek segítségével 2050-re 20-30 százalékkal csökkenthetik a kanadai tejelőállomány metánkibocsátását.

Birkák

Nemcsak a szarvasmarhákkal kísérleteznek, hanem a juhokkal is. Ők is nagy mennyiségű metánt szabadítanak a légkörbe, bár kevesebbet, mint a tehenek (98 kilogramm), évente csak 13 kilogrammot. Mérték a juhok kibocsátását és végül szétválasztották egy nyájba az alacsony értékeket mutatókat, amelyek végül szaporodtak. Kiderült, hogy az új birkáknál is megmaradt a kevesebb metánkibocsátás és ez évről évre, az állomány cserélődésével csökkent. Most ott tartanak, hogy 18 százalékos a különbség egy átlagos nyájhoz képest. Mostanra kiderült, hogy az alacsony kibocsátású juhoknak több gyapjúja van, a tejükben és a húsukban kissé eltérő zsírsavprofillal rendelkeznek, ugyanakkor soványabbak. Mindezeket az eredményeket a gazdálkodók is megismerték és ez alapján alakíthatják ki az állományukat.

Milyen hatással lesz a szelektív tenyésztés Új-Zéland metánkibocsátására? A becslések szerint a juhok esetében a metánkibocsátás évente körülbelül 0,5-1 százalékkal csökken. A szelektív tenyésztés hatása azonban lassan jelentkezik, mivel lassan cserélődik le a populáció.

Jöhet a vakcina?

Persze nem csak a tenyésztésen keresztül próbálják meg az állatok metánkibocsátást csökkenteni, hanem például a takarmányokon, illetve azok kiegészítőivel. A metángátlók lehetnek az egyik olyan technológia, amely idővel beválik. Az egyik már nemzetközi szinten is forgalomban van: egy holland fejlesztésű takarmány-adalékanyag, a Bovaer. A vegyület 30 százalékkal csökkenti a tejelő tehenek metánkibocsátását, de ugye ezt csak takarmánnyal etetett állatoknál lehet használni. Ez megnehezíti a bevezetését Új-Zélandon, mert ott a szarvasmarhák a szabadban füvet rágcsálnak. „Ki kell találnunk egy hatékony módszert arra, hogy a mi rendszerünkben működjön és gazdaságilag életképes legyen” – mondta a BBC-nek Sinead Leahy, a NZAGRC tudományos tanácsadója.

Egy másik vonzó technológiai megoldás, a metánblokkoló vakcina, viszont nem valószínű, hogy 2030-ra elkészül. A vakcinát amolyan szent grálnak tekintik, mivel hosszú távon és a legelőalapú gazdálkodásban is alkalmazható lenne, de egyelőre várat magára a pozitív eredmény. Az új-zélandi AgResearch kutatóintézet tudósai ígéretes laboratóriumi eredményeket értek el, de a juhokon végzett oltási kísérletek még nem jártak sikerrel.

És eljöhet a szellentésadó

Nagy kérdés, hogy a mezőgazdasági ágazat szereplőit sikerül-e meggyőzni, hogy a tenyésztési, illetve takarmányozási eredményeket felhasználják. Azt érdemes tudni, hogy az alacsony kibocsátású állatok tartása a hagyományosokhoz képest 15-20 százalékkal drágább, ami az állattartók számára zsebbevágó kérdés. Próbálnak hatni az állattartókra, tavaly azt tervezték, hogy adót vetnek ki rájuk, amiből kutatásokat finanszíroztak volna, de kitört a botrány. Volt olyan képviselő, aki traktorral próbált bejutni a parlamentbe, míg egy másik két tehénnel járta körbe a területet, amelyek hagytak ott némi szagos meglepetést. A megoldás az állami árképzés lehetne, vagyis az új módszerek támogatása, míg azok fizethetnének adót, akik erre nem fogékonyak, de ehhez kellene politikai akarat is. Eredetileg 2025-re tervezték az adó bevezetését, de sanszos, hogy lesz ebből 2030 is, vagy esetleg egy másik megoldás. Ami biztos, ha Új-Zéland nem teljesíti a vállalásait, az dollármilliárdokba kerülhet, ami igencsak fájhat majd az országnak amellett, hogy azért az eredeti célt sem kellene szem elől téveszteni: ne haladja meg a 1,5 fokot a globális felmelegedés mértéke.

Nyitókép: MTI/Krizsán Csaba