Tudomány-Tech

Szathmáry Eörs evolúcióbiológus: Ha a globális hőmérséklet 2100-ig 3 fokkal nő, kezdődik a katasztrófa

rtl.hurtl.hu

2022. január 2. 9:46

Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja szerint a covid megmutatta, hogy a nemzetközi tudományos közösség képes az együttműködésre, a politikában viszont ezzel ellentétes folyamatok zajlanak, ami egyre aggasztóbb.

Mi volt 2021 legjobb és legrosszabb hozadéka az ön számára?

A legjobb az volt, hogy a covid elleni modern típusú vakcinák ennyire jól működnek – ez kétségtelenül nagy ünnep. Azt is megmutatta az elmúlt év, hogy a tudomány emberei mennyire hatékonyan tudnak országhatárokon átívelően is együttműködni egy ilyen esetben. A másik oldalról ugyanakkor az is kiderült, hogy a politikusok mennyire nem tudnak együttműködni. 2021 legrosszabb hozadéka, hogy a klímaügyi találkozók viszonylag szerény eredményt hoztak, és a tudományos kutatók nagy része jelen pillanatban illuzórikusnak gondolja, hogy az ipari forradalom előtti szinthez képest csak 1,5 Celsius-fokot emelkedjen a hőmérséklet ebben a században. 

Az sokkal valószínűbb, hogy 3 fokot fog emelkedni 2100-ra, ami azt jelenti, hogy kezdődik a katasztrófa – ezt teljesen világosan ki kell mondani. 

Ugyanakkor ezt nem érzik a politikusok, mert nem a hosszú távú problémákkal való szembesülésre vannak kondicionálva, hanem mindig azzal foglalkoznak, hogy négyévente újraválasszák őket. Csakhogy ez a probléma legalább 10-20 év előretekintést igényel. Annyiban megegyeztek a COP26-on, hogy a metánkibocsátást csökkentik, de ettől eltekintve a hegyek vajúdtak, és egeret szültek.

Mi az, amit legjobban vár a 2022-es évtől, és mitől tart a leginkább 2022-ben?

Személyesen azt várom, hogy hagyjanak engem békén tudományt csinálni. Tényleg nagyon sok mindennel kellett foglalkoznom az elmúlt időszakban, de mégiscsak ahhoz értek a legjobban. Társadalmilag is akkor hasznosulok a leginkább, ha a belém fektetett energiát és pénzt azzal hálálom meg, ha jól végzem a tudományos munkámat. Nem fog sikerülni ezernyi okból, de ez lenne a vágyam. Ezt a kérdést azonban általánosítani is lehet, és akkor az a válasz, hogy szerintem az emberek szeretnének normális, nem átpolitizált életet élni.

Sok országban növekszik a politika hőfoka, rázkódik a rendszer, ez nem használ a normális, civil életnek:

nem kedvez az alkotó munkának ez az agitált légkör, ami egyre több helyen van a világban. A jövő évet illetően attól tartok a leginkább, hogy tovább fokozódik a nemzetközi feszültség. Az utóbbi három évben a fegyverekre fordított összeg GDP-arányosan folyamatosan növekedett, és egymást követték a fenyegetések, ökölrázások, erőfitogtatások. A történelem arra tanít, hogy amikor a fenyegetőzés és a fegyverkezés fokozódik, fennáll a lehetőség, hogy valóban kirobbanjanak helyi konfliktusok, amelyek sajnos tovább eszkalálódhatnak. A most leköszönő Angela Merkelnek körülbelül tíz éve volt egy fura megjegyzése, miszerint Európában azt hiszik az emberek, hogy a béke természetes dolog, pedig korántsem az. Most már látom, hogy teljesen igaza volt, és az ember attól fél, hogy megtapasztalja, mennyire a nem béke a természetes. Ezen belül még külön is aggasztó, hogy a világűr Stanislaw Lem által megjósolt militarizálása felé is megtették az első lépéseket. Ezek az ijesztő dolgok nem csillapítólag, hanem gerjesztően hatnak egymásra, ami nagyon riasztó perspektíva.

Ön szerint mi lesz a szakmája legnagyobb kihívása 2022-ben?

Ezt a kérdést a munkámból adódóan nagyon tágan szemlélem, úgyhogy jogtalanul  választanék ki ezt vagy azt a kihívások közül. Azért mondok egy konkrétumot: vannak olyan kémiai rendszerek, amelyek valamilyen mértékben már biológiai jelenségeket is mutatnak – mondjuk egy enzimek nélkül, magától is működő anyagcsereciklus. Ezeket a még nem élő rendszereket – amelyeket 15 éve infrabiológiai rendszereknek neveztem el – az utóbbi tíz évben elkezdték mesterségesen előállítani, és nem biztos, hogy éppen 2022-ben, de áttörésre lehet számítani ezen a területen. Valaki már képes volt olyan rendszert létrehozni, ami már az öröklődő képességek elemeit mutatja: ez a rendszer 4-6 örökítő állapotot fel tud mutatni, és ezek között már mesterséges szelekciót is lehet végezni. 

Tehát ezek a rendszerek – amelyekkel jelenleg több kutatócsoport is foglalkozik a világban – úgy bírnak biológiai sajátosságokkal, hogy nem érik el az élő szintet.

Ezeket a forradalmi rendszereket hogyan lehet majd hasznosítani?

Egyre jobban irritál ez a fajta kérdezősködés, mert ez nem így működik: a tudománynak általában utólag lesz haszna. Minden, amit használunk a mobiltelefontól a repülőgépekig, tudományos eredmények hosszú során alapul. Ez olyan, mint az evolúció: ami nem életképes, kihal, de sokszor nem lehet előre látni, hogy mi hullik ki a rostán. Egyébként a kérdésre az a válasz, hogy ezeknek a rendszereknek egy része a jövőben alighanem felhasználható lesz olyan kémiai szintézisekhez, anyagtermeléshez, ami a jelenlegi eszközökkel nem annyira profitábilis.

Mi az, amiről ma még keveset beszélünk, mégis jelentős hatással lehet akár a világ sorsára a közeljövőben?

Kapcsolat van a klímaváltozás és az új betegségek megjelenése között. Magyarországon ez kicsit jobban az érdeklődés homlokterében van, én magam is sokat beszélek erről, de globálisan nagyon kevéssé van az emberek tudatában. Míg az egyedek orvoslásában már bevett, hogy a megelőzés jobb, mint a gyógyítás, valahogy a járványok tekintetében nem így van. Persze nagyon jó az oltás, amikor már nagy baj van, de akkor kellene megfogni, amikor éppen felbukkanni készül a kór. Ennek van egy protokollja, ami ugyan sok pénzbe kerül, de sokkal kevesebbe, mint maga a járvány. Harvardi közgazdászok szerint a covid 16 ezer milliárd dollárjába kerül az Egyesült Államoknak, és ez a nyamvadt vírus még nem is olyan agresszív, mint amilyen lehetne. Sopánkodunk, kapkodunk, de nem fordítunk elég gondot a megelőzésre. 

Érdekes módon más területeken ez működik, az aszteroidákat például óriási költséggel figyelik, a fertőző betegségek előrejelzésével meg még mindig nem akarnak foglalkozni, pedig valószínűleg többen fognak meghalni a közeljövőben ettől, mint egy aszteroidabecsapódástól.

Az emberi civilizáció és tudás nem egyenes vonalú, egyenletes mozgással halad előre, és ilyenkor ezt fájdalmasan lehet látni.

Hogyan látja Magyarország következő tíz évét?

Hogy mi történik Magyarországon, nagy vonalakban, sorsdöntő módon nem Magyarországtól függ a mohácsi vész óta. Az viszont tőlünk függ, hogy ezen keretek között ki tudjuk-e párnázni a sorsunkat, vagy önsorsrontóként még rá is teszünk egy lapáttal. Léteznek a mai problémák és az ezekre adott sokféle válasz, társadalmi rendszerek, amelyek nem igazán stabilisak, csak metastabilisak – azaz hosszú ideig képesek fennállni, de ha bizonyos irányból zavarják meg őket, összeomolhatnak. Az ember lelkülete, neveltetése, meggyőződése révén választhat az alternatívák közül, de attól még, hogy a másik nem tetszik, nem biztos, hogy az a kevésbé stabilis. Nem lehet tudni, hogy a nyugati, euroatlantista válaszok – amik egyébként még nem születtek meg – lesznek-e annyira sikeresek, hogy a Nyugat újra magára találjon. Ennek függvényében nagyon nem mindegy, hogy Magyarország melyik lóra tesz. Egyetértek Tölgyessy Péterrel, aki nemrég azt mondta, hogy ő nem fogadna a Nyugat ellen ebben a kérdésben.

Intő jel lehetne, hogy eddig Magyarország már vagy háromszor fogadott a Nyugat ellen, és mindig borzasztó keserves következményei lettek. Ezt is meg kell fontolni.

Ha szabadon utazhatna az időben, melyik korba menne, és miért éppen oda?

Szeretném megnézni a négymilliárd évvel ezelőtti Földet egy olyan űrhajóval, amin vannak kísérleti eszközök. Körülbelül akkor keletkezett az élet, és érdekelne, milyen volt ennek a kémiája, milyen infrabiológiai rendszerek keveregtek ott. Aztán nagyon szeretnék visszatérni a Homo sapiens megjelenése utáni pár évbe – a faj, ahogy ismerjük, körülbelül kétszázezer éves. Ők voltak az elsők, akik genetikailag és küllemre olyanok voltak, mint mi, és borzasztóan fúrja az oldalamat, hogy mivel foglalkoztak, hogyan kommunikáltak. Szeretnék előre is menni az időben, és körülnézni a Földön 2500-ban, mert így kiderülne, hogy sikeresen leküzdöttük-e a problémákat. Ha azt tapasztalnám, hogy létezik valamilyen civilizáció, akkor megnyugodnék, ha viszont csak romokat látnék, és elrohanna valaki előttem egy furkósbottal a másik után, tudnám, hogy az a forgatókönyv valósult meg, hogy a civilizáció összeomlott. Akkor azt mondanám, hogy mostantól csak szórakozni fogok, mert úgyis mindegy.

Nyitókép: MTI / Szigetváry Zsolt

Ajánlat:

 

 

#Tudomány-Tech#szathmáry eörs#jövő#év végi interjúk#interjú#covid#evolúció#biológia#háború

Címlapról ajánljuk