Ahol igazán veszélyes az okostelefont nyomkodni: az ágyban, közvetlenül ébredés után

Edzős TikTokok, kimaradt Insta-sztorik, olvasatlan Messenger-üzenetek: egyre több embernek ezek a legfontosabb prioritásai közvetlenül felkelés után. Hiszen a közösségi média pörgése éjszaka sem áll meg, amíg alszunk: mindig akad végiggörgethető újdonság, és könnyű azt érezni, hogy még akkor is sok mindenből kimaradunk, ha gyakorlatilag csak az esti pihenő idejére tesszük le a telefont.

Nemrég az Independent szerzője tanulságos cikkben számolt be saját reggeli telefonos rutinjáról, és ismerte el, hogy még saját magát is aggasztja a szokás. Katie Rosseinsky azt írta: „Hogy mi a legirritálóbb az egészben? Az a tény, hogy egyáltalán nem élvezem a közösségi média görgetését, helyette csak frusztrál a saját akaraterőm hiánya. A szívemben tudom, hogy csak felesleges hülyeségekkel bombázom magam. Tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz jobb az életem attól, ha megnézek egy influenszert, ahogy épp jegeskávét vesz, hogy »romantizálja a napját«”.

De akkor miért csináljuk ezt?

A felmérések alapján Rosseinsky messze nincs egyedül a reggeli telefonozós szokásával. Egy kutatás szerint az okoseszközök használóinak 80 százaléka már a reggeli felkelés utáni 15 percen belül előveszi a kütyüt. Talán olyan függőség ez, amit már észre sem veszünk: annyira természetessé vált, hogy előbb merülünk alá benne, mint hogy fogat mosnánk, vagy kitalálnánk, mit együnk reggelire.

Nehéz pontosan megmondani, miért váltunk ilyenné, vagy hogy egy-egy embert pontosan mi ösztökél arra, hogy előbb oldja fel a képrenyőjét, minthogy jó reggelt kívánjon a párjának. Az egyik lehetséges ok a munka megváltozó, folyamatosan gyorsuló kultúrája. Az Independent korábbi cikke értekezett arról, milyen sunyi módon furakodott be a céges világ a szabadidőnkbe a digitális terek megnyílásának következtében.

Főnökeink, kollégáink már bárhol, bármikor könnyedén elérhetnek minket az interneten keresztül, mi pedig szépen lassan hozzászoktunk ehhez a helyzethez. Sőt: az is lehet, hogy néha mi is megírunk egy gyors munkahelyi emailt vagy Slack-üzenetet egy olyan munkatársunknak, akiről tudjuk, hogy éppen nem dolgozik.

Így manapság már számtalan ember számára már természetesen érzés folyamatos számítani arra, hogy valaki a munkából keresni fogja. Ennélfogva pedig racionálisnak tűnik amiatt is szoronganiuk, hogy egy-egy ilyen megkeresés még akkor történt meg, amíg ők aludtak. Ha pedig már muszáj elővennünk a telefont ébredés után, hogy csekkoljuk a céges emailt, nagyon könnyű a Facebook, az Instagram, vagy a TikTok ikonjára nyomnunk.

De megközelíthetjük a jelenséget a tudomány felől is. A közösségi médiaapplikációkat ugyanis már szándékosan úgy fejlesztik, hogy működésükkel az agy egy bizonyos területét célozzák meg: a jutalmazórendszert, amely dopamint termel. Ez pedig minden egyes alkalommal megtörténik, amikor meglátunk egy új TikTok-videót vagy Instagram-posztot. Ráadásul nemcsak maga a tartalom, hanem már a tartalomra való várakozás maga is beindítja a dopamintermelést, ezért olyan nehéz ilyenkor letenni a készüléket.

Na, csak még egyet megnézek!

– gondoljuk ilyenkor, majd a következő rengeteg alkalommal is. Dr Charlotte Armitage pszichoterapeuta, a No Phones at Home Day, azaz Telefonmentes Nap Otthon nevű kezdeményezés kitalálója arról beszélt: „Már annyira megszoktuk, hogy valami újdonságot találjunk az email-fiókunkban vagy a közösségi profiljainknon, hogy igényeljük ezt ahhoz, hogy meglegyen a másokhoz való kapcsolódás élménye… Akármennyire is hamis, vagy ideiglenes, de vágyunk rá.”

Azonban ahogy a legtöbb függőségnél, itt is megnövekszik a toleranciaszintünk a szerre, és egyre többet kell használnunk, egyre többet kell görgetnünk ahhoz, hogy megtapasztaljuk ugyanazt a pozitív hatást. Amikor pedig letesszük a telefont, az agyunk úgy ellensúlyozza a megnövekedett dopaminszintet, hogy az átlag alatti mértékben kezdi el termelni azt. Ez vezet az úgynevezett dopamindeficit nevű állapothoz, amelynek tüneteit mindannyian ismerjük: koncentrációs nehézségek, fáradtság, irritáltság.

Dr. Armitage szerint azért is káros a kora reggeli telefonozás, mert magát a felkelés folyamatát befolyásolja: agyunknak ugyanis egy kis időre van szüksége, hogy feldolgozza az ébredést, és újrainduljon elménk tudatos működése. A telefonozás idő előtti elkezdése azonban erőlteti, túl hirtelenné teszi a folyamatot, így már korán reggel olyan működési módba ugrik az agy, amely általában a nap későbbi szakaszában, a munkavégzés során jellemző. Emiatt pedig könnyen túlterheltnek, stresszesnek érezhetjük magunkat már kora reggel.

És akkor még nem is tértünk rá a tartalmakra, amelyeket ilyenkor fogyasztunk, és amelyek ilyenkor fejtik ki a hatásukat. Korábban már többször is foglalkoztunk azzal, hogy a közösségi média mennyire rombolja

• a nyugalmunkat,
• a gyerekkorunkat,
• mennyi szorongást,
• vagy tikkelést okoz,
• illetve miféle gyűlöletnek,
• vagy zaklatásnak

tehet ki minket.

Nyitókép: Getty Images