Szó szerint belehalunk a dühbe, a közösségi média viszont folyamatosan felhúz minket
2024. július 7. 20:56
Egy friss kutatás szerint már egy rövid dühkitörés is növeli a szívrendellenességek kockázatát, illetve az elhalálozás veszélyét, ez az érzelem nagyobb hatással van a szív és érrendszer egészségére, mint a bánat vagy a szorongás. Manapság egyre könnyebben húzzák fel magukat az emberek – ebben pedig a közösségi média nemhogy szerepet játszik, de még jutalmazza is a felhasználót az indulatáért.
A düh növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint az ezek miatti elhalálozás veszélyét, derül ki az American Heart Association szaklapjában megjelent tanulmányból, amelyet a CNN szemlézett. Kiderült, hogy a szív- és érrendszeri egészségünkre a szomorúság és a szorongás nem hat annyira negatívan, mint a gyakori düh, ami akár visszafordíthatatlan fizikai romláshoz is vezet.
Kiderült: ha 8 percig mérgesek vagyunk, annak negatív hatásai még 40 percen keresztül mérhetők a vérerekben.
Ez azt jelenti, hogy ez idő alatt nehezebben reagálnak a vérsejtek a sérülések és az elakadások problémájára, valamint a sejtek regenerációs képessége is csökken. Hosszú távon pedig a hatás felhalmozódhat, és akár súlyosabb problémákhoz is vezethet. Dr. Daichi Shimbo, a kutatás vezetője arról beszélt: „Úgy hisszük, hogy ha valaki újra és újra mérges lesz, azzal krónikus problémákat hoz létre az érrendszerében.” Hangsúlyozta, arra akarják sarkallni azokat, akik sokszor érzik magukat dühösnek, hogy ne féljenek indulatkezelő terápiához fordulni, vagy más módon tenni az egészségükért: akár meditációval, akár testmozgással.
Nemcsak az ereknek árt a méreg
Ez már a sokadik tanulmány, ami kimutatja, hogy ha gyakran vagyunk dühösek, annak nemcsak az az ára, hogy megriaszthatjuk barátainkat, családtagjainkat, illetve hogy rendszeresen kerülhetünk konfliktusba másokkal. A saját testünk is megérzi a dühünket, és nem fogja meghálálni. Rengetegféle egészségügyi komplikációhoz vezethet még a gyakori düh, például
- álmatlansághoz,
- fejfájáshoz
- emésztési problémákhoz
- bőrproblémákhoz, például ekcémához.
Kirívó esetekben érdemes szakértő segítségét kérni, ha dühkezelési problémáink akadnak. Az indulattal való küzdelem pár alapvető trükkjét viszont érdemes mindenkinek észben tartania, ha azt akarja, hogy kevésbé ártson meg neki, ha felhúzza magát. Fontos, hogy nem szabad gondolkodás nélkül szabad utat engedni mérgünknek, ugyanakkor elnyomni sem egészséges azt, mert ez szorongásos zavarhoz, depresszióhoz vezethet.
- Ha úgy érezzük, elvesztettük az irányítást, inkább hagyjuk ott a szituációt, amibe belekerültünk, és térjünk vissza hozzá később.
- Ismerjük fel és fogadjuk el, hogy a düh természetes része az életnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy az mindig elsőbbséget érdemel más érzelmekhez vagy a körülményekhez képest.
- Próbáljuk megállapítani, hogy pontosan mi az, ami felhúzott minket, és miért. Ha ezt képesek vagyunk magunk számára megfogalmazni, könnyebben tudjuk a dühöt valami hasznossá átformálni: például a problémáról szóló konstruktív kommunikációra váltani.
Sportoljunk: akár egy csapatsport, akár egy jó kocogás képes lehet csökkenteni dühünket, és helyrerázni az elménket. A fizikai edzés mellett pedig érdemes mentálisan, kommunikációs szempontból is edzeni magunkat: beszéljünk dühünkről olyasvalakinek, akiben megbízunk, és próbáljuk más szemével nézni a helyzetünket.
Civilizációs motor lett a dühből
A politikai polarizáció és a populizmus éveiben számtalan szerző és szakértő magától is eljut arra a következtetésre, hogy különösen érzelmes, mérges korába jutott az emberiség. A Study Finds szaklap nemrég arról írt, hogy a mérgező „felháborodáskultúra” jelenleg „úgy emészti fel a társadalmat, mint korábban soha”, a Guardian pedig az elmúlt évben több cikkben is feltette a kérdést: miért ilyen rohadt ideges mindenki? Egyik cikkükben a Gallup felmérésére hivatkoztak, amely kimutatta:
egyre több ember érzi világszerte azt, hogy a düh határozza meg az életét.
A Le Monde áprilisi cikkében úgy fogalmazott, hogy mára a düh a „civilizáció motorja” lett. Ennek belátásához még Donald Trump ordibálásainak medián decibelértékét vagy egy átlagos Megafon-poszt szóhasználatát sem kell elemezni. Sokkal egyszerűbb visszanyúlni Kendrick Lamar szavaihoz, aki Euphoria című Drake-gúnyoló számában fogalmazott úgy, hogy „ez az egész a szeretetről és a gyűlöletről szól, én pedig hadd mondjam el, hogy a legnagyobb gyűlölködő vagyok”. A rapper pályatársa ellen írt számai olyan népszerűek lettek, hogy időközben a zenei toplisták élére kúsztak, valakit pedig vélhetően még arra is inspiráltak, hogy a célkeresztbe vett Drake házára lövöldözzön. Nehezen lehetne tagadni, hogy a düh virágkorát éli a kultúrában és a közéletben egyaránt.
Erről tanúskodik a Scientific Reportsban publikált márciusi tanulmány is, amely arra jutott, hogy a „társadalmi ítéleteket”, tehát a közvéleményben népszerűvé váló morális álláspontokat már minden kultúrkörben a düh és az undor formálja, különösen azokban a társadalmakban, ahol nagyobb hangsúlyt kap az individualitás.
A fránya közösségi média tehet erről is
Az EU tudományos honlapján szemlézett, a Yale kutatói által készített tanulmány pedig arra mutatott rá, hogy a közösségi média fontos szerepet játszik abban, hogy egyre mérgesebb mindenki. Az mára már alapvetésnek számít a veterán internetezők körében, hogy a felháborodott, dühös posztokkal lehet a leggyorsabban lájkokat és megosztásokat szerezni, így az efféle tartalmak könnyebben elterjednek, és nagyobb hatásuk lesz.
William Brady, a Yale professzora szerint „a közösségi média fejlődése megváltoztatja azt, ahogyan a politikáról beszélünk. Ez az első bizonyíték arra, hogy az emberek rátanulnak arra, hogy több dühöt adjanak ki magukból, hiszen a közösségi médiát úgy alakították ki, hogy megjutalmazza őket ezért.” Ennek pedig az a hatása, hogy a közösségi média nemcsak képet ad egy társadalom lelkiállapotáról, hanem aktívan formálja is azt:
szó szerint idomítja az embereket arra, hogy minél idegesebbek legyenek.
Paradoxnak tűnhet, de a kutatók úgy vélik, hogy a közösségi média gyökeres megváltoztatása nem elegendő a probléma visszafordításához. Brady arról beszélt, hogy „nemcsak a platformok felépítésében, hanem az emberi pszichológiában” is gyökerezik a probléma. A technológia nem képes arra, hogy új érzelmeket ültessen el belénk, csupán arra, hogy a meglévőket erősítse fel. Szerinte a megoldás „egy olyan kombináció lehet, amelyben a techcégek apró lépéseket tesznek a beszélgetések minőségének javítására, valamint eszközöket adnak a felhasználók számára, hogy emlékeztessék őket, mennyire befolyásolja a technológia azt a szociális információhalmot, amely eléjük kerül”.
Korábban arról is beszámoltunk, hogy a francia kormány által felkért szakértők arra jutottak: 13 év alatti gyerekek kezébe nem lenne szabad okostelefont adni, 18 éves korukig pedig el kellene őket tiltani az olyan közösségi oldalaktól, mint a TikTok, az Instagram és a Snapchat. Arra jutottak, hogy a kereskedelmi alapon működő platformok a „kognitív torzítás minden formáját felhasználva” próbálják magukhoz láncolni a felhasználókat, ami a gyerekekre nézve különösen veszélyes lehet.
Korábban Forgács Mariann közösségimédia-szakértő a Reggeliben beszélt arról, hogy milyen trükköket, praktikákat tudunk alkalmazni, ha csökkenteni szeretnénk az okostelefon nyomkodásával töltött időt:
F. Takács István pszichológus pedig azt magyarázta el, mi vezethet a céltalan görgetéshez, vagy a közösségimédia-platformok akár órákon át tartó böngészéséhez.
Nyitókép: Pixabay