Magyar tinik is tikkelni kezdtek – látszólag a TikToktól, de mélyebb okok állnak a háttérben

Magyar orvosok is találkoztak a járványt követő időszakban kamaszoknál hirtelen fellépő tikkeléssel – derült ki a New York Times cikkéből. Az egy időben, világszerte jelentkező eseteket a közösségi média használata válthatta ki, de meglévő mentális problémák állhatnak a hátterükben.

A cikk egy kanadai tinédzser, Aidan példáján mutatja be az eseteket, aki 2021 elején azzal rémítette meg szüleit, hogy az iskolából hazaérve rángatózott, a fejét csapkodta, a karjait lengette, füttyögött, és kiáltásokat hallatott. A szülők, akik eleve aggódtak gyermekük szorongása miatt, azonnal orvoshoz fordultak Aidannel, de szervi okokat nem találtak a tünetek mögött. Ám egy neurológustól megtudták, hogy lakóhelyükön, Calgaryban több mint egy tucat kamasznál jelentkeztek hasonló tünetek.

A következő évben világszerte több ezer fiatalt kezeltek orvosok hirtelen jelentkező erős tikkelés miatt.

Közülük sokan néztek TikTok-videókat olyan tinédzserekről, akik Tourette-szindrómásnak vallották magukat. A szakértők figyelme így arra irányult elsősorban, hogy milyen tényezők tették ennyire érzékennyé a hirtelen fellépő tikkelés miatt kezelt kamaszokat arra, amit az interneten láttak.

A Calgary-i Egyetem kutatói közel háromszáz esetet vizsgáltak, amelyeket kanadai, amerikai, ausztrál, brit, francia, német, olasz és magyar klinikákon jegyeztek fel. Tanulmányukból kiderült, hogy a páciensek négyötödénél diagnosztizáltak valamilyen mentális zavart, és egyharmaduk traumatikus múltbeli élményekről számolt be.

Zárt közösségekben futótűzként terjedő rejtélyes tünetekről évszázadok óta jegyeztek fel történeteket. Ezek főleg nőkről szólnak, akik megmagyarázhatatlannak tűnő módon remegni kezdtek, netán elájultak, lebénultak, vagy akár megvakultak. Az elmúlt évtizedekben egyre inkább felismerték, hogy a szorongás, a trauma, a stressz valódi testi tüneteket válthat ki. „Mind tudjuk, hogy az elme hatással van a test működésére” – fogalmazott Isobel Heyman gyermekpszichiáter a cikkben, legegyszerűbb példaként említve, hogy a félelemtől gyorsabban ver a szívünk, vagy az idegességtől összeszorul a gyomrunk.

2011-ben a New York állambeli Le Royban görcsrohama volt a helyi középiskola egyik pompomlányának. Pár héttel később legjobb barátja a saját fejét kezdte csapkodni. A tikkelés gyorsan terjedt az iskolában, 18 lányt, egy fiút és egy felnőtt nőt is „megfertőzött”. A sajtó találgatta, hogy milyen méreganyag vagy vírus okozhatta a megbetegedést; az őket kezelő neurológusok azonban tudták, hogy pácienseik nagy része traumát élt át, vagy súlyos betegség volt a családjában.

Ám míg korábban ezek az esetek egy-egy meghatározott területen jelentkeztek, a közösségi média lebontotta a határokat.

Aidan fiúként született és nevelkedett. Hatéves korában az anyja megbetegedett, ezt követően időnként tikkelt, a torkát köszörülte, vagy a szemét forgatta. Kamaszkorában inkább lányokkal barátkozott, „fiús” sportok helyett a balettet és a színházat választotta. Néha durván bántalmazták, egyszer betört a koponyája, amikor a bokájánál fogva rángatták a fiúöltözőben. A középiskolában nembinárisként definiálta magát (aki nem tud a férfi vagy a női nemmel azonosulni), megnövesztette a haját, időnként szoknyát viselt, próbálta megtalálni, hogyan érzi jól magát. Szülei támogatták, de aggódtak is érte, ami dühítette Aidant.

A kamasz egy drámacsoportba menekült, ahol a különbözőség számított érdemnek, visszatekintve azonban Aidan úgy látja, hogy valójában a mentális zavarokat fetisizálták. A koronavírus miatti lezárás megkönnyebbülést jelentett számára: eltűnt szem elől, rajzolt, vagy videókat nézett a telefonján.

A TikTokon olyan tinédzserek videóit nézte, akik mentális zavarokkal kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg. Különösen megérintették Billie Eilish videói, amelyekben Tourette-szindrómájáról vallott, és a tikkelését is megmutatta. Ám amikor 2021 januárjában újranyitották az iskolát, visszatért a stressz, és Aidan gyakran annyira szorongott, hogy enni sem bírt. Pánikrohamai voltak, gyakran kapkodta a levegőt, a társas érdeklődése beszűkült, és egyre több időt töltött a telefonját nézve. Nem sokkal ezután jelentkezett nála a tikkelés.

Ezzel nagyjából egy időben a Calgary-i Egyetemen Tamara Pringsheim neurológus és kollégája, Davide Martino egy szakmai fórumon figyelt fel arra, hogy Kansas Cityben egy orvos praxisában példátlan mértékben megnőtt azoknak a kamasz lányoknak a száma, akiknél mozgásos és hangadásos tikkelés jelentkezett. A kanadai szakemberek ugyanezt tapasztalták. 

A Tourette-szindróma ugyanakkor főleg fiúkat érint, és a kora gyerekkorban kezdődik, idővel erősödik, és olyan egyszerű formái vannak, mint a köhögés vagy pislogás.

Az új pácienseknél viszont a tikkelés egyik napról a másikra jelentkezett, kidolgozott mozdulatokkal, illetve sértő vagy furcsa szavak kiáltozásával.

A világszerte jelentkező esetek miatt a neurológusok arra gyanakodtak, hogy közös forrásuk lehet. Pringsheim tinédzser lánya javasolta, hogy nézzenek szét a TikTokon. Amikor rákerestek a tikkelésre, több száz videót találtak, amelyek készítői ugyanazokat a tüneteket mutatták.

Aidannek gyógyszereket írtak fel, de ezeknek jelentős mellékhatása volt, és állapota csak rosszabbodott. 2021 augusztusában, amikor már fél évet kihagyott az iskolából, felvették egy funkcionális neurológiai rendellenességekkel foglalkozó klinikára. A klinika kognitív viselkedésterápiára alapozott programjában a zavarok pszichológiai gyökerével foglalkoztak. A pácienseknek két dolgot el kellett fogadniuk: az egyik, hogy nem Tourette-szindrómások, a másik, hogy rángásaikat részben ők irányítják, és akarniuk kellett, hogy jobban legyenek.

Aidannel fél évig foglalkozott beszédterapeuta, dietetikus, pszichiáter és más szakemberek. A pszichoterápiában a kamasz beszélt az őt ért iskolai bántalmazásról, a nemi identitása miatti stresszről és a járvány alatti elszigeteltségről. Letörölte telefonjáról a TikTokot, és antidepresszánsokkal is kezelték. A szülőknek tartott csoportterápiában Aidan apját és anyját arra tanították, hogyan tereljék el a figyelmüket gyermekük tüneteiről, amelyekkel Aidan részben a figyelmet akarta felhívni magára. A programban részt vevő kamaszokat arra bátorították, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak, amelyekben értelmet találnak.

A rehabilitáció után nem sokkal Aidan visszatért az iskolába. Azóta megírta és megrendezte első színdarabját, és kitűnőre érettségizett. A most 18 éves Aidan egy éve nem tikkel. A TikTokot már nem használja, nem azért, mert fél, hogy újra megbetegszik, hanem mert unalmasnak gondolja. Megtanulta felismerni és kezelni a szorongását, a nemi identitásával kapcsolatos stressz is enyhült. Mostanra azt gondolja: 

a tikkelés csak szerencsétlen mellékterméke volt annak, hogy elszántan, de rossz helyen keresett válaszokat a mentális egészségével és önmeghatározásával kapcsolatos kérdésekre.

A Martino és Pringsheim által dokumentált tikkeléses eseteknél a páciensek kétharmadát szorongással, negyedüket depresszióval diagnosztizálták. Szintén negyedüknél autizmust vagy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart (ADHD) állapítottak meg. Egyötödüknél korábban is jelentkezett tikkelés.

Az érintettek 85 százaléka lány, ami a korábban említett, zárt közösségekben jellemző eseteknél is megfigyelhető volt. Ennek okát nem tudni – van olyan elmélet, amely szerint a nők jobban empatizálnak mások problémáival, mint a férfiak. Németország az egyetlen, ahol számos fiúnál is jelentkezett a hirtelen tikkelés, ami összefüggésben állhat egy népszerű fiatal férfi influenszerrel, aki Tourette-szindrómás.

Egyelőre abból sem tudtak következtetéseket levonni, hogy a TikTok-videókkal kapcsolatba hozott tikkelés nagy arányban jelentkezett transznemű vagy nembináris kamaszoknál is. Egyes tanulmányok szerint a funkcionális neurológiai rendellenességek eleve nagyobb arányban jelentkeznek náluk, ami az általuk megélt diszkriminációval, megbélyegzéssel, előítéletekkel függhet össze.

A neurológusok szerint az érintett kamaszok többsége intenzív terápia nélkül is felhagyott a tikkeléssel.

Leginkább azok állapota nem javult, akik nem fogadták el a diagnózist, vagy a stresszt előidéző tényezőket nem tudták leküzdeni.

Nyitókép: GHCassel/Wikimedia Commons