Okostelefon-mentes városokkal oldanák meg, hogy a gyerekek visszakapják gyerekkorukat

Az angol iskolákban manapság már a telefon az első számú probléma, amellyel a tanárok küzdenek. A diákok állandóan előveszik azokat, úgy szorongatják a kezükben, mintha az életük múlna rajta. A gyerekek a terem egyik végéből a másikba küldenek üzeneteket egymásnak az órák alatt, vagy csak simán a közösségi médiát görgetik, vagy zenét hallgatnak, miközben sok pedagógus kétségbeesetten próbálja visszaszerezni figyelmüket, és rávenni őket arra, hogy foglalkozzanak a való világgal.  

Képernyők és tinédzserek: ez veszélyes

Az analóg telefonokról az okostelefonokra való átállás, amit a világjárványok idején a digitális életmód fellendülése tetézett, azt eredményezte, hogy a serdülők 46 százaléka „szinte állandóan” online van. Az Ofcom adatai szerint a gyermekek 97 százalékának van okostelefonja 12 éves korára.

Az Egyesült Királyság kormánya februárban úgy döntött, betiltják az angliai iskolákban az okostelefonokat, ehhez ez oktatási minisztérium már ki is adta az útmutatót. Gillian Keegan oktatási miniszter elmondta, hogy ez „képessé teszi” az iskolaigazgatókat arra, hogy kiűzzék ezeket a „digitális démonokat”.

Azért mész iskolába, hogy tanulj, azért mész, hogy barátságokat köss, hogy beszélgess az emberekkel, hogy szocializálódj. Nem azért, hogy a mobiltelefonodon ülj, vagy üzeneteket küldözgess, miközben beszélgethetnél valakivel

– mondta a BBC Radio 4 Today című műsorában az oktatási miniszter.

A hertfordshire-i St Albans egy lépéssel továbbment, mivel bejelentették, hogy első brit városként okostelefon-mentessé kívánják tenni a 14 éven aluliakat. A szülők közös levelet kaptak az általános iskolák konzorciumától, amelyben arra ösztönzik őket, hogy halasszák el a készülékek megvásárlását gyermekeik számára.

Ennek oka nem egyszerűen az, hogy a tizenévesek nem figyelnek megfelelően az órákon. Jonathan Haidt szociálpszichológus új könyve szerint az eddigieknél sokkal negatívabb hatással van a gyerekek és fiatalok mentális egészségére a telefonhasználat. Meggyőző érvként mutatja be, hogy az online töltött idő növekedése egybeesik egy riasztó mentális egészségügyi válsággal az egész világon.

Depresszió és szorongás

2010 és 2015 között a 10-14 éves gyerekek körében 92 százalékkal nőtt az öngyilkosságok aránya az Egyesült Királyságban. A tizenéves lányok körében az önkárosítási arány 78 százalékkal ugrott meg. A 18 és 25 év közöttiek körében a szorongásos diagnózisok 92 százalékkal nőttek. Ugyanebben az ötéves időszakban az okostelefonok elérték a háztartások többségét – gyorsabban terjedtek el, mint bármely más kommunikációs technológia az emberiség történetében. 

Haidt szerint kézzelfogható kapcsolat van a képernyőidő és a rossz mentális egészség között: a napi több mint öt órát a közösségi médián töltő tinédzser lányok közel 40 százalékánál diagnosztizáltak klinikai depressziót.

Így teszi tönkre az agyukat

Haidt szerint a gyermekkor és a serdülőkor teljesen átalakult, amivel kapcsolatban a szakértő nagyon aggasztó képet festett. Az ezredforduló környékére datálható, hogy a technológiai cégek az internet gyorsan bővülő lehetőségeinek kihasználására alapozva világmegváltónak hitt termékek sorát kezdték el létrehozni.

„A vállalatok nem, vagy csak kevés kutatást végeztek a termékeik gyermekekre és serdülőkre gyakorolt mentális egészségügyi hatásairól, és nem osztottak meg adatokat az egészségügyi hatásokat vizsgáló kutatókkal. Amikor egyre több bizonyíték miatt szembesültek azzal, hogy termékeik károsítják a fiatalokat, többnyire tagadásba, ködösítésbe és PR-kampányba kezdtek” – mondta Haidt az Independentnek, aki szerint azok az üzleti modellek voltak a „legrosszabbak”, amelyek a pszichológiai trükkökkel történő elkötelezettség maximalizálására épültek, hozzátéve, hogy a gyerekeket „a sérülékeny fejlődési szakaszokban csalták horogra. 

A lányok esetében a legnagyobb károkat a közösségi média okozza, a fiúk esetében a videojátékok és a pornóoldalak a leghátborzongatóbbak.

„Azzal, hogy ezek a cégek a gyerekek szemén és fülén keresztül bejutó addiktív tartalmak tűzfészkét tervezték meg, és kiszorították a fizikai játékot és a személyes szocializálódást, szinte teljesen megváltoztatták a gyerekkort és az emberi fejlődést” – írja könyvében Haidt elítélően. A vállalatokat azzal vádolják, hogy a dohányiparhoz hasonlóan viselkednek, erősen addiktív termékeket terveznek, és kijátsszák a törvényeket annak érdekében, hogy kiskorúaknak adják el azokat.

A gyermekek agya fejlődési szempontból egyáltalán nem alkalmas arra, hogy mindezzel megbirkózzon. Az agy jutalomkereső részei hamarabb érnek, de az önkontrollért és az akaraterőért felelős frontális kéreg csak a húszas éveink közepénél működik teljes gőzzel. Különösen veszélyes, ha ehhez még olyan fejlett algoritmusokat is hozzáadunk, amelyek még a felnőttek figyelmét is órákon át lekötik.

Haidt elmesélte egy bostoni anya történetét, amely sok szülőre jellemző, akikkel együtt dolgozott. Az édesanya azt mondta, hogy úgy érezte, hogy „elvesztette” 14 éves lányát, Emilyt. Elmesélte, hogy férjével együtt hogyan próbálták csökkenteni az időt, amit Emily az Instagramon töltött. „Sajnos bejutott az édesanyja telefonjába, kikapcsolta a megfigyelőszoftvert, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli magát, ha a szülei újratelepítik a programot”.

„Nehogy azt higgyük, hogy a fiatalok mentális egészségének hirtelen romlása az aktuális eseményeknek, például a politikai válságoknak, a jobboldali és populista mozgalmak felemelkedésének, a Brexitnek, Donald Trumpnak és a többinek tudhatók be” – mondta Haidt, aki több olyan országot hasonlított össze, amelyek kulturálisan eléggé hasonlóak, de ugyanabban az időszakban más-más nagy hírértékű eseményt éltek át, köztük Kanadát, az Egyesült Királyságot és a skandináv országokat. Mindegyiküknél a 2010-es évek elejétől kezdődően azonos problémákat tapasztalt.

A telefonalapú gyerekkor 4 problémája

1. Szociális megfosztottság. „A gyerekeknek sok időre van szükségük ahhoz, hogy egymással játsszanak a való életben, ezzel is elősegítve a szociális fejlődésüket” – mondta Haidt. Azok a tizenévesek, akik több időt töltenek személyesen a társaikkal, a kutatások szerint jobb mentális egészséggel rendelkeznek, míg azok, akik több időt töltenek a közösségi médiában, nagyobb valószínűséggel szenvednek depresszióban és szorongásban. Az Egyesült Államokban azonban 2009-től drámaian csökkent azoknak a 17-18 éveseknek az aránya, akik azt mondták, hogy „szinte minden nap” együtt lógnak a barátaikkal. Az emberekkel való online interakcióval töltött idő felváltotta a személyes kontaktot, és a serdülők mentális egészsége ennek megfelelően zuhanórepülésbe kezdett.
2. Egyre több az alvásprobléma is. Egy tanulmány szerint „jelentős összefüggések” vannak a magas közösségi médiahasználat és a rossz alvás között. Az egyik brit kutatás szerint a közösségi média használata „rövidebb alvásidővel, hosszabb alvási késleltetéssel és több alvás közbeni ébredéssel járt együtt”. A tinédzsereknek több alvásra van szükségük, mint a felnőtteknek, különösen a pubertáskorban. Azok, akik alváshiányban szenvednek, nem tudnak olyan jól koncentrálni vagy információt megtartani, mint azok, akik nyolc órát aludtak egy éjszaka.
3. A felnőttek is jól ismerik a harmadik pontot: a figyelem széttöredezése. A számtalan csevegőcsoport állandó pityegése között elég nehéz zsonglőrködni felnőttként is. Egy tanulmány szerint egy átlagos tinédzser naponta 192 értesítést kap a közösségi médiából és egyéb kommunikációs alkalmazásokból – ez az ébren töltött órákat figyelembe véve 11 darab óránként, vagyis 5 percenként egy. „Nehéz egy felnőttnek is megállni, hogy megnézze az üzenetet, de sokkal nehezebb egy kamasznak, akinek éretlen a homloklebenye, és ezért korlátozottan tud csak nemet mondani” – írta Haidt. Azt állítja, hogy a megszakítások véget nem érő áradata „megviseli a fiatalok gondolkodási képességét, és maradandó nyomokat hagyhat a gyorsan átkonfigurálódó agyukban”.
4. És végül a függőség. Ez abból ered, hogy az alkalmazások készítői olyan termékeket terveztek, amelyek „jutalmakat” osztogatnak, és olyan dopaminszintet váltanak ki, amelyek jó érzéssel töltenek el minket. „A pszichológusok eszköztárának minden trükkjét bevetik, hogy a felhasználókat horogra akasszák, mint a játékgépek a szerencsejátékosokat”. A serdülők sokkal fogékonyabbak ezekre a „trükkökre”, mint a felnőttek, a már említett homloklebeny miatt, amely körülbelül 20 éves korig nem számít érettnek.

Mi jelenthet megoldást?

A Z generáció és az utána következők válságban lehetnek, de van-e mód arra, hogy megtörjük ezt a rendkívül káros mintát? Haidt szerint igen, de ehhez erőteljes és kollektív fellépésre lesz szükség, hogy késleltessük azt az életkort, amikor a gyerekek okostelefonokat és közösségimédia-fiókokat kapnak. Arra is szükség van a szakértő szerint, hogy a telefonalapú gyermekkorról visszaálljunk a játékalapú gyermekkorra.

Az önkéntes koordináció hasznos eszköz lehet itt – például egy iskolában a szülők egy csoportja közösen dönthet úgy, hogy egy bizonyos életkorig egyik gyermek sem használhat telefont. Ez a csoportos döntés azt jelenti, hogy a gyerekek nem érzik magukat kirekesztettnek, csak mert nekik nincs.

Ha sikerül elérni a kritikus tömeget, akkor a telefonmentesség még normává is válhat – ezért lehet olyan hatásos a St. Albans-i iskola összehangolt törekvése, hogy a 14 év alatti gyermekek számára mindenhol betiltják az okostelefonokat.

Haidt szerint lehetne a gyerekeknek csak úgynevezett buta telefonokat adni, de a kormányok is közbeléphetnek. Kötelezhetnék például az összes közösségimédia-vállalatot az új felhasználók hatékony és tényleges korellenőrzésére, valamint az iskolákat is arra, hogy vegyék komolyan, hogy a telefonokat napközbenre el kell zárni a szekrényekben.

Még van remény

„Amikor új fogyasztási cikkekről derül ki, hogy veszélyesek, különösen a gyermekek számára, visszahívjuk őket, és addig nem forgalmazzuk, amíg a gyártó nem javítja a tervezést. 2010-ben a tizenévesek, a szülők, az iskolák és még a technológiai cégek sem tudták, hogy az okostelefonoknak és a közösségi médiának ennyi káros hatása van. Most már tudjuk.” – mondta arra utalva, hogy még nem késő változtatni.

Az rtl.hu korábban több cikkben is foglalkozott az okostelefon-függőséggel:

• Kétéves korig nulla, semennyi? – mennyit kütyüzzön a gyerek
• Észre sem vettük, és néhány év alatt okostelefon-függők lettünk
• Egy nemzedéket taszítanak szorongásba az okostelefonok a híres szociálpszichológus szerint
• Be kell tiltani a mobilozást az iskolában?
• Nehéz úgy leszoktatni a gyerekeket a kütyükről, ha a felnőttek is csaknem napi hét órát az online térben töltenek
• „Figyelsz? Neked beszélek!” – A telefon képernyőjének bámulása olyan drog, amiről nagyon nehéz lejönni

Nyitókép (illusztráció): Pexels