„Figyelsz? Neked beszélek!” – A telefon képernyőjének bámulása olyan drog, amiről nagyon nehéz lejönni

Az elmúlt évtizedekben a technológiai fejlődés által az emberek mindennapi élete kis túlzással jobban megváltozott, mint az azt megelőző száz évben. A modern technológia vitathatatlanul jobbá tette az életünket, viszont badarság lenne tagadni, hogy a pozitív hatások mellett rengeteg új probléma elé állította az emberiséget.

Az internet, a mobiltelefon és az információs társadalom korában teljesen átalakultak a mindennapjaink. Az információs társadalom elméletének lényege, hogy az egyén létezésének a mozgatórugója az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és közvetítése. Nem csoda hát, hogy a párok közös estéi sokszor úgy telnek, hogy néha odaszólva a másiknak a telefonjaikat bújják.

De vajon milyen hatással van a párkapcsolatokra, ha az egyik vagy mindkét fél folyamatosan a mobil képernyőjét bámulja?

A török Niğde Ömer Halisdemir Egyetem júliusban megjelent kutatása szerint nem túl jó. Egy új tanulmány szerint azok a párok, akiknél akár csak az egyik fél rabja az úgynevezett phubbingolásnak, sokkal kevésbé elégedettek a házasságukkal vagy a párkapcsolatukkal, mint akiknél ez nem jellemző.

De mi a phubbing, és hogyan hat ránk?

A telefont jelentő „phone” és az ignorálásra vonatkozó „snubbing” ige összemosásából létrejövő kifejezés nem új keletű, már 2016-ban is leírták mint modern népbetegséget. A Computers in Human Behavior című folyóiratban frissen megjelent tanulmányukban Suat Kılıçarslan és İzzet Parmaksız kérdőíveket küldtek törökországi házaspároknak, akiknek a válaszaiból összeállítottak egy adatsort.

A szociológusok megállapították, hogy a telefon képernyőjének bámulása komoly hatással van az emberek pszichéjére.

A telefonfüggők jobb esetben azt érzik, hogy nem magányosak, mert mindig „kapcsolatban vannak” másokkal, viszont vannak, akik éppen elszigeteltebbnek érzik magukat miatta, mert a túlzott eszközhasználat rávilágít, hogy valódi, közvetlen kapcsolatban senkivel nem állnak.

Ezt a viselkedési formát azonosították phubbingként. Phubbingolásnak számít minden olyan cselekedet, amikor a környezetünkben lévő embereket azért ignoráljuk, mert épp mással kommunikálunk a telefonunkon keresztül.

A tanulmány megjegyzi, hogy ha egy párkapcsolatban mindkét fél ezt csinálja, akkor az a „dupla phubbing”.

A kutatók több mint ezer kérdőívet küldtek ki, 712 választ kaptak vissza. A válaszolók nagyjából fele-fele arányban voltak férfiak és nők, átlagéletkoruk 37 év volt. A szociológusok a válaszokból kinyert adatsorokban felfedeztek egy mintát, amely szerint azok a párok, akik közül valamelyik fél úgy éli meg, hogy a társa sokszor a telefonjával törődik, miközben együtt vannak, nagyobb arányban voltak elégedetlenek a párkapcsolatukkal.

A kutatást végző szakemberek megjegyeztékk, hogy megállapításaik pusztán logikai következtetéseken alapulnak, de összességében azt azért lehet tudni, hogy az emberek általában nem szeretik, ha figyelmen kívül hagyják őket. Ha pedig ez rendszeressé válik, akkor az könnyen a kapcsolat rovására mehet.

A kutatok elismerték, arra nem tér ki a kutatásuk, hogy a telefon folyamatos bámulása és nyomogatása, valamint a megromló kapcsolat között ok-okozati összefüggés is fennáll-e, és ha igen, milyen irányú. Ugyanakkor megjegyezték, ártani biztosan nem árthat, ha nem nyomogatjuk annyit a mobilunkat, amikor épp emberek vesznek körül bennünket.

Addiktológusok szerint a telefonfüggőség, amihez szorosan kapcsolódik phubbing is, nem olyasmi, amitől manapság könnyen meg lehet szabadulni, tekintve, hogy sokakban érzelmi kötődés alakult ki, az emberek szabályosan rettegnek attól, hogy lemaradnak egy fontos hírről, üzenetről, értesítésről, vagy hogy nem tudják őket elérni az ismerőseik. Az igazán súlyos telefonfüggősséggel, csak úgy, mint minden súlyos, mindennapi életmenetet merőben befolyásoló addikcióval, érdemes szakemberhez fordulni. Ha azt tapasztaljuk magunkon és a környezetünkön, hogy sokszor telefonozással telnek a közös órák, érdemes megpróbálni a az alábbi tippek segítségével változtatni a szokásainkon.

• Tegyük félre a mobilt egy napra vagy akár egy hétre: ez a módszer a lehető legegyszerűbb és legelterjedtebb a telefonfüggőség visszaszorítására. A módszer lényege, hogy minden héten válasszunk ki egy napot, amikor nem használjuk a telefonunkat. Általában a hétvégét szokták javasolni, mert akkor nem lehet a munkára fogni, hogy folyamatosan telefonközelben kell lennünk.
• Butítsuk le: ennek a 30 napos módszernek a lényege, hogy az okostelefonunkat cseréljük le egy olyan modellre, amin nincs internethozzáférés, és fotózni sem tud. SMS-ezésre és telefonhívásokra használjuk csak. Ebben a harminc fájdalmas napban át fog alakulni az életünk, mert rá leszünk kényszerülve, hogy átalakítsuk. A listát közlő blog egyik szerzője hét éve butította le a saját telefonját, és saját bevallása szerint azóta teljesen átalakultak telefonhasználati szokásai.
• Segítő alkalmazások használata: kicsit furán hangzik, hogy töltsünk le alkalmazásokat, hogy azok által kevésbé figyeljünk az alkalmazások értesítéseire, de a külön erre készített appok sokaknak segítettek visszafogni a mobilhasználatukat. Ezek az alkalmazások minden értesítést kezelni tudnak, specifikusan be lehet rajtuk állítani, hogy melyek azok az appok, amik elérhetnek minket. Egyébként a legtöbb telefon már alapból is tartalmaz ilyen funkciót: egész egyszerűen ki kell kapcsolni az értesítéseket.
• Az ágy tiltott zóna: az emberek óriási százaléka a telefonjával alszik, ami azért gond, mert így lényegében az utolsó ébren töltött pillanataikat is a mobil bűvöletében élik. Ennek remek módja az, hogy kitiltjuk a hálószobából a mobilunkat, és egy másik helyiségben töltjük a készülékünket.
• A lakás tiltott zóna: az előző pontnak a durvább változata, amikor az egész otthonunkat változtatjuk mobilmentes zónává. Amikor befejezzük a munkanapot, tegyük a telefonunkat egy fiókba vagy egy szekrénybe, és csak akkor vegyük elő, amikor dolgozni megyünk. Ezért a családtagok lesznek a leghálásabbak, akik így több figyelmet kapnak.
• Hajpántos megoldás: egy érdekes, már-már komikus megoldás, hogy tekerjünk egy hajgumit a telefonunk köré, ami miatt lényegében csak hívások fogadására lehet használni, böngészésre, írásra egyáltalán nem. Ez azért jó módszer, mert a telefonfüggők csak nagyon ritkán vannak telefonhívásokkal elfoglalva, többnyire üzeneteket írnak, játszanak, vagy olvasnak-videóznak a mobiljukon. 

Ezt is ajánljuk: Önként lemondanak a lemondtak az okostelefonról a New York-i tinik, most könyvtárba járnak, és élvezik a valódi életet

Nyitókép: illusztráció / Getty Images