Herendi Gábor: Visszasírom azokat az időket, amikor még a tehetség meg a teljesítmény számított

Mi volt 2021 legjobb és legrosszabb hozadéka az ön számára?

A legjobb egyértelműen az volt, hogy egyáltalán be tudtuk mutatni a Toxikomát, és hogy ilyen nagy siker lett. Talán ez a legkedvesebb számomra ebben az évben, nem számítottunk ekkora érdeklődésre. A forgalmazó is megerősítette, hogy csoda a százezer feletti nézőszám egy drámai filmnél, de úgy látszik, nagyon szerette a közönség. 

A legrosszabb az volt idén, hogy kiderült: partvonalra lettem téve, és hiába pályázok, nem jutok lehetőséghez, nem kapok pénzt filmre. 

Nagyon átpolitizálódott a filmes pályázatok elbírálása, ezért most úgy látom, várnom kell arra, hogy valami változzon. A Toxikománál azért sikerült támogatást szereznem, mert az régebbi alkotás, már 2019-ben kész volt, csak a pandémia miatt nem lehetett bemutatni. Ez még az Andy Vajna vezette grémium egyik utolsó pályázata volt. Amióta nincs Andy Vajna, és új felállás van a Nemzeti Filmintézetben, azóta nem tudok labdába rúgni. Hat pályázatomat is elutasították. Egyszer kerek-perec megkérdeztem telefonon, hogy mi a helyzet, erre azt a választ kaptam ordítva, hogy kérjek támogatást a freeSZFE-től. Ez elég egyértelmű válasz volt.

Mi az, amit leginkább vár, és amitől leginkább tart 2022-ben?

Nagyon várok egy megtisztulást, ami lehet, hogy csak egy kormányváltással jöhet létre. Én visszasírom azokat az időket, amikor még a tehetség meg a teljesítmény számított, mert volt ilyen időszak Magyarországon. Most abszolút a politikai hovatartozás számít, ami soha nem vezetett jó irányba, a kultúrában pedig különösen nem. Abban bízom, hogy lesz egy nagy megtisztulás. Ha ez nem következik be jövőre, akkor az lesz számomra az év legrosszabb hozadéka. De azért nem vagyok egy elveszett gyerek, vannak lehetőségek, olyan területeken, amelyeket nem hat át annyira a politika, például reklámok, tévésorozatok, de külföld felé is elindultam egy angol nyelvű forgatókönyvvel, valami biztos be fog jönni.

Ön szerint mi lesz a szakmája legnagyobb kihívása jövőre?

Sok tehetséges ember most nem tud labdába rúgni, egyértelműen látszik, hogy azok készítenek filmeket, akik a politikához dörgölőztek. Nincs mese, ezt ki kell várni, megnézni, mi lesz, én is kíváncsian várom, de sok jóval nem kecsegtet az alapján, amilyen filmek készülnek. Csupa múltba tekintő, történelmi film, ráadásul rengeteg pénzből, mert a kosztümös filmek rendkívül költségesek. 

Hunyadi-sorozat készül őrült pénzekből, a padlás is ki van söpörve anyagilag, jövőre sok új alkotásra ezért nem számítok.

Mi az, amiről ma még keveset beszélünk, mégis jelentős hatással lehet akár a világ sorsára a közeljövőben?

A klímavédelmet komoly dolognak tartom, mert ha a globális változásnak nem tudunk megálljt parancsolni, abból nagyon hamar katasztrófa lehet. Kevesen tesznek érte, de van egyfajta mocorgás, egyes nagyvállalatok érzik a felelősségüket, és lépnek, de világméretű összefogásra lenne szükség, ami mindig a legnehezebb, mert olyan sokfelé vannak szakadva a társadalmak a világ különböző részein. Közösen elérni valamit csak vészhelyzet esetén lehet, de akkor az már késő lesz.

Hogyan látja Magyarország következő 10 évét?

Az a fajta rendszer, ami most épül, nem lehet hosszú távon gyümölcsöző. Sok jóra nem vezet ennyire elszigetelődni Európában és mindenkibe belemarni a környezetünkben. Egyre inkább szálka vagyunk mindenki szemében, és ez a közösség ki is tud közösíteni, ami gazdaságilag és kulturálisan is tragédia lenne egy ilyen kicsi országnak. Én abból a szempontból optimista vagyok, hogy erről az útról vissza fogunk fordulni, mert vissza kell fordulni. 

Egy virágázóbb jövőt szeretnék és képzelek el, nagy átalakulásokkal, mert ez a jelenlegi politika hosszú évekre visszavetette az ország fejlődését.

Mit szeretne megvalósítani jövőre a saját életében?

A lakásom felújítását, plusz hogy közelebb kerüljek egy film megvalósításához. Lehet, hogy történik valami jövőre, ami ezt lehetővé teszi.

Ha szabadon utazhatna az időben, melyik korba menne, és miért épp oda?

Vissza a ‘90-es évekbe. Nagyon jó korban kaptam el a rendszerváltást. Felpezsdült a gazdaság, és belecsöppentem egy újonnan kialakuló szférába, a reklámiparba, és akkor tényleg kizárólag a tehetségen múlt, hogy ki marad meg, ki emelkedik ki. Fel sem merült a korrupció és a politika, nagyon jól éreztem magam a tiszta versenyhelyzetben. Az vett körül, hogy aki ügyes, tehetséges és jól végzi a dolgát, az megy előre, gyarapodik, és ez nagyon keményen megszakadt a 2000-es években. Mára szinte nem tudok olyan területet mondani az országban, ahol ez ne lenne jellemző. Talán a kultúra maradt az egyetlen, de a kulturkampf mára ezt is bevette, nem maradt olyan terület, ahol ne lenne fontos, hogy az ember merre elkötelezett politikailag.

Korábban:

Egyetlen alkalommal mutatta be mozi Herendi Gábor Bűnös város című szatíráját

Ajánlat:

• Peller Mariann: Kapunk még leckéket a jövő évtől
• Domokos Gábor, a gömböc feltalálója: Tudományosan gondolkodni csak kockázatos dolgokon érdemes, de nem azt díjazza a rendszer
• Nyáry Krisztián: Súlyos társadalmi következményei lesznek annak, hogy egyre kevesebb a könyvolvasó fiatal
• Pataki Zita: A legjobb és a legrosszabb élmény is a Nyerő Pároshoz kapcsolódik
• Kocsis Tibor: Végre megnyílhattam az emberek előtt
• Anger Zsolt: Sokáig a fogamat csikorgattam, de ma már csak röhögök