Parti Nagy Lajos: Szeretném megérni, hogy Magyarország erős, stabil demokrácia lesz egy erős Európai Unióban

Mi volt 2021 legjobb és legrosszabb hozadéka az ön számára?

A legrosszabb alighanem a covid, ahogy posztcovidba, s újból covidba váltott. A hétköznapi belátás, hogy ez „a háború után is” tartósan itt marad velünk, a szörnyű hozadékaival is, a tanulságaival is, a közös sérülékenység tudatával, hogy – Balázs Béla száz éves soraival a Kékszakállú herceg vára szövegkönyvéből – „az világ kint haddal tele, de nem abba halunk bele, Urak, Asszonyságok”. S tulajdonképpen a legjobb hozadék is a coviddal kapcsolatos: nem lett senki súlyos beteg a környezetemben, továbbá lett vakcina, s a három oltás ad annyi biztonságot, hogy az ember, legalábbis e tájon, éljen és élni hagyjon. Legrosszabb hozadék még, hogy fél évre kiálltam a magam munkájából egy felkérés kedvéért, de ez a legjobb hozadék is, hisz tavasztól őszig megírtam egy kisregényt, „féltényprózát” Árnyékporocska címen, egy elfelejtett Kner-rokon, Kner Piroska elfelejtett szakácskönyvének kísérőkönyveként, lényegében arról, mit tudhatunk valakiről, akiről szinte semmit nem tudunk.

Mi az, amit leginkább vár, és amitől legjobban tart 2022-ben?

Egyrészt azt várom, hogy a covid betagolódik a rendszeres oltással fékentartható légúti betegségek közé, másrészt, hogy a magyar választásokon sikerül végre leváltani Orbán fékevesztett rendszerét. Amitől legjobban tartok, hogy ez mégsem lesz ilyen egyszerű.

Ön szerint mi lesz a szakmája legnagyobb kihívása 2022-ben?

Megállítani a kultúrharc el- és kőgazdag alapítványokba kiszabadult hajóágyúit, s lassan, gondosan, méltányosan, szakmai alapon kiépíteni egy működő, demokratikus rendszert a kultúrára fordítható közpénzek elosztására.

Mi az, amiről ma még keveset beszélünk, mégis jelentős hatással lehet akár világ sorsára a közeljövőben?

A klimaváltozás, meg az időről időre kirobbantott háborúk, népirtások nyomában járó népvándorlás.

Hogyan látja Magyarország következő tíz évét?

Bárhogy alakul, nem lesz egyszerű tíz év, igaz, van-e, lehet-e ilyen? Jó lenne megérni, hogy a húszas évek végére Magyarország egy erős Európai Unió tagjaként erős, stabil demokrácia lesz.

Mit szeretne megvalósítani jövőre a saját életében?

Dolgozni, nem hagyni, hogy eltérítsem magamat magamtól, a munkámtól, jelentősen előrehaladni azzal a könyvvel, amit már évek óta írok.

Ha szabadon utazhatna az időben, melyik korba menne, és miért éppen oda?

Az én életem előtti ötven évbe, szóval a 20. század első felébe, a történelmi kíváncsiság miatt. Persze erről tudok és tudhatok, úgyhogy ha egyet lehet választani, akkor inkább az életem utáni, mondjuk harminc évbe, szintén kíváncsiságból, hogy lássam, mi lett mindebből, a gyerekeinkből, például.

Év végi interjúsorozatunk további részeit ide kattintva olvashatja el.

Nyitókép: MTI / Mónus Márton