„Elbocsátások lesznek ebben a kórházban, ha itt forgattok filmet a fogamzásgátlásról!”

„Egy egyházi kórház eredetileg nyitott volt a forgatásra, kedvesen körbevezettek, megmutatták a helyszínt. Aztán amikor ezután elolvasták a forgatókönyvet, jött az email, hogy mégsem lehet, mert a fogamzásgátlás témája nem korrelál a katolikus elvekkel” – mondja az rtl.hu-nak Schnabel Annabella filmrendező, a május 14-én debütáló, Beutaló nélkül sehova című filmjének elkészültéről. Számtalan ilyen példát tudna még mondani. 

Már felállt a teljes stáb, várakoztak a színészek, oda-vissza végigpróbálták a dramaturgiát, ám a kamerák nem kezdhettek forogni: úgy tűnt, hogy a magyar közegészségügy szinte minden intézményében féltek attól, hogy náluk készüljön egy 15 perces rövidfilm, ami

arról szólt volna, hogy egy tinilány elmegy fogamzásgátló tablettát felíratni magának.

Mindez még 2018-ban történt, és végül – ahogy a film főhőse – a rendező is csak egy kis csalással járt sikerrel. Schnabel felidézi: 

Miután tíznél is több kórház visszautasított minket, az utolsó lehetséges helyre már úgy vittem be a forgatókönyvet, hogy kivágtam belőle a kockázatosabbnak tartott részeket.

Muszáj volt, mert különben nem lett volna vizsgafilmem. Így viszont rögtön átment a kórház vezetésén, meg is nyíltak a kapuk, forgathattunk” – teszi hozzá.

A film azóta megjárt számos fesztivált belföldön és külföldön is: az Oscar-kvalifikáló 51. Nashville Filmfesztiválon közönségdíjat nyert, Chicagóból a legjobb fikciós rövidfilm és a legjobb fesztiválfilm díját hozta el, itthon pedig a 65. Országos Független Filmszemlén nyerte el a Zsűri Különdját a Női Érzékenységért, és első helyezett lett a 18. Pannonfíling Fesztiválon. De vetítették Indonéziában, Romániában is. 

Aktualitása pedig csak tovább nőtt: nemcsak a magyar közegészségügy gyakran kritizált állapota került előtérbe főként a covid miatt, hanem időközben a fogamzásgátlás elérhetőségében is mi váltunk Európa sereghajtójává. „Egy emberi sztorit akartam elmesélni, ami sokunkkal megesik, mert rosszul működik egy rendszer” – mondja Schnabel. A Beutaló nélkül sehova című filmet május 14-én tették közzé a YouTube-on, cikkünk végén is meg lehet nézni.

Ajánló: „Az óvszer nem tud elszakadni, hacsak nem egy lóval szexelt” – sok orvos nem hajlandó felírni az esemény utáni tablettát, helyette megalázzák és kioktatják a nőket

Félelem és rettegés a szocreál, kafkai útvesztőben

Lili (Erdős Lili alakításában) 17 év körüli átlagos, magyar kamaszlány, aki szerelmes. A film első jelenetében mobiltelefonnal készült videón látjuk őt intim közelségben párjával összebújni szobájában: Lili arra készül, hogy elveszítse szüzességét a fiúval. Egy apró, triviális lépés hátravan azonban a beavatás pillanatáig. A srác latexérzékeny, úgyhogy gyorsan el kellene ugrani felíratni egy fogamzásgátlót. A gyanútlan lány ekkor még nem sejti, hogy milyen tortúra vár rá a magyar közegészségügyben. „Ez egy nagyon fontos téma, amiről beszélni kell” – vallja Schnabel.

Schnabel rövidfilmje a meleg színekkel, suta kameramozgásokkal ábrázolt idillből ezután átvált a korai 21. század Magyarországának éles, hideg, betonszínű mindennapjaira. Még a cirill betűs felirat is kint van az első intézmény csengőjén – a sok közül, ahová Lili a következő 15 percben be fog térni, hogy felírasson magának egy doboz gyógyszert, miközben egyre abszurdabb és félelmetesebb realitásban találja magát.

A kórházban minden magyar ember jó ismerőse fogadja: az alulfizetett, állami ügyfélszolgálatos néni, aki úgy beszél, mintha óriási szívességet tenne azzal, hogy munkaidejében a munkáját végzi, és útbaigazítja a lányt. Azonban az útbaigazításban sincs köszönet. Fogamzásgátló? Beutaló kell. Beutalót a gyermeknőgyógyász ad. Vagy mégsem. Öt órát kell sorba állni érte. Ja, akkor már lassan zárnak. Mindegy, irány a következő intézmény. Ide összeköttetés kell, vagy hálapénz. A kafkai nehézségek sokasodnak, a nyomás egyre érezhetőbbé válik, a közegészségügy piszkos, rendszerváltás előtti falai összeszűkülnek a lány körül.

Mire kikerül az egészségügy útvesztőjéből, már át is esett a felnőtté válás pillanatán. Csak épp nem úgy, ahogy szerette volna, vagy úgy, ahogy bárki megérdemelné.

A realista horror, amelyben mindannyian egyszerre vagyunk gonosz és áldozat

Schnabel az rtl.hu-nak úgy fogalmazott, „abszolút horror nőként belépni a nőgyógyászatra, ahol egy ismeretlen férfi vár, aki alig vált veled pár szót, aztán feldug neked valami hideg, fém műszert. Elképesztően kiszolgáltatott érzés.” A filmet az ő személyes élményei inspirálták, de a nézőnek nem nehéz beleélnie magát a bürokratikus, zavaros, ósdi szocreál környezetbe.

Mindannyiunknak rontották el már a napját efféle intézményekben durva bánásmóddal, megalázó vizsgálatokkal, szemérmetlen csuklóztatással, papírokkal, amiket le kellett volna pecsételni, papírokkal, amiket nem kellett volna lepecsételni, irgalmatlanul hosszú várakozási időkkel, vagy egyéb, egyszerre banálisnak és kegyetlenül kreatívnak tűnő hülyeséggel. 

Azonban, ha különösen kiszolgáltatott helyzetű ember – például kiskorú nő, egyedül – tesz próbát, még az is lehet, hogy élethosszig tartó traumát szerez.

De miért nem megy akkor inkább haza? Meg különben is, mit szólnak ehhez az egészhez a szülei? Miért dönt végül úgy, hogy időpont vagy beutaló nélkül beslisszol a kórház belső kapuján, amíg nem néz oda a portás? A helyes válasz ezekre a kérdésekre az, hogy semmi közünk hozzá, ahogy az államnak sincs semmi köze ahhoz, hogy miként-hogyan él szexuális életet egy beleegyezési korhatárt betöltött állampolgár.

„A magyarokban talán van egy ilyen ösztön, hogy tűrjünk, összeszorítsuk a fogunkat, és cipeljük a rohadt nehéz batyunkat, még akkor is, ha az állam ott turkál, ahol egyáltalán nem joga” – mondja erről Schnabel.

Egy széttraumatizált nemzet vagyunk egy eredendően érzékeny és szenvedélyes néplélekkel, gondoljunk csak a népdalainkra. De sajnos elfáradtunk. Néha már én is csak addig jutok, hogy széttárom a karom.

A Beutaló nélkül sehova főgonosza így nem a Lilit csuklóztató nővér, és nem is a szokásos, irritáló „azért, mert ez a szabály” szöveg felmondásával támadó, passziánszozó portás, de még csak nem is a férfi nőgyógyász, aki monoton rutinnal rombolja le Lili emberi és női méltóságát a torokszorító csúcsjelenetben, majd intézi el az egészet egy unott megjegyzéssel. A főgonosz az az egészségügyi rendszer, amely megjavítandó tárgyként kezeli a hozzá segítségért fordulókat, és szolgaként a benne dolgozókat, nem pedig emberként, ne adj isten személyiségként. 

És ez teszi minden magyar számára valóssá a film által bemutatott rémségeket: ugyanúgy meglátjuk magunkat Liliben, mint a vele foglalkozó, kizsákmányolt, fáradt egészségügyisekben. Körülményeknek és véletleneknek köszönhetően ma ők váltak egy horrorfilm szereplőivé. Mi a garancia arra, hogy holnap nem mi leszünk a helyükben?

„Nem baj, robbanjon csak”

– mondja Schnabel, amikor arról kérdezzük, szándékosan időzítette-e a film bemutatóját éppen mostanra, amikor a gyerekvédelemmel és a közegészségüggyel kapcsolatban szinte naponta olvasni aggasztó, hajmeresztő híreket. „Egyre többen kérdezgették, hogy mikor lesz már online, hiszen ez egy 2019-es vizsgafilm. Szóval úgy döntöttem, hogy eljött az idő. Még az USA-ban is aktuálisnak számított a téma, hiszen ott az abortuszjog alkotmányos védelmét vette el pár éve a Legfelsőbb Bíróság” – mondja a rendező.

Hozzáteszi: „Nem terveztem, hogy pont így jöjjön ki a premier, de látom, hogy itthon is van aktualitása a filmnek. Bár szerintem ez egy örök, egyetemes téma. A szexuális erőszak nem csak szándékosan, hanem figyelmetlenségből is megtörténhet. A film elején szereplő matricás tetkó valahol ezt is szimbolizálja: az almából előbújó kígyó a bűnbeesés történetében a jó és a rossz tudását kínálta. A jó és rossz tudása viszont az intim helyzetekben is szükséges volna.” Ami Lilinek élete legrosszabb napja, az a rendszer dolgozóinak egy átlagos kedd.

Schnabel szerint „akiknek végigdúlta a szocializmus a hétköznapjait, annak ez a filmbeli feszültség és tehetetlenség ismerős lehet. Bár én már az új rendszer gyermeke vagyok, mégis úgy látom, hogy itthon a mai napig viseljük az előző rendszer történelmi traumáját. Említettem már, hogy hiszek a néplélekben: például az amerikaiakat azért szeretem, mert náluk az ambíció és a lelkesedés az alapvetés. Enélkül nem hajózhatták volna át az óceánt egy új és jobb élet reményében.”

A szocializmus velünk élő, elnyomó szellemiségét Schnabel a film vizualitásában is meg akarta mutatni: szándékosan festette vörösre az egyik kórház ajtaját, szándékosan rakott cirill betűket a csengőre. Nem véletlen, hogy a nőgyógyász rendelőjének falán is egy korabéli plakát feszít azzal a felirattal: „olcsó szerelem, drága ár”. Még egy szót se szólt egymáshoz az orvos és a páciens, de máris elkezdődött a slutshaming (magyarul nagyon finoman szólva a könnyűvérű nő megszégyenítése).

„De miért is olcsó a szerelem? Mert nem olyan, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva? Nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy mindenkinek más vágyai vannak, és az idealizált narratívákon túl is meg kellene próbálnunk együttérezni embertársainkkal. Nem vagyunk egyformák, és pláne nem feketék-fehérek. Értem, hogy kellenek a szabályok, mivel képtelenség lenne akár világszinten nyolcmilliárd egyedi esetet vizsgálni. De az emberekkel foglalkozó rendszereknek muszáj lenne szem előtt tartaniuk, hogy az emberi lélek törékeny, és könnyen megsérül” – fejti ki a rendező, aki szerint a rendszer a polgárok – és főleg a nők – magánügyeibe erőszakolja bele saját magát. Az interjúban is felveti azt, amit a filmben is: „Az a kérdés: hogyan fog ez megváltozni? Én elkészítettem ezt a filmet, hogy felhívjam rá a figyelmet, de a valóságban hogyan fognak megváltozni ezek az attitűdök?” Megnyugtató válaszig egyelőre nem jutottunk el.

A Beutaló nélkül sehova című filmet alább lehet megnézni:

Cikkajánló:

• Kisebb eséllyel halnak meg a női betegek, ha női orvosok kezelik őket
• Egyre nagyobb az ideológiai szakadék a nemek között: a fiatal férfiak többnyire konzervatívok, a nők pedig baloldaliak
• Egyre több módszer létezik a férfi fogamzásgátlásra, de az „erősebb nem” még a gumit is vonakodva húzza fel
• Magyar nyelvű szótár készült a feminizmusról, hogy itthon is megértsük, miről van szó
• Női testek és nőjogok: valóban el lehet érni valamit a szex megvonásával?