Lekötözik a betegeket a kórházakban, mert nincs elég ápoló, aki foglalkozna velük

Még Székely Lászlónak hívták az alapvető jogok biztosát, az egészségügyért pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma felelt, amikor az ombudsman felkérte a tárcavezetőt arra, hogy rendeletben szabályozza, hogyan lehet szabadságukban korlátozni a nem pszichiátriai osztályokon kezelt kórházi betegeket.

Az alapvető jogok biztosa 2017 szeptemberében kapott panaszbejelentést arról, hogy egy férfit, aki két évvel korábban került be a Tolna megyei kórházba – és kéthavi bennlét után egy fertőzés következtében meghalt –, az őt látogató lánya többször is kikötözve találta. Székely László megkeresésére a kórház azt válaszolta, hogy a néhai beteg a kanüljét többször kitépte vagy húzogatta, ezért kötötték le a kezét, illetve a csuklóját, amikor infúziót adtak neki.

A kórház arra hivatkozott, hogy a jogszabályok alapján korlátozható a beteg személyes szabadsága a saját élete, testi épsége és egészsége védelmében. Az intézmény saját eljárásrendje arra is kitért, hogy a korlátozó intézkedés csak addig tarthat, amíg az elrendelésének oka fennáll, és a korlátozás minden lépését dokumentálni kell.

Az ombudsman felkereste az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökét is, aki leszögezte, hogy a beteg önrendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett a kórháznak legalább annyira fontos kötelessége, hogy a beteg életét, testi épségét megóvja, a további egészségkárosodását megakadályozza. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy 

a fizikai korlátozás sokszor kiváltható, ha elegendő szakképzett személyzet – azaz ápoló – áll rendelkezésre.

Jelentésében az ombudsman megjegyezte, hogy a cselekvőképes beteg, ahogyan a kezelésbe ráutaló magatartással beleegyezhet, úgy meg is tagadhatja azt. Mivel a vizsgált eset kapcsán a kórház nem tett eleget a dokumentációs követelményeknek, így utólag nem lehet megállapítani, hogy biztosították-e a beteg számára, hogy gyakorolja az ellátás megtagadásához fűződő jogát.

Az alapvető jogok biztosa szerint a betegek önrendelkezési, illetve tisztességes eljáráshoz való jogának védelmébe beletartozna, hogy jogilag szabályozzák, milyen feltételek mellett lehetséges olyan korlátozó intézkedéseket alkalmazni, mint a lekötözés. Uniós szintű, illetve hazai szabályozás hiányában azonban a kórházak legfeljebb saját hatáskörben rendelkeznek erről belső normáikban – a legfeljebb itt azt jelenti, hogy korántsem biztos, hogy minden intézménynek van erre vonatkozó belső szabályozása, ha pedig nincs, akkor végképp az egészségügyi személyzet belátásán múlik, hogy hogyan jár el.

Ezért döntött úgy Székely László, hogy felkéri az emberi erőforrások miniszterét arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy mielőbb szülessen rendeleti szabályozás a nem pszichiátriai osztályokon kezelt betegek esetén alkalmazható korlátozó intézkedésekről. Az ombudsman jelentése, melyben a felkérés szerepel, 2018. július 3-i keltezésű.

Nincs, aki odafigyeljen

Idén februárban a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) utóvizsgálatot kérve fordult a jelenlegi ombudsmanhoz, Kozma Ákoshoz, miután 

az egészségügyért felelős miniszterek mostanáig nem tettek eleget a felkérésnek.

A TASZ jogásza, Takács Ádám az rtl.hu-nak elmondta: az alapvető jogok biztosa ugyan nem tudja kikényszeríteni azt, hogy a miniszter hozzon meg bizonyos döntéseket, de a nyilvánosságon keresztül nyomást tud gyakorolni, vagy ha azt látja, hogy a helyzet az érintettek alapjogait sérti, az Alkotmánybírósághoz is fordulhat.

A jogvédő szervezethez érkező megkeresésekből az rajzolódik ki, hogy a kórházi személyzet hiánya miatt egyre gyakoribbak azok az esetek, amikor a betegeket lekötözik, mert nem tudnak megfelelően odafigyelni rájuk. Takács Ádám konkrét példákat is említett: több hozzátartozó is beszámolt a TASZ-nak arról, hogy 

nem pusztán lekötözve, de kiszáradva találtak rá szeretteikre a kórházban, 

a személyzet ugyanis nem tudott rájuk nézni annyiszor, ahányszor indokolt lett volna, ők pedig nem tudták magukat megitatni. Az is előfordult, hogy gerincbántalmakkal küzdő beteget szíjaztak le, még nagyobb fájdalmakat okozva neki. 

Olyan beteget is lekötöztek, aki a kezelés visszautasításának jogával élve el akarta hagyni a kórházat, de a kapuból visszafordították.

A fizikai vagy gyógyszeres korlátozás orvosi indoka általában az, hogy a beteg zavart állapota miatt van rá szükség. A jogász szerint ugyanakkor – a magyar egészségügy állapotát ismerve – könnyen lehet, hogy 

a beteg azért zavarodott, mert nincs, aki elmagyarázza neki, hogy mi történik vele, mire számíthat, 

de ahelyett, hogy csökkenteni próbálnák a kiszolgáltatottságát, lekötözik.

A jogvédők szeretnék, ha ezekre a kiszolgáltatott betegekre több figyelem irányulna, és érvényesülnének a jogaik. Ehhez arra lenne szükség, hogy az ombudsman érdemben foglalkozzon az üggyel, és a Belügyminisztérium meghozza azokat a szabályokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az egészségügyi ellátásban csak szakmailag megalapozott indokokkal korlátozzák a betegek szabadságát.

Válaszra várnak

Az alapvető jogok biztosának február 23-i keltezéssel megküldött levélre a TASZ mostanáig nem kapott választ. Ám ezen annyira nem lepődött meg a szervezet, ami külön honlapot is működtet Válaszolt-e Kozma Ákos? címmel. A honlapon közzétett nyílt levélben a TASZ arra hívja fel a figyelmet, hogy beadványai olyan jogsérelmekről szólnak, amelyekre az alapvető jogok biztosának különös figyelmet kellene fordítania, ám sok esetben válaszra sem méltatja őket az ombudsman.

Kétségtelen – írja a TASZ –, hogy az ombudsmani eljárásnak nincs törvényben meghatározott ideje, de ez nem jelenti azt, hogy az alapvető jogok biztosa megteheti, hogy 

alapvető jogok rendszerszintű sérelmével kapcsolatos beadványokra akár évekig nem reagál.

A honlapon konkrét ügyeket is felsorolnak, amelyre hosszú ideje nem kaptak választ. Azóta, hogy Kozma Ákos tölti be a tisztséget, egyebek mellett az alábbi megkeresésekre nem érkezett válasz:

• a Magyar Helsinki Bizottság 2020 februárjában azzal kereste meg az ombudsmant, hogy az Állampusztai Büntetés-végrehajtási Intézetben jogszabályellenesen tartanak fogva szabálysértés elkövetése miatt fogyatékossággal élő embereket,
• a TASZ 2020 márciusában fordult az ombudsmanhoz a gondnoksági ügyekben született szakértői vélemények alacsony színvonalából eredő jogsértések miatt,
• ugyancsak a TASZ 2020 júniusában kérte az ombudsman vizsgálatát, mert az egyik gyermekkórházi osztályon a kiskorú betegeket csak nagyon korlátozottan látogathatták szüleik, és voltak olyan gyerekek is, akik akár hónapokon át nem tudtak érdemben a szüleikkel lenni,
• az Utcajogász 2020 októberében fordult Kozma Ákoshoz, mert a 2021-ben hatályba lépő szabályok alapján az adósok vagyonát jóval értékük alatt el lehet árverezni,
• ugyancsak 2020 októberében több civil szervezet közösen írt beadványt a közhatalmi szerveknek a Meseország mindenkié című könyvvel kapcsolatos homofób tevékenység miatt,
• 2020 decemberében az örökbefogadás szabályainak megváltoztatása, illetve az Alaptörvény kilencedik módosításának homofób és transzfób rendelkezései miatt keresték meg civilek az alapvető jogok biztosát,
• 2021 augusztusában pedig arra kérték civilek az ombudsmant, hogy kezdeményezze a „pedofiltörvényként” is elhíresült homofób propagandatörvény normakontrollját, de még csak arról sem kaptak visszajelzést, hogy érkeztették volna a beadványt.

Az rtl.hu megkeresésére az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala azt válaszolta, hogy állampolgári panaszbeadvány nyomán folyamatban van az ügy, de nem adhatnak előzetesen tájékoztatást arról, hogy mi lesz az eljárás eredménye és milyen intézkedést tesz az ombudsman, ez ugyanis – több évtizedes gyakorlatot követve – a jelentés kibocsátása előtt nem hozható nyilvánosságra. Az alapvető jogok biztosa az általa lefolytatott vizsgálatról nyilvános jelentést készít, és ha arra a megállapításra jut, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos visszásság áll fenn, annak orvoslására ajánlást tehet a vizsgált hatóság felügyeleti szervének – áll a válaszban.

A Belügyminisztérium nem reagált megkeresésünkre.

Nyitókép: Bernard Van Berg / EyeEm / Getty Images