Mielőtt még felülnénk a Huxit-buszra: hat fontos tény arról, hogyan sáfárkodik az EU a rábízott hatalmas összegekkel

„Háromszázötven millió fontot küldünk az EU-nak hetente. Költsük el ezt a pénzt inkább az egészségügyre” – ez volt a felirata annak a hírhedt piros busznak, amely a 2016-os Brexit-népszavazás előtt járta az Egyesült Királyság útjait, és amellyel a később megválasztott (még később pedig csúfosan megbukott) miniszterelnök, Boris Johnson is szívesen pózolt.

A tényellenőrzés műfaja ebben az időszakban kezdett el több figyelmet kapni, és több ezzel foglalkozó szakértő is fontosnak tartotta, hogy ellenőrizze a buszon hirdetett állítást. Ki is derült, hogy a jelmondat „színtiszta félrekezelése volt a hivatalos statisztikáknak”. Az Egyesült Királyság által az EU-nak egy hét alatt befizetett összeget szerény százmillió euróval becsülte túl, és elfelejtett szót ejteni arról, hogy

az Egyesült Királyság és az EU kapcsolatának felbomlása után ugyan ezt az összeget nem kell befizetni, viszont a kereskedelem bonyolódása és egyéb akadályok nyomán sokkal több pénz távozik az államkasszából. Most már ott tartunk, hogy az ország teljes kára 140 milliárd fontra rúghat.

A „Brexit-busz” példája talán a leghírhedtebb eset, amiből azt a tanulságot tudjuk leszűrni: érdemes tisztában lenni az EU és tagállamai közti pénzügyi viszonyrendszerrel. Ha ugyanis bedőlünk az ebben a témakörben terjesztett álhíreknek, könnyen lehet, hogy a következő uniós szavazáson nem tudunk informált döntést hozni. Vegyünk hát sorra öt fontos kérdést, amelyek hazánkban és EU-szerte keringenek az uniós pénzekről.

1. Az átlagember semmit sem lát az EU-s pénzekből?

Az unióból való kilépést valamilyen formában támogatók – egy tavaly szeptemberi felmérés szerint a magyarok 28 százaléka – általában nem veszik figyelembe, hogy az átlagszavazó életét is számtalan módon teszik jobbá az EU-pénzek. Pedig erre rengeteg példát fel lehet hozni:

• A 2014 és 2020 közötti kohéziós befektetéseknek hála az EU kevésbé fejlett régióiban az egy főre jutó GDP 2,6 százalékkal nő, csupán 2023-ban.
• Uniós pénzből valósult meg a Galileo GPS, amely világszerte 2,3 milliárd készülék számára biztosít hálózatot és navigációs képességet. Itt nemcsak okostelefonokról van szó, hanem vészhelyzeti jelzőkészülékekről is, amelyek akár életeket is menthetnek.
• Bár a magyar kormány és az unió közötti huzavonában veszélybe került a hazai Erasmus+ program, 1987 óta már így is összesen 12,5 millió ember oktatását segítette elő.

2. Az EU zsarolja a tagállamokat a források visszatartásával?

„Az EU zsarol minket a nekünk járó pénzek visszatartásával” – ezt az állítást Magyarországon és a korábbi lengyel kormány részéről is sokat lehetett hallani az elmúlt időszakban. Azonban ha az EU álláspontjára és a többi tagország sajtójára is vetünk egy pillantást, azt látjuk, hogy ők inkább a magyar és a korábbi lengyel kormányt vádolják zsarolással.

A tavaly november 9-i kormányinfón például Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy fogalmazott, hogy „Brüsszel sikertelenül próbálja zsarolni a magyar kormányt” Ukrajna EU-csatlakozásával kapcsolatban – ám konkrét bizonyítékot nem hozott erre. Szerinte azért tartja vissza az unió a koronavírus utáni helyreállítási alap forrásait, mert nem támogatjuk a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Decemberben pedig Szijjártó Péter tagadta, hogy Magyarország zsarolná az EU-t, és utalt arra, hogy a magyar kormány az, amelyre nyomást gyakorol az unió.

Valójában ez a konfliktus a jogállamisági követelmények miatt alakult ki, hiszen Ukrajna csatlakozása reálisan még évekig nem lesz napirenden. Mindössze két nappal Gulyás nyilatkozata előtt arról beszélt Johannes Hahn uniós büdzséért felelős biztos, hogy valójában Magyarország zsarolja az EU-t azzal, hogy megvétózza az Ukrajnának nyújtott 18 milliárd eurós támogatást, ha nem kapja meg a jogállamisági problémák miatt visszatartott pénzt.

A kemény odamondások mellett azonban mindkét félben megvan a megegyezésre való hajlandóság. Az unió ugyanis kínos helyzetbe kerülne, ha egyetlen ország vétója miatt nem tudná betartani Ukrajnának tett ígéreteit, 

Magyarország pedig anyagilag kerülne nehéz helyzetbe, ha nem kapná meg az 5,8 milliárd eurós covidsegélyt. Vagy ha az unió beváltaná azt a fenyegetést, hogy ezen felül visszatart még 7,5 milliárd eurónyi egyéb forrást is.

Ebben az ügyben akkor történt előrelépés, amikor december első felében az unió úgy látta, hogy az igazságszolgáltatás reformjáról szóló új törvény elfogadásával Magyarország teljesítette a kohéziós alapok lehívásának feltételeit. Ekkor feloldották a befagyasztott források egy részét. Varga Mihály pénzügyminiszter azt mondta, hogy a helyreállítási terv az 5,8 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatáson felül hivatalosan is kiegészült egy 3,9 milliárd eurós hitelrésszel, valamint egy 0,7 milliárd eurós, szintén vissza nem térítendő kerettel a REPowerEU tervből. Húszmilliárd eurót azonban még mindig befagyasztva tartanak.

Ajánló: Elítélte Magyarországot az Európai Parlament

3. Jobban járna Magyarország, ha kilépnénk az EU-ból?

Ahogy fentebb írtuk, egy friss felmérés szerint a magyarok 28 százaléka támogatná a kilépést az EU-ból, ez kisebbség ugyan a társadalomban, mégis jelentős embertömegről van szó. Éppen ezért nem árt szakértő vélemények alapján sorra venni, miért lenne borzalmas ötlet egy esetleges huxit.

• Bodnár Zoltán közgazdász úgy fogalmazott: „aki egy kicsit is értelmes, és felelősséget érez a saját hazájáért, a gyerekei jövőjéért, abban egy másodpercre nem merülhet föl az az opció, hogy Magyarország kilépjen az Európai Unióból”. Szerinte az unióból való kilépés rendkívüli gazdasági károkat okozna, mivel csökkentené az export versenyképességét, növelné a szállítási költségeket. A tudományos élet is károkat szenvedne, valamint egyes szektorokban munkaerőhiányt, míg másokban leépítéseket jelentene.
• Zsiday Viktor portfóliókezelő azt mondta, Magyarország „kicsúszása” esetén csökkenne az ország tőkevonzó képessége, megbízhatósága, „és az sem biztos, hogy a magyar munkaerőt szívesen fogadnák az EU-ban”.
• A HVG pedig arra emlékeztetett, hogy a határellenőrzés visszaállításából származó gondok mellett az óriási pénzek kiesését is megszenvednénk. „A 11 közép- és kelet-európai ország közül Magyarország kapta GDP-arányosan és – Észtországgal holtversenyben – egy főre kalkulálva is a legtöbb támogatást”, aminek hiányát a bőrünkön éreznénk.

De nem kell kizárólag magyar közgazdászok aggodalmaira hivatkoznunk, hogy lássuk, mekkora károkat tud okozni az EU-ból való kilépés. Elég ránéznük az Egyesült Királyságra, ahol már erősen meglátszik a 2016-os Brexit pénzügyi mérlege. A Cambridge Egyetem nemrég készült kutatása szerint eddig

kb. 62 billió forintnyi összegébe került a briteknek, hogy kiléptek az EU-ból.

Magyarország márpedig nem tartozik az EU nettó befizetői közé, tehát összességében – még a visszatartott pénzek nélkül is – több pénzt kapunk az uniótól, mint amennyit a költségvetésbe teszünk. Ezt maga Orbán Viktor is elismerni látszott egy tavaly januári háttérbeszélgetésen a Szabad Európa szerint. A lap viszont utalt arra, hogy az erről szóló híradásnak nem a legmegbízhatóbb a narrátora. Rod Dreher amerikai, bevallottan Orbán-rajongó publicista ugyanis többször is átírta a beszélgetésről szóló beszámolóját, amelynek végső verziójában az szerepel: 

Orbán azt mondta, hogy neki személy szerint fájdalmas, hogy Magyarország az unió tagja, amely folyamatosan zaklatja (bullying), de nem kérdés, hogy Magyarország az Európai Unióban marad, mert az ország gazdasági jóléte ettől függ. 

A Portfolio ráadásul utánakérdezett a témának Havasi Bertalannál, a kormányfő szóvivőjénél, aki azt válaszolta: „A miniszterelnök már korábban is többször világossá tette: az EU-tagság nem kívánságműsor, hanem Magyarország nemzeti érdeke”.

4. A szövevényes EU-s bürokrácia miatt nem hatékony a források elköltése?

Minden EU-tagállamban minden politikai oldalról hallani az uniós bürokráciára vonatkozó kritikákat. Ezek az aggodalmak gyakran jogosak, ám irreális azt várni, hogy az uniós ügyintézés a jelenleginél gyorsabban működjön. Az unió intézményeiben összesen hatvanezer fős személyzet dolgozik azon, hogy a pénzek eljussanak a 27 tagország 450 millió lakójához: ez azt jelenti, hogy egy önmagában jelentős tömeg, ám az uniós lélekszámhoz viszonyítva mégiscsak kevés ember intézi a pénzosztás technikai részleteit.

Az uniós gépezet lassú reakcióideje különösen frusztráló lehet vészhelyzetekben, például egy járvány vagy egy háború kitörésekor. Ahogy az rtl.hu-n és a Lakmuszon megjelent oknyomozó írásban taglaltuk, az orosz-ukrán háború kitörése körül a menekültek ellátására ígért pénzek például elképesztően lassan érkeztek meg a segélyszervezetekhez. Durván egy évvel az invázió kezdete után több ilyen társaság is arról számolt be, hogy még mindig nem láttak uniós pénzt.

Az Európai Tanács honlapja viszont igyekszik megnyugtatni legalább azzal kapcsolatban, hogy „az EU költségvetésének csupán a töredékét költik az épületekre, a fizetésekre, a nyugdíjakra és az uniós intézmények egyéb működési költségeire”.

5. Hogyan épül fel az EU költségvetése?

Az EU költségvetésének célja, hogy kiegészítse a tagállamok költségvetését olyan ügyekben, amelyet a tagállamok megegyezése alapján prioritásként kezel az unió. Szinte elképzelhetetlenül sok pénzről van szó: a 2014-2020-as időszakban például 1,0825 billió euró volt a büdzsé, 2022-ben pedig nagyjából 170 milliárd euró. A pénz legnagyobb része – körülbelül 70 százaléka – mezőgazdasági projekteket finanszíroz.

Azt, hogy abban az évben hányfelé ment az EU költségvetése, az alábbi ábra mutatja:

No de honnan jön a pénz? Az EU költségvetésének öt fő forrása van, amelyek együttesen teszik ki azt az összeget, amelyet az unió egy adott évben el tud költeni. Ezek a következők:

• Saját források, tehát az uniós vámok, amelyet az EU-n kívüli termékekre vetnek ki, például a cukorra. Ezeket a tagállamok gyűjtik be, ám a közös megegyezés alapján az uniót illetik. A tagállamok viszont megtartják maguknak a pénznek azt a részét, amelyet adminisztrációra költenek – itt 20-25 százalékról van szó. A saját források a teljes költségvetés nagyjából 15 százalékát teszik ki a 2017-es adatok alapján. Ebben az évben 20325 millió euró érkezett így.
• A tagállamok áfa-hozzájárulásai. Ez azt jelenti, hogy az egyes államok által beszedett áfa töredékét elküldik az uniós költségvetésbe. Ez a hozzájárulás nem túl nagy érvágás a tagállamoknak: a legtöbb EU-s ország az éves áfájának 0,3 százalékát rakja bele a közösbe. Kivételt képez Németország, Hollandia és Svédország, ahonnan a 2014-2020-as periódusban 0,15 százalékot fizettek. Az innen származó pénz a teljes büdzsé nagyjából 12-13 százalékát teszi ki. 2017-ben 16947 millió euró érkezett így.
• Hozzájárulás a bruttó nemzeti jövedelemből (GNI). Ez egy GDP-ből származtatott mutató, amely figyelembe veszi a külföldről kapott és a külföldnek fizetett elsődleges jövedelmeket is. Minden tagállam saját GNI-jének 0,7 százalékát fizeti be a költségvetésbe: ezzel annak legnagyobb része, nagyjából 56 százaléka jön össze. 2017-ben 78620 millió eurót tettek ki az ilyen hozzájárulások.
• Egyéb bevételek. Ezek nagyjából a költségvetés 12-13 százalékát teszik ki. Ide tartoznak az egyes programokra kapott pénzek EU-n kívüli országokból, az unió dolgozóinak fizetéséből történő levonások, valamint a kiszabott büntetésekből bejövő pénzek is. 
• Tavalyi maradék. Ha az EU költségvetését egy adott évben nem költik el teljesen, akkor a maradék pénz hozzáadódik a következő év költségvetéshez. Ez az összeg is változik, de általában a költségvetés legkisebb, 5 százalék alatti részét teszi ki.

6. Ki költi el pontosan az EU-s pénzeket?

Amikor az uniós pénzekről beszélünk, legtöbbször azokra az összegekre gondolunk, amelyeket az egyes tagországok kormányai különböző projektekre kapnak. Az Európai Bizottság hivatalos honlapja azonban ennél kicsit árnyaltabban tartja számon, hogy végső soron ki menedzseli az eurókat.

Az EU büdzséjét majdnem ötven különböző programon keresztül lehet felhasználni, amelyeket három fő kategóriába sorolnak:

1. Közvetlen kezelés: ez nagyjából 20 százalékát teszi ki az EU hosszú távú büdzséjének. Ezt a pénzt közvetlenül az Európai Bizottság költi el.
2. Megosztott kezelés: a büdzsé legnagyobb, 70 százalékos része tartozik ebbe a kategóriába. Ezt a részt közösen kezeli az Európai Bizottság, valamint a tagországok saját hatóságai.
3. Indirekt, közvetett kezelés: ez a költségvetés 10 százalékát teszi ki, és az EU partnerszervezetei vagy az unión kívüli, illetve belüli hatóságok költik el az ide tartozó pénzeket.

Mindegyik résztvevő közös felelőssége, hogy a jogszabályoknak megfelelően költsék el a pénzeket, de az Európai Bizottság komoly erőforrásokat fordít arra, hogy meggyőződjön a költekezések törvényességéről. A kifizetések elutalása előtt a bizottságnak joga van megszakítani a folyamatot, amennyiben szabálytalanságokat vagy hibákat talál a pénzért folyamodók által benyújtott dokumentumokban. Ezen felül joga van arra is, hogy utólagos pénzügyi kontrollt alkalmazzon, és behajtási végzéseket hozzon már elutalt összegekkel kapcsolatban.

Nyitókép: Getty Images / Javier Ghersi