2026. október 5. 8:00
A túlsúly nem csak a szívet terheli és a vércukrot borítja fel, hanem bizonyos daganatos betegségek kockázatát is növelheti. Egy friss, nagy nemzetközi tudományos áttekintés most arra kereste a választ, hogy ha valaki a klasszikus módon, vagyis mozgással, étrendváltással és pszichés támogatással lefogy, az mérsékelheti-e az elhízással összefüggő rákok esélyét.
Milyen daganatoknál számít a túlsúly?
Az elmúlt évek kutatásai elég egyértelműen mutatják, hogy a túlzott testzsír legalább 13 daganattípus kockázatát növeli. A legtöbb vizsgálat a testtömeg-indexet, vagyis a BMI-t használja erre, de a lényeg nem a szám, hanem az, hogy minél több a felesleges zsír, annál kedvezőtlenebb a biológiai környezet.
Az elhízással összefüggő rákok közé tartozik többek között a vastag- és végbélrák, a menopauza után kialakuló emlőrák, a méhtestrák, a nyelőcső adenokarcinómája és a veserák. Ezeknél a betegségeknél elég sok adat utal arra, hogy a túlsúlyos, elhízott emberek körében gyakoribbak. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden túlsúlyos embernél biztosan kialakul rák, és azt sem, hogy normál testsúly mellett kizárt lenne. A túlsúly egy a sok kockázati tényező közül. A nagy kérdés most az volt, hogy ha ezen sikerül javítani, vagyis fogyni, akkor ezzel arányosan csökken-e a kockázat.
Miért feltételezik a kutatók, hogy a fogyás segíthet?
A feltételezés mögött konkrét biológiai folyamatok állnak. A zsírszövet ma már nem passzív raktárnak számít, hanem aktív hormontermelő szervnek. Ha túl sok van belőle, több fronton is belenyúl a szervezet működésébe. Egyrészt megváltoznak a hormonviszonyok. A zsírszövet ösztrogént termel, és menopauza után, amikor a petefészek hormontermelése már lecseng, ez a hatás különösen fontos lesz. A tartósan magas ösztrogénszint pedig hozzájárulhat bizonyos hormonérzékeny daganatok, például az emlő- vagy méhtestrák kockázatához.
Másrészt ott az inzulinrezisztencia. A hasi típusú elhízás gyakran azzal jár, hogy a sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, a hasnyálmirigy pedig egyre több inzulint termel, hogy kordában tartsa a vércukrot. A tartósan magas inzulinszint és az ezzel összefüggő növekedési faktorok kedvezhetnek a sejtek fokozott osztódásának. Ha valahol már elindult egy kóros sejt, ebben a környezetben könnyebb dolga lehet. Ehhez jön a krónikus, alacsony szintű gyulladás. A nagy mennyiségű zsírszövet folyamatosan gyulladásos anyagokat bocsát ki, mintha a szervezet állandó, enyhe riadókészültségben lenne. Ez a gyulladás hosszú távon károsíthatja a sejteket és a DNS-t, és előkészítheti a terepet a daganatképződéshez.
Amikor valaki fogy, főleg ha ezt mozgással és kiegyensúlyozottabb étrenddel éri el, ezek a folyamatok rendszerint kedvező irányba változnak. Csökken az ösztrogén- és inzulinterhelés, mérséklődik a gyulladás, javulnak az anyagcsere-értékek. Innen a kérdés: ha ezek javulnak, eshet-e a rák kockázata is.
Mit vizsgált a friss tudományos áttekintés?
A mostani munka egy szisztematikus áttekintés és metaanalízis volt. Ez azt jelenti, hogy a kutatók nem egyetlen tanulmány eredményét nézték, hanem végigkutatták az elmúlt évek szakirodalmát, és összegyűjtötték azokat a vizsgálatokat, amelyek túlsúlyos vagy elhízott emberek fogyását követték. Kifejezetten olyan beavatkozások érdekelték őket, amelyek a hétköznapokban is ismerősek: mozgásprogramok, kalóriacsökkentett vagy egészségesebb étrend és pszichés, életmódbeli támogatás. Vagyis most nem műtéti fogyásról volt szó, hanem arról, amit legtöbben életmódváltó programként ismerünk.
Összességében több tízezer ember adatait vették górcső alá. Voltak, akiknél sikerült érdemi fogyást elérni, másoknál alig mozdult a mérleg, és voltak kontrollcsoportok is, akik nem vettek részt ilyen programban. A kutatók azt nézték meg, évekkel később milyen arányban alakult ki náluk daganatos betegség.
Miért nem látszott hatás, amikor minden rákot együtt néztek?
Amikor az összes daganatos megbetegedést egyben vizsgálták, nem rajzolódott ki egyértelmű, erős különbség a fogyókúrás programokban részt vevők és a többiek között. Ez elsőre csalódást kelthet, de valójában logikus. A rák gyűjtőfogalom, rengeteg különböző betegség tartozik ide. Egy tüdőrák, egy bőrdaganat vagy egy limfóma kialakulásában teljesen más tényezők lehetnek fontosak, és sok ráktípusnál az elhízás nem ismert kockázati tényező. Ezeknél eleve nem várható, hogy a fogyás befolyásolja az esélyeket. A kép akkor változott, amikor a kutatók külön választották azokat a daganattípusokat, amelyeknél korábban már igazolták az összefüggést a túlsúllyal.
Hol jelent meg a 15 százalékos kockázatcsökkenés?
Az elemzés szerint azoknál a résztvevőknél, akiknél a klasszikus életmód-beavatkozásokkal tényleges fogyást sikerült elérni, átlagosan körülbelül 15 százalékkal alacsonyabb volt az elhízással összefüggő rákok kialakulásának esélye, mint azoknál, akik nem fogytak vagy nem is vettek részt ilyen programban.
Ez nem azt jelenti, hogy egyénileg megmondható volna: ha valaki lefogy, biztosan elkerüli ezeket a daganatokat. A szám egy nagy, vegyes mezőny átlagát tükrözi. Azt mutatja, hogy statisztikai szinten azok, akik kevesebb felesleges testzsírhoz jutottak, valamivel ritkábban lettek érintettek ezekben a rákfajtákban.
Miért nem lehet ezt kilókra átszámolni?
Sokan szeretnének pontos választ arra, hogy ha öt, tíz vagy húsz kilót fogynak, az hány százalékos kockázatcsökkenést jelent. A jelenlegi tudás alapján erre nem lehet felelősen számot mondani. Az egyes vizsgálatokban nagyon különböző mértékű volt a fogyás, és az is változó, hogy ez mennyire bizonyult tartósnak. Nem mindegy az sem, hogy valaki hogyan adta le a kilókat: gyors koplalással vagy lassabban, mozgással és átgondolt étrenddel. Közben ott vannak az egyéni különbségek is: életkor, nem, hormonális állapot, társbetegségek, genetikai háttér.
A kutatók ezért arról tudnak beszámolni, hogy egy adott típusú programhoz átlagosan mekkora kockázatcsökkenés társult az elhízással összefüggő daganatoknál. A minden leadott kiló mellé fix százalékot rendelő üzenetek túl leegyszerűsítők lennének és könnyen félrevezetnének.
Miért nem mondható ki, hogy a fogyás megelőzi a rákot?
Itt jön be a különbség az összefüggés és az ok-okozat között. Attól, hogy két dolog együtt jár, még nem biztos, hogy az egyik közvetlenül okozza a másikat. A mostani áttekintés azt mutatja, hogy az életmódváltással elért fogyás együtt járt az elhízással összefüggő daganatok alacsonyabb előfordulásával. De nem tudjuk pontosan, mi volt ennek a kulcsa. Maga a fogyás? Az, hogy az érintettek többet mozogtak? Az egészségesebb étrend? A kevesebb hasi zsír? A kedvezőbb hormonális viszonyok? Valószínűleg mindez együtt.
Ráadásul sok vizsgálat megfigyeléses jellegű volt. A résztvevőket nem véletlenszerűen osztották csoportokba, gyakran önként jelentkeztek a programokra. Aki ilyenre jelentkezik, többnyire eleve egészségtudatosabb, jobban figyel magára, ami önmagában csökkentheti bizonyos betegségek kockázatát. Eközben olyan tényezőket, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, munkahelyi stressz vagy környezeti ártalmak, nem mindig lehetett pontosan mérni vagy kizárni. Ezért ma annyit lehet becsületesen kijelenteni, hogy a fogyással járó életmódváltás nagy valószínűséggel mérsékli bizonyos, elhízással összefüggő daganatok kockázatát. De nem tekinthető rák elleni garanciának.
Nyitókép forrása: Pexels