2026. augusztus 30. 19:00
Nem kell megvárni az időskort ahhoz, hogy tegyünk az agyunk egészségéért: egy új kutatás szerint három tényező már 45 és 65 éves kor között is befolyásolhatja, hogy mikor jelentkeznek a demencia első jelei. Azok, akik középkorúan nem dohányoztak, nem voltak cukorbetegek, és rendben volt a vérnyomásuk, átlagosan több mint 30 évet éltek demencia nélkül. Akiknél mindhárom kockázati tényező jelen volt, alig valamivel több mint 17 évet.
Mit vizsgáltak a kutatók?
A Neurology orvosi szaklapban megjelent tanulmány egy 1986-ban indult, nagyszabású amerikai vizsgálat több mint 12 ezer résztvevőjének adatait elemezte újra. A résztvevők átlagéletkora 56 év volt, és a megfigyelés kezdetén egyiküknél sem volt demenciára utaló jel. A több mint 25 évig tartó követés ideje alatt 3008 embernél alakult ki demencia, 5238 résztvevő pedig úgy halt meg, hogy nem diagnosztizáltak nála ilyen betegséget. A kutatók azt vizsgálták, hogy a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség és a dohányzás jelenléte hogyan befolyásolta, hány évig éltek a résztvevők demencia nélkül.
Mennyit számít egy-egy rizikófaktor?
Az eredmények elég egyértelműek voltak. Akiknél egyik kockázati tényező sem volt jelen, átlagosan 30,1 demenciamentes évet éltek. Egy rizikófaktor esetén ez az idő 26,3 évre csökkent, két tényezővel 21 évre, mindhárom együttes fennállásakor pedig már csak valamivel több mint 17 évre. Vagyis a középkorban fennálló kedvezőbb egészségi állapot akár egy teljes plusz évtizeddel is meghosszabbíthatja azt az időszakot, amikor valaki demencia nélkül él.
Eredményeink arra utalnak, hogy ezeknek a kockázati tényezőknek a középkorú életkorban történő megelőzése olyan stratégia lehet, amely több mint egy évtizeddel is hozzájárulhat az agy egészségének megőrzéséhez
– fogalmazott a kutatás vezető szerzője, Josef Coresh, az Optimal Aging Institute igazgatója.
Egyenlőtlen esélyek
A kutatók nemcsak a kockázati tényezők számát, hanem a nemek és etnikai csoportok közötti különbségeket is vizsgálták. Azt találták, hogy a nők összességében több demenciamentes évet éltek, mint a férfiak, és a fehér résztvevők átlagosan több ilyen évet töltöttek, mint a fekete résztvevők. Ez azt jelzi, hogy az egyéni egészségi állapoton túl társadalmi tényezők, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és más, nehezebben mérhető különbségek is szerepet játszanak abban, ki meddig marad szellemileg ép.
Miért kritikus az életközépi időszak?
Nem véletlen, hogy a kutatás éppen a 45 és 65 év közötti életkorra koncentrált. A magas vérnyomás sokaknál a negyvenes, ötvenes években kezd emelkedni, a 2-es típusú cukorbetegség is gyakran ekkor derül ki, és a dohányzás hosszú távú érrendszeri következményei is ebben az időszakban válnak igazán látványossá. Mindhárom tényező az ereket terheli, károsítja az érfalakat, és rontja a keringést. Az agyunk egészsége szempontjából pedig alapvető, hogy folyamatosan jusson hozzá elegendő oxigénhez és tápanyaghoz. A dohányzás tovább növeli a stroke és más érrendszeri betegségek kockázatát, amelyek szintén összefüggnek a későbbi szellemi hanyatlással.
Riasztó előrejelzések 2050-re
A demencia világszerte egyre nagyobb terhet jelent az érintetteknek, a családtagoknak és az egészségügyi rendszereknek. A becslések szerint 2050-re csaknem megháromszorozódhat a demenciával élők száma, és elérheti a 153 milliót. Bár a betegség kialakulását teljes bizonyossággal nem lehet megelőzni, az elmúlt években sorra jelennek meg azok a kutatások, amelyek szerint az életünk során jelen lévő, módosítható tényezők – például a hallásromlás, a mozgásszegény életmód, az elhízás vagy a tartósan magas vérnyomás – érdemben befolyásolják a kockázatot. Egy átfogó elemzés szerint 14 ilyen, gyermekkortól jelen lévő tényező kezelésével a demenciás esetek akár 45 százaléka is megelőzhető vagy legalább késleltethető lenne.
Agybarát életmód: életközéptől kulcskérdés
Az rtl.hu-n korábban is foglalkoztunk azzal, hogyan segíthet az aktív nagyszülőség, a rendszeres főzés a demencia megelőzésében, de a rendszeres mozgás és a társas kapcsolatok is nagyban hozzájárulnak az időskori egészség megőrzéséhez. A mostani kutatás ehhez azt teszi hozzá, hogy az „agybarát életmód” szempontjából az életközép az egyik legkritikusabb időszak. Ebben az életszakaszban különös figyelmet kell fordítanunk a vérnyomásunkra, a vércukorszintünkre, és érdemes leszokni a dohányzásról is.
Mit tehetünk a mindennapokban?
A tanulmány nem életmódtanácsadás céljából született, mégis jól olvasható belőle néhány gyakorlati következtetés. Érdemes rendszeresen mérni a vérnyomásunkat, és ha tartósan magas, nem legyinteni rá azzal, hogy „biztos csak ideges voltam”, hanem orvoshoz fordulni. Hasznos időnként ellenőriztetni a vércukorszintünket, különösen akkor, ha a családban több cukorbeteg is van, vagy túlsúllyal, mozgáshiánnyal küzdünk. Ha dohányzunk, nem szégyen segítséget kérni a leszokáshoz, hiszen a nikotinfüggőség jóval több, mint egyszerű akaraterő kérdése. És amikor az érrendszerünk egészségéről beszélünk, érdemes észben tartani, hogy ugyanaz a hálózat látja el a szívünket és az agyunkat is.
Statisztika, nem sorsmegírás
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a kutatás statisztikai összefüggéseket mutat, nem egyéni sorsokat jósol. Vannak, akik minden kockázati tényezőt kerülnek, mégis demensek lesznek, és vannak, akik rizikófaktorokkal együtt is sokáig megőrzik szellemi frissességüket. A számok mégis abba az irányba mutatnak, hogy az átlagos esélyeinket javíthatjuk. A „majd ráérek ezzel foglalkozni, ha nyugdíjba megyek” hozzáállás az agyunk szempontjából kifejezetten rossz stratégia. A mostani eredmények alapján úgy tűnik, a negyvenes, ötvenes, hatvanas éveinkben hozott döntésekkel akár egy teljes plusz évtizednyi demenciamentes életet is nyerhetünk.
Nyitókép forrása: Pexels