Rácz András Putyin győzelméről: Sötét jövő, egy új Brezsnyev-korszak vár Oroszországra

Vlagyimir Putyin vasárnap fölényesen megnyerte az oroszországi elnökválasztást. A hivatalban lévő államfő a szavazatok nagyjából 87 százalékát söpörte be, a részvételi arány pedig 77 százalék volt, ami abszolút rekord az orosz elnökválasztások történetében. Az előző csúcs 1991-ben, még az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságban született, az a választás 74,66 százalékos részvétel mellett Borisz Jelcin győzelmével zárult.

Az országot immár 25 éve vezető Putyin most ötödik ciklusát kezdi meg, 2030-ig bebiztosította hatalmát. Putyinra nehéz évek várnak: az Ukrajna elleni háború már a harmadik évében jár, oroszokat soroznak be és küldenek a frontra, miközben szankciók sújtják az országot. Mire számíthat Oroszország és az orosz lakosság Putyin folytatódó uralma alatt, és mi történne, ha az elnök valami miatt nem tudná kitölteni ciklusát?

Demokratikus választásnak aligha nevezhető 

Hogy az elnökválasztást Putyin fogja nyerni, egy pillanatig sem volt kétséges. Az eredmény viszont azért meglepő, mert a Kreml-közeli politológusok, kommentátorok 80 százalék körüli eredményt jósoltak. A Kreml részéről az volt az elvárás, hogy tízből nyolcan szavazzanak Putyinra. A 87 százalék ehhez képest 7 százalékpontos túlteljesítés, ami rettentően magas szám, közép-ázsiai és belorusz választási eredményeket idéző végeredmény – mondta az rtl.hu-nak Rácz András Oroszország-szakértő, a Berlinben működő Német Külpolitikai Társaság (DGAP) kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. 

Hozzátette, Putyin rezsimje láthatóan nem volt kész, vagy nem volt hajlandó semmiféle kompromisszumra azt tekintve, hogy bármiféle hangot vagy lehetőséget adjon bárkinek, aki pusztán egy kicsit is szemben áll a rendszerrel. „Akiben akár csak a potenciál is megvan arra, hogy alternatívává válhasson, azt még azelőtt leveszik a sakktábláról, hogy egyáltalán elkezdődne a verseny” – fogalmazott Rácz. Felidézte az egyetlen valóban ellenzéki elnökjelölt-aspiránst, akit még az aláírásgyűjtés fázisában zártak ki a versenyből. Borisz Nagyezsgyin indulását feltehetően

azért tagadta meg a Kreml, mert programjának legfontosabb eleme a háborúellenesség volt, és láthatóvá tette volna, hogy az orosz társadalom mekkora része ellenzi az ukrajnai inváziót, ezért nem kockáztathattak. 

Az orosz vezető így valódi ellenfelek nélkül indult az elnökválasztáson, csak papíron voltak kihívói. Putyin mellett 3 jelölt neve kerül fel a szavazólapokra, mindannyian a rendszeren belüli ellenzék jelöltjei voltak, a Kreml hallgatólagos támogatásával. Őket nemrég a Fókusz is bemutatta:

Az elnökválasztás március 15-én kezdődött, és most először három teljes napon át tartott, a helyiek ráadásul 29 régióban online is leadhatták a szavazatukat. A nemzetközi választási megfigyelők a legutóbbi oroszországi választáson számtalan választási csalást tártak fel. Rácz András szerint elősegítette az eredmények manipulálását, hogy nem engedték be az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) munkatársait. Választási megfigyelők csak Nigériából, Beloruszból és más Moszkvával szimpatizáló országokból érkeztek.

A lebonyolítást tekintve persze az EBESZ sem lett volna garancia semmire. „A háromnapos szavazással több probléma is van, például az urnák éjszakai megfigyelésének kérdése” – mondta Rácz, hozzátéve, hogy minden tekintetben súlyosan manipulált végeredmény született:

Ez egy választásnak nevezett államigazgatási gyakorlat volt, azzal a fő feladattal, hogy biztosítsa, legitimálja Putyin újabb hatéves elnöki ciklusát. Semmi köze nem volt a demokratikus választáshoz.

Putyin bármilyen intézkedést legitimálhat ekkora győzelemmel

Putyin borítékolható győzelme ellen a hétvégén ezrek tüntettek Oroszország-szerte, a hatóságok több tucat embert letartóztattak. Hol Molotov-koktéllal, hol felgyújtott szavazófülkével és urnába öntött festékkel tiltakoznak az emberek, de a választásra demonstrációt szervezett Alekszej Navalnij özvegye is. Julija Navalnaja felhívására hosszú sorokkal tiltakoztak a választók Berlinben.

Azt nem tudni, hányan vannak, akik nem kényszerből, hanem önként adták a szavazatukat Putyinra, mivel az orosz ellenzéket ellehetetlenítettek abban, hogy alternatív szavazatszámlálást vagy exit pollokat végezzen – mutatott rá Rácz András. Az orosz állami közvélemény-kutató Putyin népszerűségét 78-82 százalék körülire mérte, de a végeredmény még ezt a rendkívül magas támogatottságot is túlszárnyalja.

Moszkva a választáson egyértelmű jelzést küldött a Nyugatnak: Putyin hatalma megingathatatlan.

Természetesen ezzel a Nyugat is tisztában volt. Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel már az urnanyitás után pár órával gratulált Putyinnak elsöprő győzelméhez, így érzékeltetve, hogy aligha volt tiszta a választás. „Nincs ellenzék. Nincs szabadság. Nincs választás” – írta péntek reggel az X-en, de mellette vasárnap Zelenszkij ukrán elnök és a Fehér Ház is hasonlóan kommentálta az eseményt. A magas arányú győzelem funkciója azonban mégsem az, hogy a Nyugatnak üzenjen. „A külpolitika mindig alárendelt szerepet játszik a belpolitikához képest minden rendszerben, így az oroszban is. Itt

az a fő kérdés, hogy ezt a nagyon magas eredményt a Kreml milyen belföldi intézkedések legitimálására fogja felhasználni. 

Mennyire folytatódik az orosz gazdaságnak a hadigazdálkodásra való átállítása, lesz-e újabb mozgósítás vagy jelentősebb kormányátalakítás” – fogalmazott Rácz András. Megjegyezte, ez a majdnem 88 százalékos eredmény elég magas ahhoz, hogy erre hivatkozva a Kreml gyakorlatilag bármilyen intézkedést legitimálni tudjon odahaza.

Sötét jövő vár Oroszországra

Az országot 1999 óta, negyed évszázada vezető Vlagyimir Putyin ötödik ciklusát kezdi meg, vagyis jelen állás szerint 2030-ig hatalmon marad. Mi vár Oroszországra és a több mint 143 millió orosz állampolgárra a következő hat évben? A rövid válasz: semmi jó.

Az a legvalószínűbb, hogy ez a rendszer tovább fog haladni az egyre zártabb, egyre autoriterebb, egyre paranoidabb működés útján, és különösen a posztszovjet térség és a Nyugattal szemben egyre inkább erőszakos és fenyegető rendszer lesz

– vázolta fel Rácz András. Hozzátette, ez különösen így lesz addig, amíg az ukrajnai háború magas intenzitású szakasza tart. A gazdaságban tovább fog nőni az állam szerepe, ahogy az erőszakszervezetek befolyása is. A megmaradt ellenzéket minden bizonnyal felszámolják, és a korábbinál is erősebb kontroll alá kerül majd a civil társadalom maradéka is.  

„Mostanra Oroszország sok szempontból teljes mértékben diktatúrának nevezhető, nem látszik semmiféle optimista forgatókönyv az ország közeljövőjét nézve” – fogalmazott az Oroszország-szakértő.

Hangsúlyozta, a kormányalakítás viszont több szempontból is lényeges. Putyin idén lesz 72 éves, így az sem zárható ki, hogy nem éri meg a következő ciklusa végét. Ha az elnök képtelenné válik a feladatai ellátására – haláleset, tartós betegség vagy hasonlók miatt –, akkor a miniszterelnök fogja betölteni ideiglenesen a posztot, akinek teljes körű hatalma lesz egyetlen kivétellel: nem oszthatja fel a parlamentet. Az ügyvivő elnök feladata, hogy 90 napon belül kiírja az új elnökválasztást.

Vagyis egyáltalán nem mindegy sem Oroszország, sem pedig az ukrajnai háború jövője szempontjából, hogy ki lesz a miniszterelnök.

Marad-e posztján Mihail Vlagyimirovics Misusztyin, aki a háború egyik legismertebb ellenzője, vagy Putyin leváltja, és a „különleges katonai műveletet” nyíltabban támogató figurából csinál miniszterelnököt? Rácz András szerint Szergej Kirijenko volt miniszterelnök, egykori Roszatom-vezér az egyik potenciális aspiráns erre a szerepre, de ez majd a következő hetekben kiderül.

Nincs esélye semmilyen demokratikus ellenzéknek Oroszországban

Győzelmi beszédében Putyin először említette Alekszej Navalnij nevét az ellenzéki aktivista halála óta. A szibériai börtöntelepen gyanús körülmények között elhunyt Navalnij az orosz elnök egyetlen komolyan vehető ellenfele volt, halálát Putyin így kommentálta: „Ilyen az élet, semmit sem lehet tenni.” Navalnij nélkül az orosz demokratikus ellenzék romokban hever, és nem látszik remény a változásra. „Ha lenne is egy újabb befolyásos karizmatikus ellenzéki politikus, aki elég sokáig él és van szabadlábon ahhoz, hogy jelentős támogatottságot tudjon felépíteni, a hatalom megszerzésének a közelébe sem juthatna, amíg ez a rendszer ebben a formájában működik” – fogalmazott Rácz András.

Hozzátette, az orosz ellenzéknek a kilencvenes évek óta nincs esélye arra, hogy érdemi változást tudjon elérni. A rezsim nagyon régóta autoriter, és manipulálja súlyosan a szavazásokat adminisztratív eszközökkel, amelyek alkalmazása az idők során egyre intenzívebbé vált, legalább 15-20 százalékot torzítva a választások végeredményén.

Navalnij halálával az RTL Híradója is foglalkozott:

Hiába győzött fölényesen, nehéz évek várnak Putyinra

Egy dologban azonban biztosak lehetünk a szakértő szerint: a hatalmas legitimáció ellenére Putyinnak nehezebb dolga lesz a következő ciklusában. Oroszországban részleges mozgósítás van, az ukrajnai invázió kezdete óta több százezer képzett munkavállaló hagyta el az országot, egy ismételt sorozási kampány pedig az orosz emigráció újabb hullámát indíthatja el a Nyugat felé. Moszkvát szankciók ezrei sújtják, és noha a 2023-as GPD-adatok szerint az orosz gazdaság él is virul, valójában ez a hadigazdálkodásra átállás eredménye, így nem fest valós képet fest a lakosság életszínvonaláról.

Az orosz állam rengeteg pénzt önt a védelmi szektorba és a katonák fizetésére, ami értelemszerűen teremt belső keresletet. Azonban ez teljesen mesterséges, nem eredményez fenntartható növekedést

– mondta Rácz András.  

Ajánló: Az orosz GDP köszöni, jól van – van értelme így a szankcióknak?

Az Orosz Központi Bank EU-ban és G7-országokban zárolt vagyoni eszközeinek összege elérte a 300 milliárd eurót, becslések szerint az orosz tartalékok nagyjából felét befagyasztották. A maradék, vagyis nagyjából ugyanekkora összeg pedig záros határidőn belül elfogy, az olaj- és gázexportból származó bevételek is lassan ugyan, de csökkennek, és a nyugati technológiai szankciók is hamarosan éreztetni fogják hatásukat. Azonban fontos leszögezni, hogy Oroszország nem fog térdre rogyni. Rácz András úgy fogalmazott:

Gazdasági összeomlás nem lesz, de egy fokozatos, elhúzódó degradáció egyértelműen – olyasmi, mint a késői Brezsnyev-korszakban

Nyitókép: Maxim Shemetov / Reuters