Az orosz GDP köszöni, jól van – van értelme így a szankcióknak?

„A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket” – állt azokon az ország minden pontján megtalálható, emlékezetes bombás óriásplakátokon, amelyekre milliárdokat költött a kormány 2022 végén. Az Orbán-kormány azt sulykolta és sulykolja a mai napig, hogy az Ukrajna inváziója miatt Oroszország ellen bevezetett szankciók értelmetlenek, és csak az európai államoknak ártanak.

Ezeket a szankciókat a magyar kormány kivétel nélkül megszavazta.

2024. február 24-én lesz két éve, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, amire válaszul a Nyugat addig példátlan szankciókat vetett ki az agresszorra. Az Európai Unió részéről eddig tizenkettő szankciós csomag született, de a háború második évfordulójára most jóváhagytak egy szimbolikus tizenharmadikat is. A számtalan megtorló intézkedés ellenére azonban Vlagyimir Putyin orosz elnök láthatóan nem tért jobb belátásra, így időről időre visszatér a nagy kérdés:

most akkor működnek a szankciók vagy sem?

Hogy mennyire hatékonyak a büntetőintézkedések, az régóta vita tárgya. A szankciók céljaival kapcsolatban is rengeteg tévhit kering, ezért most összeszedtük, valójában mit érdemes várni ezektől. Véget vethetnek valaha is a háborúnak? Mit tartalmaz a 13. szankciós csomag? Tényleg jobban fájnak Európának, mint Moszkvának? Kijelenthető, hogy az EU belefáradt a szankciókba? – ezeknek jártunk utána.

Szankciós csúcstartó lett Oroszország

Jelenleg Oroszország ellen van érvényben a legtöbb szankció a világon, a büntetőintézkedések száma mára meghaladja a 18 ezret. Ez azt jelenti, hogy több szankció sújtja, mint Iránt, Észak-Koreát és Fehéroroszországot együttvéve. Az Ukrajna inváziójára válaszul adott szankciók kiegészítik a Oroszországgal szemben a 2014 óta, a Krím félsziget jogellenes megszállása és a minszki megállapodások végrehajtásának elmulasztása nyomán bevezetett, már meglévő intézkedéseket. 

A magánszemélyekkel szembeni szankciók utazási tilalomból és vagyontárgyak elkobzásából, külföldi számlák befagyasztásából állnak, ezeket elsősorban az autoriter rezsim vezetőire, gazdasági haszonélvezőire vetették ki – mások mellett például Putyinra, a Wagner zsoldossereg parancsnokaira, prominens üzletemberekre és oligarchákra. Az Orosz Központi Bank EU-ban és G7-országokban 

zárolt vagyoni eszközeinek összege elérte a 300 milliárd eurót, becslések szerint az orosz tartalékok nagyjából felét befagyasztották.

A Yale Egyetem kutatóinak összesítése szerint a háború kitörése óta több mint ezer külföldi vállalat jelentette be nyilvánosan, hogy kivonul Oroszországból vagy felfüggeszti tevékenységét. Ezek a cégek egytől egyig önkéntesen döntöttek így, túllépve a nemzetközi szankciók által jogilag megkövetelt minimumon. Tény, sok multi így is maradt az országban, számuk 1600 körül lehet az ukrajnai Kyiv School of Economics gyűjtése szerint.

A gazdasági szankciók részeként az EU több import- és exportkorlátozást vezetett be az agresszorral szemben- Embargót vetettek ki egyebek közt a tengeren szállított orosz olajra, jelentős nyomást helyezve Moszkvára, valamint fejlett nyugati harci eszközöket, szoftvereket és más berendezéseket sem lehet már Oroszországba exportálni, ami hosszútávon súlyosbítja az ország technológiai lemaradását.

Ám érdemes hozzátenni, hogy eddig messze nem a blokk sújtotta a legtöbb szankcióval Oroszországot. Ahogy a fenti ábrán is látható, az Egyesült Államok több mint kétszer annyi büntetőintézkedést vetett ki, mint az EU. Ez abból fakad, hogy az USA kitettsége a kereskedelem terén kisebb, így megengedheti, hogy jóval messzebbre menjen. 

A szankciók önmagukban nem vetnek véget a háborúnak, de nem is ez a céljuk 

Ha a szankciók hatékonyságát akarjuk mérlegelni, akkor realisztikus elvárásokat kell ezekkel szemben támasztani. Az EU, az euroatlanti térség és a NATO-tagok feladata, hogy egyszerre támogassák annyi fegyverrel Ukrajnát, amit aztán már nem tudnak az oroszok versenyképesen kivédeni, részben pont azért, mert az erőforrásaikat felemésztik a büntetőintézkedések. A szankció nem önmagában fegyver, ebben a teljes rendszerben kell működnie – magyarázta Feledy Botond külpolitikai szakértő, a Heti Feledy hírlevél szerkesztője, amikor arról kérdeztük, hogy sikeres volt-e az oroszellenes szankciós politika az elmúlt két évben.

Megjegyezte, a nemzetközi közösség idáig jóval kisebb országokkal szemben alkalmazott drasztikus szankciókat. „Egy tanulási folyamatban vagyunk, ami nemcsak Washingtonban és Brüsszelben zajlik, hanem Moszkvában is, ez egy macska-egér játék. A Nyugat igyekszik a létező réseket betömni, az oroszok pedig újabb repedéseket találni” – fogalmazott, hozzátéve, hogy emiatt a szankciók eredményessége folyamatosan változik.

A EU a tizedik szankciós csomag óta arra törekszik, hogy a már létező szankciók implementációját javítsa. Ha a korábbi büntetőintézkedések gyakorlatba való átültetése jól működne, az már egy óriási eredmény lenne

– fejtette ki Feledy.

Rendre előkerülő bírálat a szankciókkal szemben, hogy azok jobban fájnak az európai gazdaságnak, mint Moszkvának. A külpolitikai szakértő szerint Európának egészen biztosan fájó volt az energiaszámla, ezért el kell érni, hogy a szankciók költségterheit igazságosan osszák el, és ne legyenek kárvallottjai a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok. 

Minden rosszban van valami jó. Úgy látszik, hogy az európai hadiipar 30 év után feltámad hamvaiból. Nagyon komoly európai kezdeményezések vannak, összefogás is látszik már az EU és az egyes hadiipari megrendelések szintjén, ami munkahelyeket is teremt 

– magyarázta Feledy. 

Hozzátette, a többi szankciónál az ellátási láncok ellenállóképességét tesztelték. Van, amit sokkal nehezebb Oroszországon kívülről beszerezni, de akad olyan is, aminek lett alternatív piaca. Szerinte a fő kihívás az, hogy az euroatlanti térségben egyszerre küzdünk nemcsak az orosz ellátási láncok kiszervezésével-bezárásával, hanem a kínaival is. A Peking és Moszkva közti kapcsolat, illetve a Kínáról a koronavírus-járvány idején szerzett tapasztalat miatt indult el az ellátási láncok kockázatmentesítése. „Ami most zajlik, annak rengeteg ipari átszervezési eredménye is lesz, ennek lesznek vesztesei és nyertesei. Ez messze nemcsak a háború miatt zajlik, hanem inkább elsősorban Kína miatt” – fogalmazott. 

Az orosz gazdaság látszólag virul, de a látszat csal

Az orosz statisztikai hivatal február 7-én közölt előzetes adatai szerint az oroszországi GDP 2023-ban 3,6 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi 1,2 százalékos csökkenés után. Ám ez javarészt annak tudható be, hogy Oroszország átállt hadigazdálkodásra és növelte hadiipari teljesítményét, így nem fest valós képet fest az orosz lakosság életszínvonaláról. 

Az orosz költségvetés közel egyharmada mehet el hadi kiadásokra, ezek bizonyos szempontból teremtenek belső keresletet

– mondta Feledy Botond külpolitikai szakértő.

Mint kifejtette, az orosz GDP-adatok mögött látni kell azt is, hogy hány százezer képzett munkavállaló hagyta el az országot, aminek következtében az átvett vagy átadásra kényszerített nyugati cégek alacsonyabb színvonalon üzemelnek tovább. „Óvatosan kezelném ezeket az adatokat, nyilván az euroatlanti közösség boldogabb lenne egy negatív számtól, de nem önmagában egy GDP-adat fogja eldönteni a háborút” – tette hozzá.

A Reutersnek korábban nyilatkozó szakértők szerint minden ukrán földet ért rakéta és kilőtt lőszer növeli az orosz GDP-t, de a civil lakosság nagyon kevés hasznot húz ebből. „A Szovjetunió is sok tankot és rakétát gyártott, de az emberek ezt mégsem érezték” – mondta a hírügynökségnek Szergej Khestanov oroszországi közgazdász.

Más elemzők pedig azzal érvelnek, hogy Oroszország egyszeri, nem termelő beruházásokkal pumpálja a gazdaságot, ami csak korlátozott haszonnal jár hosszútávon – hiába gyártanak le egy tankot, ha Ukrajnában rommá lövik, és nem lehet újból felhasználni semmire. A CAMCAC nevű független makrogazdasági elemzőközpont úgy számol, hogy 

Oroszország elmúlt két évben megnövekedett ipari termelésének mintegy 60-65 százaléka az ukrajnai háborúnak tudható be.

Szankciós csomag a háború második évfordulójára

Az Európai Unió január végén újabb fél évvel meghosszabbította az Oroszországgal szemben bevezetett gazdasági korlátozó intézkedések hatályát, szerdán pedig megállapodás született arról, hogy a háború második évfordulójára újabb szankciókat vessenek ki az agresszorra. Sőt a hírek szerint már a 14. szankciós csomag kidolgozása is megkezdődhetett. 

Az látszik, hogy a szankciók bővítése terén egyre óvatosabb az Európai Bizottság: a tizenharmadik csomag egyáltalán nem tartalmaz újabb behozatali tilalmakat. Nem veszi célba sem az orosz LNG-t, sem a nukleáris szektort, de a korábban meglebegtetett alumíniumimport betiltása sem került napirendre. A döntés mögött az állhatott, hogy az EU gyorsan, vita nélkül akarta elfogadtatni az évfordulóra időzített intézkedéseket – elkerülve az esetleges tagállami vétókat, lévén a szankciók elfogadásához egyhangú támogatás szükséges. A Reuters szerint a tagállamok nagykövetei által szerdán jóváhagyott

13. szankciócsomag közel 200 névvel egészíti ki a szankciókkal sújtott személyek és szervezetek listáját, ám új ágazatok ellen nem vezet be intézkedéseket.

Helyette teljesen új vizekre evez az EU: első alkalommal vetnek ki szankciókat az orosz hadigépezetet segítő, kínai tulajdonban lévő vállalatokkal szemben, amelyek tiltott alkatrészeket és technológiákat juttatnak Moszkvának, diplomáciai források szerint három ilyen cég került feketelistára – derül ki az Euractiv cikkéből. Feledy Botond szerint ez már „másodlagos szankciónak” minősül, amit leginkább az Egyesült Államoknál láthattunk, és

amit az unió a világtörténelemben még nem alkalmazott. 

Az új csomagban egyébként 193 magánszemély és szervezet számára tiltották meg, hogy az EU területére utazzanak, vagy ott üzleti tevékenységet folytassanak. A listán a már említett kínai vállalatok mellett egy észak-koreai és egy belorusz cég is szerepel. A szankciós csomagot hivatalosan szombaton, az Ukrajna elleni orosz invázió kezdetének második évfordulóján fogadják el.

Mindez azt jelenti, hogy a magyar kormány is beadta a derekát. A múlt héten írta meg a Financial Times, hogy Magyarország pont a kínai vállalatok miatt akarta megfúrni a csomagot, a tagállamok közt egyedüliként. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azonban hétfőn Brüsszelben már arról beszélt, hogy „kigyomlálásra került minden, magyar érdekeket sértő elem” a tizenharmadik európai uniós szankciós csomagból, amelyet ő személy szerint látszatintézkedésnek tart. Hozzátette, az EU-s külügyi tanács ülésén már

szó esett egy 14-ik szankciós csomagról is.

Az EU lépett a szankciók kijátszása ellen

Oroszország évtizedes múlttal rendelkezik a szankciók kijátszásában, jól bevált módszerei vannak arra, hogy kerülőutakon – közvetítő fedőcégeken, harmadik országokon keresztül – szerezzék be a feketelistás termékeket. Az orosz gazdaság alapvetően erre épült az elmúlt két évben, azonban most az Európai Unió szeretné megnehezíteni a dolgukat, a kínai cégek szankcionálása is a próbálkozások közé tartozik. 

A mostani, politikailag legérzékenyebb játszma, hogy Kazahsztántól Kínáig rá lehet-e venni harmadik országokat, hogy ne kereskedjenek az oroszokkal. Utóbbit nehéz is bizonyítani, de nem lehetetlen

– mondta Feledy Botond. 

Amerika is szankcionál Navalnij halála miatt 

A büntetőintézkedések terén egyébként más szimbolikus aktus is történt: az Európai Unió hétfőn azt is bejelentette, hogy Alekszej Navalnijról fogja elnevezni a súlyos emberi jogi jogsértések esetében alkalmazott uniós szankciós eszközt, hogy életben maradjon a február 16-án elhunyt orosz ellenzéki politikus emléke. Navalnij a börtönben halt meg séta közben. 

Az EU-val párhuzamosan az Egyesült Államok is közölte, hogy pénteken „komoly szankciókat” jelent be Oroszországgal szemben Navalnij halála és a háború évfordulója alkalmából, azonban részleteket egyelőre nem árultak el. Washington már korábban is kivetett büntetőintézkedéseket Navalnij 2020-as megmérgezése és bebörtönzése miatt, amelyek többek között az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálathoz (FSZB) köthető személyeket és más tisztségviselőket céloztak.

Számítani lehet arra, hogy megtalálhatnak olyan elkövetőket, akik feltehetően közreműködtek Navalnij kálváriájában. 

– mondta Feledy Botond. A külpolitikai szakértő hozzátette, korábban is volt például olyan, hogy a börtönök ellátáshoz szükséges technikai eszközöket beszerző orosz cégeket tettek szankciós listára, amelyek közvetetten részt vettek az elnyomó rezsim működtetésében.

Putyin legnagyobb kritikusa 47 éves korában halt meg gyanús körülmények között egy sarkvidéki börtönben, ahol 19 éves büntetését töltötte. Családja szerint az aktivistát a Kreml utasítására megmérgezték, ez vezetett halálához, ezzel az RTL Híradója is foglalkozott.

Az uniós közvélemény még nem, a magyarok már kezdenek elfordulni a szankcióktól

Azt sem szabad elfelejteni, hogy Putyin háborús stratégiájának része lehet a szankciókba vetett hit gyengítése, a Nyugat kifárasztása és az erős Oroszország képének ápolása. Sokan azt gondolták, hogy az európai polgárok idővel teljesen elfordulnak majd a szankcióktól, miután a pénztárcájukon is érezni fogják ezek hatásait.

A felmérések szerint azonban egyelőre mást látunk. Kis mértékben ugyan, de az elmúlt két évben valóban csökkent a büntetőintézkedések támogatottsága, ám a visszaesés nem kiugró. Az Eurobarométer felmérése szerint az uniós polgárok 80 százaléka támogatta az orosz kormányra, vállalatokra és személyekre kivetett gazdasági szankciókat 2022 tavaszán, közvetlenül a háború kitörése utáni hónapokban. Az EU-s közvélemény-kutató legfrissebb, tavaly decemberi felméréséből pedig az derül ki, hogy 

az európaiak 72 százaléka továbbra is a szankciók pártján áll.

Ez persze csak az uniós átlag, nem minden tagállamban ekkora a lelkesedés. A magyar kormány jóformán a kezdetektől elhibázottnak tartotta az általuk is támogatott szankciókat, amelyek szerintük tönkre teszik az európai gazdaságot, erre korábban plakátkampányt is építettek. Sikerült is átformálni a közgondolkodást.

Amíg két éve még Magyarországon tízből heten támogatták az oroszellenes gazdasági szankciókat, addig 2023 végére már csak alig több, mint a magyarok fele (55 százaléka).

Az ukránok iránti szolidaritásvállalás a háború első másfél évében magától értetődő volt, nem volt kérdéses az európai államok kormányzati kommunikációjában. Az ukrán menekültek a legtöbb rendelkezésre álló tagállami adat szerint gazdasági szempontból többségükben egészen jól beilleszkedtek, különösen Németországban, Lengyelországban és Csehországban – magyarázta Feledy Botond. Ám hozzátette:

A szélsőjobboldali pártok, amelyek az elmúlt évben emelkedő népszerűséget mutatnak, felkarolták a szankcióellenes narratívát, most már a szélsőbaloldallal karöltve. Azt mondják, hogy az Ukrajnának szánt pénzt Európában is elkölthetnénk.

A külpolitikai szakértő szerint demagógia azt mondani, hogy az ukrán támogatás pusztán kidobott pénz lenne. „Ha nem adunk Ukrajnának semmit, akkor az ország összeomlik. A kínaiak ebből levonják a következtetést, hogy opció területet elvenni mástól. Az oroszok megtanulják, hogy még mindig működik az agresszió, ennek sokkal nagyobb ára lesz Európára nézve a következő években” – hangsúlyozta. Szerinte most alternatív költséget vállalunk Ukrajna felfegyverzésével, ami minden racionális számítás szerint jóval kisebb, minthogyha egy összeomlott Ukrajna utáni világpolitikai helyzetben kéne Európát felfegyverezni. Feledy Botond állítja,

biztonságpolitikai szempontból egyértelműen jobb befektetés, hogy az ukránokon keresztül zajlik ez a küzdelem, nem pedig a több ezer kilométeres NATO-orosz határon kell folyamatos készültségben lenni, egy még inkább felbátorított agresszorral szemben

Nyitókép (illusztráció): Getty Images