Dőlnek az esőrekordok Magyarországon, és ennél jobb hír nem is kell nyárra

A hét eleje óta esik az eső, sőt nemhogy esik, szakad. Meglehetősen csapadékosan indult a hét, egyes magasabban fekvő tájakon ez kedden már havazásba csapott. A kifejezetten vizes idő miatt dőlnek is a rekordok Magyarországon.

Két havi eső másfél nap alatt

Hétfő hajnalban nyugat felől egy frontrendszer érkezett, azonban nem sietett sehova. Lelassult, majd megállt Magyarország fölött, így volt elég idő arra, hogy minden vizet kipréseljen magából. A legtöbb eső a Dunántúli-középhegységben és a Mezőföld északi részén hullott, 40-60 mm is összegyűlt. Ez bizony azt jelenti, hogy a januárra vonatkozó átlagot már hoztuk is – persze árnyalja a képet, hogy ez messze nem a legcsapadékosabb hónapunk. De ennél jelentősebb, hogy megdőlt a napi csapadékrekord: Bakonybélben 71,1 mm-t mértek 24 óra alatt, ami a korábbi 48, mm-nél majdnem egy havi mennyiséggel több. Bár ez már szinte sok a jóból, mindenképp jó hír, hogy így kezdjük az évet (illetve így is zártuk), mert

a tavalyi aszály éppen azért lehetett végül annyira súlyos, mert már ősszel és télen is csontszáraz volt a talaj.

Most viszont sok és áztató esőben van részünk, ami a lehető legjobb az élővilág számára. Persze a területi különbségek most is nagyok, a Nyírség keleti tájain mindössze néhány milliméter esett. De vajon mi az oka annak, hogy tavaly a frontok szinte nyom nélkül átsuhantak fölöttünk, most pedig így megöntöznek?

Hullámvetés

Az időjárási frontokat könnyű elképzelni, hiszen két légtömeg határát jelölik: többnyire a meleg, nedvesebb és a hideg, szárazabb levegőt választják el egymástól. Attól függően, hogy melyik „üldözi” a másikat, beszélünk hideg- vagy melegfrontról. Hideg esetén a hideg szorítja ki a meleget, meleg esetén pedig fordítva. A folyamatról, illetve a ciklonokkal való kapcsolatukról itt írtunk korábban.

A frontok tehát, ha műholdképen nézzük, hosszú, egyenes vagy ívelt vonalnak látszanak, amelyeket a felhők festenek meg. A természet azonban nem mindig ennyire szabályos, és ebben az esetben is találunk kivételt. Képzeljük el, hogy a hideg levegő szabad utat kap, és Skandinávia irányából megindul dél felé. Szabadon áramlik át a Balti-tengeren, a német síkság sem okoz neki gondot. Ekkor azonban megérkezik az Alpokhoz, ami már keményebb dió. A levegő egy része ugyan képes átkelni a hegy fölött, de nem mind. A légtömeg kerülőutakat keres – és meg is találja Franciaországon, valamint a Duna völgyén keresztül. 

Ezt a folyamatot korábban szintén kiveséztük, mert elengedhetetlen a mediterrán ciklonok megértéséhez. A lényeg abban az esetben is az, hogy az addig egy irányba haladó frontfelület egy szakasza megtorpan (például mert nekiütközik a hegynek), bizonyos esetekben pedig akár vissza is fordulhat.

Ilyenkor a hidegfrontnak lesz egy része, amely ezentúl melegfrontként viselkedik.

Ha elképzelünk egy kötelet, amelyet kifeszített állapotában a két végénél vonszolunk a földön, de az beleakad valamibe, akkor könnyű belátni, hogy az egész kötél sebessége igencsak lecsökken. Most hétfőn hasonló, de részleteiben picit eltérő folyamat zajlott le. Bár a front szabályosan érkezett, de tőlünk délre, a Balkánon egy ciklon alakult ki rajta. Ez, ha maradunk a fenti hasonlatnál, úgy vizualizálható, mintha egyik kezünkkel már nem húznánk tovább a kötelet, miközben a másik vége még menne tovább. Ilyen esetekben is keletkezik egy melegfronti szakasz a fronton – de ennek pontos miértjéről ilyen keretek között nehéz lenne értekezni. A lényeg: a front egy része, ráadásul épp az, ami fölöttünk van, úgy döntött, hogy az addigi keleti irányú mozgás helyett immár a nyugatit preferálja, így a kötelet két erő két ellentétes irányba húzta, az egész rendszer emiatt szinte megállt. A fronton egy hullám keletkezett, ami később bizonyos esetekben akár egy új ciklon születéséhez is vezethet.

Nem az időjósok kedvence

Ami a földek számára jó hír, az a meteorológusoknak nem annyira, és nem azért, mert nem szeretik az esőt. Ahogy a mediterrán ciklonokról szóló cikkben is kifejtettük, az ilyen hullámokat sajnos nagyon nehéz olyan pontossággal előrejelezni, mint más időjárási helyzeteket. A hullám képződése ugyanis gyakran a domborzat következménye, a domborzatot azonban a számítógépes előrejelző modellek jelenleg még nem képesek olyan részletességgel figyelembe venni, mint ami ehhez a feladathoz szükséges lenne. Vagy, ha ez sikerül is, akkor sem biztos, hogy a front aktuális és pontos helyzetét 1-2 kilométeres pontossággal meg tudjuk határozni, főleg olyan komplex terepviszonyok esetében, mint ami az Alpokban vagy a Kárpátokban jellemző. Igen, mindössze 1-2 kilométerről beszélünk, de már az ilyen kezdeti hiba is azt eredményezheti, hogy egy 24-36 órás előrejelzés során 20-30 km-es hibát kapunk, ami európai léptékben elenyésző, akkor azonban sok, ha azt kell megmondanunk, hogy Budapesten fog-e havazni vagy sem. 

Jelenleg három megoldás létezik a problémára. Először is hangsúlyoznunk kell a bizonytalanságot, és el kell fogadnunk, hogy jelenleg a technikának még megvannak a korlátai. Másodszor, valószínűségi szemléletet kell alkalmaznunk, hiszen hosszú távon matematikai tény, hogy megbízhatóak a százalékos előrejelzések, de ehhez tudnunk kell, hogy lesznek rossz napok, amikor éppen nem jön be a prognózis. Harmadszor pedig fejlesztenünk kell a mérőhálózatot és növelnünk a számítási kapacitást, hogy minél jobb kiindulási adatokból dolgozhassunk, és minél pontosabb jövőképet alkothassunk. Addig azonban állni kell a sarat, ha egy-egy előrejelzés nem arat osztatlan sikert.

A Kárpát-medence különösen szereti marasztalni a frontokat, a hegyvidékek miatt itt gyakran beszélhetünk hullámvetésről – kivéve tavaly, amikor szinte mindegyik front északnyugatról érkezett, és szinte egy csepp esőt sem adott. Az tehát jogos felvetés, hogy nekünk kicsit nehezebb dolgunk van, mint például a brit kollégáknak, a tengeren ugyanis jóval kevesebb a zavaró tényező. A frontális hullámokat persze ők is ismerik, és ők sem szeretik (előrejelzői szemmel), mint ahogy ebből a Met Office által készített magyarázó videóból is kiderül:

Nyitókép (illusztráció): Egy jármű halad az összegyűlt csapadékvízben a Benczúr Gyula utcán Debrecenben 2022. december 11-én. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság közleménye szerint az erős szél és a sok csapadék miatt a tűzoltók segítségére volt szükség országszerte, fák dőltek ki, pincék teltek meg vízzel – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI