Teljesen átalakul a Csendes-óceán, így a következő tél már más lehet nálunk is

Jelenleg egy ritka eseménynek vagyunk tanúi. A Csendes-óceán Egyenlítőhöz közeli vizeinek hőmérséklete mindig is ciklikusan változott, attól függően, hogy a Passzát-szelek milyen erősek. Ezek a trópusi keleties szelek időnként megerősödnek, ekkor a vizet egyszerűen „elfújják” Dél-Amerika partjaitól. Persze ne gondoljuk, hogy egy lyuk tátong ott – a helyére a mélyből hideg víz áramlik, mégpedig jó nagy területen, ez pedig még a műholdas méréseken is jól kivehető. Egy óriási, szinte Európa-méretű hideg víztömeg keletkezik, amelynek természetesen jelentős hatása van a térség, sőt a bolygó jó részének időjárására. 

Az ENSO (El Niño Southern Oscillation - El Niño Déli Oszcilláció) egy ismétlődő jelenség, amelynek hideg fázisa a fentebb leírt eset, ezt La Niña-nak hívjuk, míg a névadó El Niño a meleg fázis. Érdekes elnevezések ezek, de eredetük mindent megmagyaráz. Az 1600-as években a dél-amerikai halászok észrevették, hogy decemberben a víz időnként szokatlanul langyos. A keresztény vallású lakosság pedig szeretett minden megfigyelést, eseményt valamely ünnephez vagy szenthez kötni, ezúttal Jézus születésének hagyományos időpontja kínálkozott névadónak – az El Niño ugyanis kisfiút jelent. Miután pedig felfedezték, hogy a víz tud hideg is lenni, mi másnak is hívhatták volna az időszakot, mint La Niña-nak, azaz kislánynak?

Nem véletlen, hogy a víz hőmérséklete ennyire foglalkoztatta a halászokat. Míg a hideg víz általában gazdag tápanyagokban, vonzza a halakat, így bőséges fogást eredményez, addig a meleg ínséges időket jelent, alig kerül valami a hálókba, ráadásul az időjárásra is rossz hatással van. A langyos óceán és a változó légáramlások hatalmas esőfelhőket képeznek, amelyek áradásokat hoznak az Egyenlítő vidékére és Peru északi részeire. Ők tehát jobban örülnek a semleges helyzetnek vagy a Kislánynak, de az óceán túlpartján épp ellenkező a helyzet. Ausztráliában a La Niña nyomán tapasztalnak kitartó esőzéseket, ahogy arról idén is gyakran szóltak a hírek.

Az óceán eme ciklikus változása tehát a világ tőlünk távoli országaiban meglehetősen komoly hatással bír a mindennapokra, de nem ez az oka, hogy most erről itt egy magyar nyelvű, magyaroknak szóló cikkben olvas. Az ENSO ugyanis a globális klímára is nagy hatással van, annyi kitétellel, hogy az egyenlet nem olyan egyszerű, mint az eddig látott példákban.

Jelenleg éppen tetőzik az aktuális La Niña, amelynek különlegessége, hogy a mostani tetőzés zsinórban már a harmadik egymás után. Ehhez hasonlót csak ritkán figyelt meg az emberiség, olyat pedig még sosem, hogy egy negyedik is követné a sorban. 

A mérési adatok már most is melegedést mutatnak egyes óceáni régiókban, tehát a Kislánynak leáldoztak, és ezt a hosszútávú előrejelzések is megerősítik. Jövőre már átbillenhetünk a meleg fázisba, tehát jöhet a Kisfiú időszaka. 

Azt már láttuk, hogy ennek Latin-Amerikában nem örülnek, de mi a helyzet máshol? Az USA-ban egyértelmű hatásai lesznek: jövő télen a déli államok csapadéktöbbletet jegyezhetnek, eközben északon, északkeleten száraz és meleg idő uralkodhat. Kaliforniában talán csökken a bozóttüzek veszélye, viszont az északi erdőkben épp ettől lehet majd tartani. Az Atlanti-óceán északi részén is módosulhatnak a ciklonpályák, de itt a korreláció mértéke (tehát hogy számszerűen mennyire függ össze az öreg kontinens időjárása az óceán hőmérsékletével) már igen alacsony. 

Magyarán Európára nézve csak annyit tudunk mondani, hogy lesz valamilyen hatás, de azt, hogy milyen irányban tér majd el a „szokásostól”, meg sem lehet becsülni.

Végül tegyünk egy kis kitekintést, és nézzük meg, mi vár ránk a távoli jövőben! Sajnos minden esélyünk megvan rá, hogy a sarkvidéki jég olvadása miatt idővel az Atlanti-óceánban kígyózó Golf-áramlat lelassul, amelynek drasztikus hatásai lennének a világ éghajlatára. Igen, ez a Holnapután című film története, de olyan mértékű és gyorsaságú összeomlástól azért nem kell tartani. A modellszimulációk szerint viszont a bolygó klímája ez esetben a La Niña állapothoz kerülne közel, amely az észak-európai lehűlés és az Antarktisz fokozott olvadása mellett pusztító ausztrál áradásokat és még kiterjedtebb észak-amerikai bozóttüzeket eredményezne. Hogy a tengeri élővilág megtizedelődéséről ne is beszéljünk.

Nyitókép: Getty Images