Hidegpárna, az utálatos, szürke napok garanciája

A meteorológiában hideg légpárnáról, vagy röviden csak hidegpárnáról beszélünk, ha a felszínhez közeli légrétegekben megül a hideg, nyirkos levegő. Ilyen jelenség kialakulásához kimondottan kedvez, ha egy hegyek által körülvett medencébe jut a hideg légtömeg, ahol mint egy nagy pocsolya, megreked. Ezért viccesen mondhatjuk, hogy a Kárpát-medence a hidegpárna melegágya. 

Ezen időjárási helyzet legfontosabb ismérve a speciális, fordított légrétegződés. A hőmérséklet – mint azt már tapasztalhatta – általában a magassággal csökken, a hegyen jobban fel kell öltözni, mint az Alföldön. Ez azonban nem mindig van így. Ahogy korábban is írtuk, főleg éjszakánként az alacsonyabb légrétegek hűlnek le először, ezért hajnalra a felszín közelében egy nyugodt éjszakát követően hidegebb van, mint egy dombtetőn. Ezt nevezi a szakma inverziónak. Hasonló helyzet jöhet létre akkor is, ha egy hidegfront mögött nagy mennyiségű hideg levegő érkezik egy térségbe, majd ott nyugalomba jut. Ilyenkor, ha a napsugárzás nem elég erős ahhoz, hogy tartósan felmelegítse ezt a légtömeget, akkor akár napokig is megmaradhat az inverz légállapot. 

A természet persze folyton az egyenlőtlenségek elsimításán dolgozik. A gravitáció szemszögéből az a helyzet normális, ha a hideg, sűrűbb levegő alul helyezkedik el. Ezzel szemben a napsütés hatására a felszínen keletkező hő inkább a magasba szeretné emelni a levegőt. Örök harc ez, aminek örülhetünk, mert így sosem hűlünk ki és sosem forrunk fel.

Időnként azonban egyik vagy másik fél csatát tud nyerni. A hideg például akkor győzedelmeskedik, amikor valami megakadályozza, hogy a napsütés a felszínt felmelegíthesse. Mi alkalmas erre? Egyrészt az éjszaka – de az csak a dal szerint nem ér sose véget –, másrészt egy masszív felhőréteg. Ez utóbbi jellemzően köd néven kezdi pályafutását, mert éjjel a hideg levegőben könnyen kicsapódik a vízpára, és előbb harmat, majd párásság, végül köd képződik. 

Ha elég vastag ahhoz, hogy még délután se süssön át rajta a nap, akkor egy öngerjesztő folyamat jön létre: a köd a következő éjszaka tovább vastagszik, a teteje egyre magasabban lesz, miközben az alja napközben kicsit megemelkedik. 

Fokozatosan létrejön egy nem túl magasan lebegő felhőréteg, a stratus, avagy alacsonyszintű rétegfelhőzet, amely már nagyon stabil, fehér ernyőként veri vissza a nap sugarait, ezzel szinte teljesen megakadályozva a felszín melegedését. Nagyon szemléletes a német hochnebel, vagyis „magasköd” elnevezés is, ami az Alpokban annál is inkább megállja a helyét, mert ott bár a völgyből nézve csak felhőt látunk, a hegyekben már csökkent látótávolságot okoz. 

Most, hogy nálunk létrejött a rétegfelhőzet, annak teteje egy új talajfelszínként üzemel. 

Ez azt jelenti, hogy ezentúl a legmelegebb idő éppen a felhőtenger felett lesz, és míg a hideg légtömegben szinte szélcsend uralkodik, a köd fölött akár erős is lehet a légáramlás. 

Ezt a furcsa helyzetet a napokban is megtapasztalhattuk. Közép-Európa fölé nagyon meleg levegő áramlott a magasban, ami egy átlagos nyári vagy őszi napon azt jelentené, hogy szinte hőség tombolna a felszín közelében. Most azonban 

a Kárpát-medencét beborító hideg légpárna megakadályozta, hogy a szaharai eredetű légtömeg lekeveredjen a talaj szintjére, így míg síkvidéken 12, 15 fok volt a jellemző csúcs, addig a felhőréteg fölé nyúló 8-900 méter magas hegyeken 20 foknál is magasabb értékeket mértek. 

A legextrémebb adat Ausztriából érkezett, ahol az 1113 méter magas Kolomansberg állomáson október 30-a éjjelén sem csökkent 20 fok alá a hőmérséklet. Ez természetesen rekordnak számít.

A hidegpárna jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt rendelkezik, de sajnos a jók vannak kevesebben. Ha sikerül a felhőréteg fölé túráznunk, a szó szoros értelmében ködtenger tárul a szemünk elé. A hideg levegő ugyanis épp úgy hullámzik, mint a víz, a tetején úgynevezett gravitációs hullámok szabdalják. Ebből szabad szemmel mindössze annyit látunk, hogy a felhőzet nem egyenes, hanem hullámzó, de ha gyorsított felvételt készítünk róla, gyönyörűen kirajzolódik a „lötykölődés”. Télen a ködbe burkolózó tereptárgyakon zúzmara jöhet létre, ami a hazai viszonyok között talán az egyik legszebb, bár korántsem ártalmatlan téli jelenség. 

Most pedig nézzük a hosszabb listát a negatív oldalról. A köd- és rétegfelhőzetből gyakran alakul ki szitálás, fagy esetén akár veszélyes ónos szitálás is, ilyenkor az apró vízcseppek ráfagynak a hideg felszínre. Az előbb már említett zúzmaraképződés árnyoldala, hogy amikor az erdőket, magasfeszültségű vezetékeket sokáig fagyos köd borítja, vastag jégtűk rakódnak le, a súlyuk alatt pedig előbb-utóbb megadhatják magukat az ágak és vezetékek, ezzel természeti és anyagi kárt is okozva. A tartós napfényhiány rossz hatással van a közérzetre, fokozhatja a D-vitamin-hiányt, így nem csoda, hogy kevesen szeretik ezt az időjárási helyzetet. 

Ha pedig az egészségnél tartunk, fontos megemlíteni a légszennyezettséget is. Mivel a felhőpaplan fedőként akadályoz meg bármiféle légcserét, minden szennyező, amit a levegőbe juttatunk, egy mindössze 50-500 méter vastag légrétegben képes csak elkeveredni, amely nagyon kevésnek számít.

Néhány nap alatt drasztikusan megemelkedhet a szálló por koncentrációja, különösen akkor, ha a hidegpárna télen, eleve hideg viszonyok között alakul ki, amikor az emberek egyébként is a legkülönfélébb módon igyekeznek megteremteni az otthon melegét.

Miután ilyen hosszú bűnlajstromot állítottunk fel, nézzük meg, mikor ér véget a mostani hidegpárna. Szerdán egy gyenge front miatt az ország nagy részén ismét felszakad a felhőzet, főleg az Észak-Dunántúlon és a Duna-Tisza közén láthatjuk meg a kéklő eget. Csütörtökön még az ország keleti felén tarthatja magát a nyirkos idő, majd pénteken számítunk egy olyan front érkezésére, amely már országszerte felfrissítheti a levegőt. Bár jó eséllyel ezután is sok marad a felhő, de annak majd legalább nem ér „földig a lába”, nem lesznek ennyire rosszak a látási viszonyok, javul a levegőminőség, és több esély lesz rövid napos időszakokra is.

Nyitókép: a Kékestető Galyatetőről fotózva 2020. november 26-án. Fotó: Komka Péter/MTI