Nyáron is mehetnénk sötétben dolgozni, ha a meteorológusokon múlna az óraátállítás, és ez nem is lenne olyan nagy baj

Az rtl.hu is beszámolt arról, hogy közeleg az idő, vasárnap hajnali 3 órakor 2 órára kell visszatekerni az órákat. Ezzel kezdetét veszi a téli időszámítás, ami valójában a „normál” időszámításunk. Hogy ez miért alakult így, arról megoszlanak a vélemények, szokás az ötletet Benjamin Franklinnek, az Egyesült Államok egyik alapító atyjának tulajdonítani, a Journal de Paris című lapban 1784-ben írt esszéje alapján, ami „Az egy gazdaságos tervezet” címet viselte. 

A szatirikus műben valójában azon viccelődött, hogy amikor ő 6 órakor ébred, akkor a nap már régóta fent van, és sokkal jobb lenne, ha mindenki a nappal együtt kelne, mert az azonnal világosságot ad.

Erről meg vagyok győződve. Nem is lehetnék benne biztosabb, a saját szememmel láttam

– jegyezte meg humoros írásában. Ami miatt tévesen neki ítélik az óraátállítás ötletét az az, hogy kifejtette, ha a napfelkeltéhez igazítanák az órákat, akkor azzal rengeteg pénzt lehetne megspórolni.

Később aztán már tudósok sora foglalkozott a témával, azonban elsőként csak az I. világháború idején alkalmazták az óraátállítást az Osztrák-Magyar Monarchiában és a Német Császárságban 1916-ban. 

Ezt elsősorban azért vezették be, hogy takarékoskodjanak a világító gáz és a villanyáram előállításához szükséges kőszénnel és kőolajjal. 

A háború után egészen a második világégésig nem alkalmazták az óraátállítást, utána viszont az ideiglenes ötletet szinte mindenütt állandósították.

Magyarországon sem kell mindenütt ugyanakkor a Nap

Az óraátállítás legitimitása egyre inkább megkérdőjelezhető, hiszen az emberi tevékenység egyre kevésbé kötődik a Nap járásához. Még szerencse, hogy az időzónákkal nem ez a helyzet, bár ha a csillagunk vezérelne minket, akkor ébrenléti időszakunk közepét az a pillanat jelölné ki, amikor a Nap égi útja során a legmagasabb pontot éri el. Ezt a pontot hétköznapi nyelven úgy hívjuk, hogy dél.

Ahogy haladunk keletről nyugatra, ez a pillanat egyre később következik be, valójában minden településen máshol. 

Magyarországon például mintegy 20 perc eltérés van Mátészalka és Szentgotthárd napkeltéje, dele és napnyugtája között. 

Régen, amikor ezt a távot még nem órák, hanem napok alatt tették meg, senkinek sem okozott gondot, hogy a vándor, akinek délben kellett megérkeznie, nem a helyi dél szerint tette ezt. 

Ahogy azonban a világ is gyorsult, egyre nagyobb lett az igény arra, hogy mindenhol összehangolt, egyezményes időszámítást alkalmazzunk. Ez a „probléma” először Angliában merült fel, amikor az ipari forradalom idején megjelent a vasút. A munkásoknak pontosan kellett megjelenniük a bányákban és gyárakban, ezért a vasútnál is szükség volt menetrendre, mégpedig valamilyen egyezményes idő alapján. Ehhez végül a greenwich-i csillagvizsgáló pontos műszerét választották, amely azóta 

az egyezményes világidő (UTC) centruma lett. 

Manapság, ha valaki New York-ból felhív és azt mondja, menjünk fel hozzá holnap este 8-kor egy teára, akkor tudjuk, hogy már az ő időzónájával kell számolnunk, amely UTC mínusz 4 óra, és eszerint intézni utazásunkat. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy véges számú időzónát határozzunk meg, amelyeken belül egy időpontról beszélünk, ha delet emlegetünk. Mátészalkán tehát éppen akkor szól a harang, amikor Szentgotthárdon, pedig a Nap egyáltalán nem ugyanakkor delel a városok felett.

A téli időszámítás a természet rendje

Ez eddig rendben is van, hosszú idő óta működik a rendszer, még akkor is, ha figyelmen kívül hagyja, hogy egy-egy közösség számára biológiailag melyik lenne az észszerűbb időzóna. Akik ugyanis egy-egy zóna határán élnek, sokszor a „középen” lakókhoz képest teljesen elcsúszott fényviszonyokhoz kellett hozzászokniuk, amely az óraátállítás intézményével időnként javul, időnként romlik. Az időzónák rendszerén nem akarunk változtatni, de az óraátállítás eltörlésével még figyelembe tudnánk venni az ember természetes bioritmusát, és azt a delet választani, amely valóban közelebb áll a Nap legmagasabb állásához. 

Ahogy azonban sejthető, ez az egyik utolsó szempont a választásnál. A lakosság döntő részének ébredését ugyanis a vekker, elalvását pedig kedvenc filmsorozatának vége jelöli ki, de a viccet félretéve, a lényeg, hogy semmi köze sincs már a természetes fény ciklusosságához. 

Ha minél kevésbé akarnánk eltávolodni a természet adta rendtől, akkor hazánkban a téli időszámítást kellene alkalmaznunk, 

de az előzetes felmérések azt mutatták, hogy az emberek döntő többsége inkább a nyárit akarja – elsősorban azért, hogy nyáron minél tovább legyen világos.

Döntsön a gép

Végül pedig nézzük, mi történne, ha a meteorológus dönthetne, még akkor is, ha ez – teljesen érthető módon – sosem lesz tényező. A modern meteorológiai előrejelzés bonyolult és hatalmas számítógépes programok futtatásából, majd az eredményül kapott számok elemzéséből, ábrázolásából és kommunikálásából áll. A programok bemenő adatként megkapják a világ összes hiteles méréséből származó adatot, amelyeket egyezményes időközönként gyűjtenek be. Ehhez szinkronizáltan maguk a programok (nevezzük őket ezentúl modelleknek) is adott időközönként „futnak”, tehát végeznek számításokat, mégpedig az egyezményes világidő (UTC) szerinti minden 1, 3, 6 vagy 12 órában. 

Magyarország fő adatforrása a Középtávú Előrejelzések Európai Központja (ECMWF), ahol 12 óránként készítenek az egész világra szóló előrejelzéseket, mi pedig ezeket tovább finomítva, részletesebb Kárpát-medencei prognózisokat állítunk elő. A 0 UTC-kor elindított modell számítás nem érhető el azonnal, mert maga a számolási folyamat is rendkívül időigényes. A nemzetközi adatforgalomba ezek az adatok csak 6 UTC környékén kerülnek be, tehát a reggel szolgálatba lépő előrejelző friss információkat legkorábban ekkor láthat. Ez azt jelenti, hogy téli időszámítás szerint UTC+1, nyári időszámítás szerint UTC+2 órakor leszünk okosabbak, ami télen tehát reggel 7, nyáron viszont csak reggel 8 óra. Ezzel nem is lenne gond, de a hazai igényeket helyi időben kell kielégíteni, tehát még a délelőtt során fix időpontokban teljesíteni kell a szerződésekben foglaltakat. 

Ennek eredménye, hogy ha például délelőtt 9 órára kell elkészíteni egy bizonyos előrejelzést, akkor ahhoz télen 2 óra, nyáron viszont csak 1 óra áll rendelkezésre. 

Ez alapján már bizonyára egyértelművé vált, melyik időszámítást választaná az előrejelző, ha csak rajta múlna.

Nyitókép: Pixabay