Lehet, hogy gyors lesz a telefonunk, de pontosabb előrejelzést nem fogunk látni rajta, sőt!

Az ugyan lehet vita tárgya, hogy ki mennyire érzi pontosnak az előrejelzéseket, de az vitathatatlan és bizonyított tény, hogy a számítástechnika fejlődésének hála az elmúlt évtizedekben hatalmas javulást tapasztalhattunk az objektív mutatók terén. Ez legnagyobb részt annak köszönhető, hogy a műholdak szemével már olyan helyekre is ellátunk, ahova eddig nem, így azt is meg tudjuk becsülni, hány fok van a Csendes-óceán közepén. 

A technika azonban válaszút elé érkezett, mert a műholdak által is használt – véges számú – rádiófrekvencia-sávokra egyre többen tartanak igényt. Többek között az 5G hálózatok fejlesztői is.

Mire kell a műhold?

Sokan úgy gondolják, a műholdak elsődleges szerepe az, hogy a meteorológusok nézegessék az általuk készített szép, színes képeket, és így megállapíthassák, hol vannak, és merre mozognak a ciklonok és frontok. Ez régen így is volt, mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A modern meteorológia számítógépes programok segítségével oldja meg a légköri mozgásokat leíró egyenleteket, a meteorológusok pedig az eredményül kapott adatokat elemzik. Amint arról korábban írtunk, annál pontosabb egy előrejelzés, minél jobban ismerjük az aktuális időjárást, és bármilyen meglepő is, ebben nem a felszíni, hanem 

a magaslégköri mérések vannak legnagyobb segítségünkre. 

Korábban óriási űr tátongott a megfigyeléseket összegző térképeken, hiszen a fejlődő országokban, a sivatagokban, esőerdőkben és az óceánokon nagyon ritkák a felszíni mérések, ennél is kevesebb a vizuális megfigyelés, a magaslégköri szondázásokról nem is beszélve. Ebben hozott nagy változást a műholdas technika, hiszen azóta ha csak közvetve is, de információt nyerünk a világ gyakorlatilag minden pontjának időjárásáról. Túlzás nélkül állítható, hogy 

ezen adatok nélkül az időjárás-előrejelzések meg sem közelítenék a ma ismert pontosságot, elvesztésükkel évtizedeket ugranánk vissza az időben.

És akkor megjött az 5G

Az 5G technológiát sokan várták, nem véletlenül. Az adatátvitel ugrásszerű növekedésével nemcsak a videó letöltések válnak gyorsabbá, de lehetőség nyílik robotok, drónok, önvezető autók biztonságos távvezérlésére is. Óriási az üzleti érdek, nagy pénzek mozognak, a társadalom döntő többsége is mellette áll. 

Egy gond van csak, és azt nem az 5G-ről szóló összeesküvés-elméletek között kell keresni. A rádióhullámok tartománya a 30 Hz és 300 GHz közé esik, ez magában foglalja az úgynevezett mikrohullámokat is. Az 5G technológia két tartományt használ, de főleg a 24 GHz körüli frekvenciasávra tart igényt. A meteorológiai műholdak a légköri paramétereket (például a vízgőztartalmat) a 20 és 200 GHz közötti tartományban mérik. 

A meteorológiai műholdak által használt frekvenciasávoknak „tisztának” kell lenniük, káros, ha bármiféle interferencia megjelenik, mert a távérzékelés ezen módja nagyon gyenge jeleket próbál detektálni. 

A probléma adott, ezek bizony metszik egymást, ami azért aggasztó, mert jelentős vakfoltok keletkeznek a megfigyelésekben. A helyzeten pedig tovább ront, hogy a szűrés sem jelent megoldást az olyan kis zajok ellen, amelyeket meg sem lehet különböztetni az igazi jeltől.

Vita tárgya

A problémáról mindkét fél tud, de a megnyugtató kompromisszumig hosszú az út, mert a frekvenciatartományok felosztása során a pénz és lobbitevékenység sokat nyom a latba.

Egy példa: 2019 elején az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottság 2 milliárd dollárért adta el azokat a frekvenciasávokat, amelyekkel kapcsolatban korábban a szintén amerikai légkörkutató (NOAA) és űrkutató (NASA) hivatal is felvetette, hogy súlyos zavarokat okozhatnak a Föld megfigyelése során. Ezek után a meteorológusok nagy reményekkel várták a szintén 2019-ben megrendezésre kerülő rádiókommunikációs világkonferenciát, ahol dönthetnek a frekvenciatartományok kiosztásáról, és nemzetközileg is kötelező érvényű határozatokat hozhatnak. 

Ennek eredményeként védelem alá helyezték a 24 GHz-hez közeli tartományt, amely a vízgőzdetektálás szempontjából a legfontosabb. 

2027-ig azonban lazának mondható ez a standard, amellyel a szolgáltatók számára lehetőség nyílt szinte azonnal megkezdeni a hálózatok kiépítését. 

Némi kompromisszumra tehát hajlandók a távközlési oldal érdekeltjei, de azt nem mondhatnánk, hogy nyerésre állnak a meteorológusok. Lehet, hogy most még meghúzhatók okosan a határok, de az igények növekedésével később veszteségek érhetik a légkörtudományt. Ha sérül a 24 GHz körüli tartomány, akkor a mikrohullámon befogott adatok akár 30 százalékát is elveszíthetjük. Lehet, hogy gyors lesz az internet a telefonon, de pontos(abb) előrejelzést nem fogunk rajta látni, sőt. 

A történetnek azonban drámaibb következményei is lehetnek, gondoljuk a légi közlekedésre vagy az energiaszektorra. Utóbbi egyre nagyobb mértékben hagyatkozik a megújulókra, márpedig ott a szélerősség- és sugárzás-előrejelzések kulcsfontosságúak a tervezéshez. Becslések szerint csak az 5G széleskörű alkalmazásával 10 évet eshetne vissza az előrejelzések minősége, de még él a remény, hogy mértéktartó felosztással win-win helyzet alakuljon ki a végén.

Nyitókép: Hanna, a világ második legpusztítóbb tájfunja a Csendes-óceán fölött 2015. augusztusban, a Nemzetközi Űrállomásról fotózva. – Fotó: Universal History Archive/ Universal Images Group/Getty Images