Légtüneménytan: az égalji viszonyok égiháborút sejtetnek, a lebegő ég hőmértéke alacsony

Nemrég egy ismerősöm meglepő felfedezéssel fordult hozzám. Mint mondta, erdélyi tartózkodása során egy természetismeret témájú újságban furcsa szóra lett figyelmes: az egyik rovat címe ugyanis „Légtüneménytan” volt. A meteorológus számára ismerősen cseng, de az valóban érdekes, hogy a határon túl még mindig használatos ez a szó. Nézzük, honnan is ered!

Nyelvújítás korabeli próbálkozások

A legtöbb tudományra jellemző, hogy zsargonjukból hiányoztak a magyar szavak, és ez alól a meteorológia sem volt kivétel. A 19. század nyelvújítói ezt természetesen nem nézték tétlenül, nem elégedtek meg azzal, hogy bizonyos kifejezéseket már több száz éve használtak, emiatt bevettnek számítottak az európai tudósok körében. A meteor szó eredete például Arisztotelész idejére datálható, aki a Krisztus előtti 4. században írta Meteorologia című könyvét. A kötet nem pusztán az időjárással foglalkozott, akkoriban minden légköri jelenséget meteornak hívtak, ami az akkori felfogás szerint „a csillagok alatt” történt, és – egyébként helyesen – ide sorolták a mai értelemben vett meteorokat, tehát hullócsillagokat is. Kazinczyék azonban ennél szebben csengő szóra vágytak, és erre több esélyes is volt. 

Lebtanról, légkörtanról, légtüneménytanról írnak a feljegyzések, és el kell ismerni, ez utóbbi valóban szépen szól. 

Nem csoda, hogy ez volt legtovább használatos, sőt, hazánk első meteorológiai témájú szakkönyvének címében is ez szerepel. Berde Áron erdélyi polihisztor (a természettudományokhoz éppúgy értett, mint a joghoz és közgazdaságtanhoz) 1847-ben megjelent könyvének címe ugyanis nem más, mint Légtüneménytan, s a két Magyarhon égalji viszonyai. Ezt azonban a szakma nem sokáig használta, amit jól mutat, hogy 1870-ben már Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet néven alapították meg hazánk első önálló, légkörrel és földmágnességgel foglalkozó intézményét. A nyelvújítás azonban más érdekességeket is hozott.

Égalj, lég, villany

A légtüneménytanhoz kötődő nyelvújítás korabeli szavak között vannak, amelyeket a mai napig használunk, de vannak olyanok is, amelyek sokak számára inkább gépelési hibának tűnnek. Mészáros Ernő légkörfizikus és levegőkémikus összefoglaló munkája alapján nézzük meg a legérdekesebbeket. A már sokat említett légtüneménytan definíciója Berde szerint:

A’ levegő’ állapotja’ változásait, vagy a’ levegőben mutatkozó tüneményeket közönségesen légtüneményeknek (Meteoroknak) ’s az ezekkel foglalkozó tant légtüneménytannak (Meteorologiának) nevezik. A’ tünemények összesen, egymás utáni következésök által az időjárást határozzák meg.

Érdemes megfigyelni a szerző határozott névelőhöz való viszonyát, az „a” szó ekkor még csak rövidítésként használatos. De menjünk tovább, Berde Áron ugyanis szót ejt az úgynevezett „égalji viszonyokról” is, amely nem más, mint az éghajlat. Nos, itt az egyik újított szót magyarázzuk a másikkal, hiszen az éghajlat sem ősmagyar kifejezés, ellenben nagyon találó. 

A klíma ugyanis valóban hajlatot, hajlást jelent, és arra utal, hogy a sarkvidékek felé haladva a napsugarak beesési szöge egyre kisebb, így a hőmérséklet is csökken, és végső soron ez okozza az éghajlati övek kialakulását. 

Az égalj szó azonban ezt kevésbé tükrözi, és ehhez mérten nem is maradt sokáig használatban. 

A levegő és lég esetében ez nem mondható el. Itt is sajátos megoldások eredményeit láthatjuk. Kazinczyék a lebegő (levegő) ég összevonásából alkották a lég szót, amelyet később mind Berde, mind a költészet átvett, a köznyelvben inkább csak összetételekben maradt fenn. A levegő szó pedig egy kis egyszerűsítés eredménye: Pázmány Péter egyik prédikációja során hagyta el a levegő ég második tagját, a rövidebb formulák pedig nem meglepő módon a nyelvben mindig kedveltté válnak, azóta is mindenki használja. 

A sort még folytathatnánk olyan „finomságokkal”, mint a hőmérték, amely helyett ma hőmérsékletet mondunk (pedig a hő nem feltétlen mérsékelt, ellenben mindig van mértéke), az égiháború, amely ma a vitatott eredetű zivatar nevet viseli, vagy a villany, amely az elektromosság megfelelője, ez viszont még manapság is előfordul.

Nem tűnt el teljesen

Nagy eséllyel mondhatjuk, hogy olvasónk, ha találkozott is már valaha a légtüneménytan szóval, azt nem egy társalgás közben hallotta. Erdélyben azonban néhol a mai napig ismert kifejezés, és mint arra fentebb már utaltunk, még folyóiratokban is megjelenik a meteorológia szó helyettesítőjeként. Ha tehát körülményesnek vagy egyenesen nyelvtörőnek találja a meteorológia szót, nyugodtan használja a 19. századi változatát, hiszen mint kiderült, számos, időjáráshoz köthető szavunk gyökereit a nyelvújítás korában kell keresnünk. Arra persze nincs garancia, hogy mások érteni fogják, miről is beszél.

Nyitókép: Táncosok az Országos Meteorológiai Szolgálat 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Budapesten, a Várkert Bazárban 2020. szeptember 25-én – Koszticsák Szilárd / MTI